Brunner Attila

A KISKUNFÉLEGYHÁZI VÁROSHÁZA TIZENHARMADIK PÁLYATERVE

(Forrásközlés)

BRUNNER ATTILA
A KISKUNFÉLEGYHÁZI VÁROSHÁZA
TIZENHARMADIK PÁLYATERVE
(Forrásközlés)

 

A kiskunfélegyházi városházára 1903-ban kiírt és 1904-ben elbírált első tervpályázaton részt vett tizenkét pályamű ténye már korábban ismert volt a szakirodalomban, s e számhoz nem fér kétség, mivel ha nem is maradt mind fenn, dokumentációjuk ismert, részben közölt.(1) Létezik azonban egy tizenharmadik is, s ha ez nem is igazi pályaterv a szónak abban az értelmében, ahogy azt a 12 pályaművet készítő hivatásos építészek használták, forrásértéke némely tekintetben vetekszik amazokéval.
——Az 1823-ban épült, 1910-ben lebontott régi városháza a XIX–XX. század fordulóján már szűknek bizonyult, nem fértek el benne a közigazgatás hivatalai és szervei, ezért 1902-ben felvetődött az ötlet, hogy kibővítsék.(2) Később a kibővítési szándékot elvetették és új székház építését vették tervbe, erre írták ki 1903 decemberében az első pályázatot, amit 1904. március 29-én bíráltak el. Az első pályázaton egy tervet sem találtak kivitelre alkalmasnak, ezért a legjobbnak ítélt öt pályamű tervezőinek szűkebb pályázatot írtak ki. A második fordulón részt vett négy pályázatot 1904. november 27-én bírálták el. Vas Józsefet kérték fel az épület megtervezésére. Az építkezést azonban nem lehetett megkezdeni az egymást érő fellebbezések miatt, majd a közgyűlés 1906-ban úgy határozott, hogy nem lesz építkezés. Ezt a döntést is megtámadták, a másodfokú alispáni határozatot dr. Szolnoky Lajos és társai fellebbezték meg, így csak 1909-ben lehetett hozzáfogni a munkálatokhoz.
——1909-ben kompromisszum alapján kezdték meg az építkezést. A régi városháza mellett, a Kossuth és a Kazinczy utcákra épült az új székház középrésze. A két épület látványa nem volt túl vonzó, világossá vált, hogy a régit teljesen le kell bontani. A régi városháza ekkor már egyszemélyes táborának utolsó akciója a lebontásról szóló határozat megfellebezése volt dr. Szolnoky Lajos részéről 1910 januárjában,(3) a klasszicista épület azonban 1910 augusztusában ténylegesen és végleg csákány alá került. 1911. október 16-án adták át az impozáns, ma is álló városháza-épületet.
——Korábban közölt tény az is, hogy mivel fel sem merült, hogy más telket szemeljenek ki az építkezés számára, két pártra oszlott a város közönsége: az új városháza ellenzőire, akik a régi, klasszicista épületet meg akarták tartani, és azokéra, akik a régit minden áron csákány alá akarták küldeni.(4) A helyi sajtó, a Félegyházi Hírlap és a Félegyházi Közlöny az építkezés mellé állt, így az építést ellenzők „mozgalmát” csak az ellenmozgalom szemszögéből ismerjük. A Félegyházi Hírlap pl. így írt 1908-ban: „soha meg nem bocsátható vétket követ el mindaz, aki ennek [az új városházának – B. A.] a felépítését megakadályozza. Valóságos bűn és a város ellen elkövetett merénylet ezt a kérdést még tovább húzni azokat a kincseket érő bolthelyiségeket, melyek az új városháza építésével megnyílnának.(5) Ugyanebben a cikkben a régi városháza már csákány alá való, falai pedig „árnyékszék nedvességétől teljesen átitattotak”. Továbbá: „Ha valaki még erre is ellensége lenne az építkezésnek, az a városnak rosszakarója, ellensége, önös érdekű sivár jellem, vagy gonosz, vagy bolond.
——Az új városházát a Hírlap vezércikkírója leginkább azért sürgette, mert a földszinti helyiségek az építési program szerint boltok céljára lennének bérbeadandók, ami jelentős bevételi forrás. A régi városháza mellett állók többek közt ezt is sérelmezték. A most közölt fiktív pályázat jeligéje János evangéliuma nyomán: „Ne tegyétek atyám házát kereskedés házává”.(6) (A városháza tervpályázata egyébként nem volt jeligés.)
——A tizenharmadik „pályázat” azért érdekes, mert a régi városházához mindenáron ragaszkodók köréből került ki, ilyen tekintetben szinte egyedülálló iratjellegű forrás a közgyűlési jegyzőkönyvek és fellebbezések mellett. A szöveg írója ellenzésének úgy adott hangot, hogy írt a tanácsnak egy igencsak nehezen értelmezhető fiktív pályamunkát, amely bepillantást enged a konzervatív tábor nézeteibe és talán abba is, miként értelmezték az építészetet az ahhoz nem értők, végeredményben talán abba is, miként értették félre és gúnyolták a „magyar stílust”, Lechner Ödön és követőinek törekvését. Annál is inkább félreérthették, mert ekkoriban nem volt világos, mit neveznek a politikai életben elítélendő szecessziónak és mit támogatandó magyaros stílusnak.(7) Ez annál is érdekesebb, mivel a vitában magának az új városházának a stílusa nem játszott szerepet. Félegyházán a szecessziót elutasító hangnak nincs nyoma, az ekkor már általánosan elfogadott historizáló stílusok és a velük szembeforduló szecesszió, úgy tűnik, békésen megfért egymás mellett.(8) A mezővárosi polgárság szemszögéből nézve mindkettő a modernséget jelentette, szecesszió és historizmus nem egyszer össze is keveredtek. Az alföldi mezővárosoknak ma is a két stílus kettőse ad igazán jellegzetes képet.
——A most közölt dokumentumok írója szembehelyezkedett mindkét fajta, akkoriban modernnek számító építészettel, sem a neostílusokat, sem a szecessziót nem tolerálta, azokban csak a külső díszeket észrevételezte, és elítélte, különösképp a neogótikát. Érdekes egyébként, hogy Kiskunfélegyházán valóban nem található neogótikus épület az Ulrich család Alsótemetőbeli kriptáján és a Kalmár-kápolnán kívül, ez utóbbi is csak a csúcsíves ablakok és támpillérek miatt számít neogótnak. A hiánynak persze nem az általános közutálat lehet az oka, hanem anyagi meggondolások. Az 1870-es években a Szent István templomot tervező Dötzer Ferenc leírja, miért a neoreneszánszt választotta a templom stílusának: a gótikus formák és díszek nagyon megnövelnék az építési költségeket.(9)
——Visszatérve a szöveghez, az már első bekezdését olvasva sem hagy kétséget afelől, hogy szerzője nem építész: „Valami finom, kicifrázott, kisatírozott munkát nem végezhettem, nemcsak azért, mivel rajzmester nem vagyok, hanem főleg azért, mert az épület udvartelkének a területnagyságát nem tudom, annak mértani adatait nem ismerem és így mérték szerint való rajzot nem is készíthettem.” Emellett meglehetősen konzervatív szemléletet tükröz, amely előbbre helyezi a régit az újnál, a klasszicizmus „görögös styljét” a neogótika „czafrangjai”-nál. Nyelvi vetülete is van ennek: a régi „prókátor” szót kimondottan azért használja, mert jól bevált az új „ügyvéd” szóval szemben.
——Mindezek mellett a klasszicizmus görögös stílusa nem érinthetetlen idea (mint ahogy a régi szavak mellé önkényesen új szóalakokat is teremt a szerző). Az építészeti elemeket a szöveg írója variálhatónak, tetszés szerint használhatónak tartja. Ez egybevág a korábban épp emiatt a válogató tulajdonsága miatt elítélt historizmus (eklektika) szemléletével. (A szöveg görögös-francia oszlopot is említ, ami önmagában is e szemléletet mutatja.) Az író többször visszatér a legismertebb görög oszlopra, a jón oszlopra, azt aránytalanul deformálhatónak tartja (4 m magasság mellett mindössze 1 dm átmérőt képzel el), fittyet hányva a klasszikus, a klasszicista építészet szabályaira, amelyet pedig mindenekelőtt követendőnek tart. Úgy látszik, nincs tisztában azzal, hogy funkció, forma és építési anyag összetartozik: a deformált jón oszlop készülhet öntöttvasból is. (Korabeli öntöttvas jón oszloppal lehet találkozni pl. Budapesten is, de az arány szabályait ezek is rendre betartják.) Az építészethez értők, magasan képzett építészek szemszögéből nézve ez bántó tudatlanságnak tűnik, az író azonban tisztában van az építészet történetével, hivatkozik az arab építészetre, és tudja, hogy a gótikus építészet pálcatagjai valóban közelítik a 4 m magassághoz tartozó 1 dm átmérőhöz tartozó arányt. Az irat 6.) pontjában olvasható „zsinórmérték” szót ugyanebben a szövegösszefüggésben hivatásos építészek (pl. Vas József) is használták a városháza iratanyagában található levelekben, így feltehető, hogy a szöveg szerzőjének volt valami jártassága. De az építészet valódi céljait és módszereit – a korszak felfogása szerint – biztosan nem értette. A kor átlagembere számára az építészet az ő igényeit kielégítő mesterség volt. Történetével többé-kevésbé tisztában lehetett, hiszen az építészet – a kor embere számára hozzáférhető lexikonokban – egyszerre jelentette a mesterséget és annak történetét.(10) Ha hivatkozik is egy lexikonban éppenséggel nem említett példára, nem jelenti, hogy ismeretei ne lennének felületesek.


A „pályaterv” maga a pályázati iratok között található, a városháza és a központi iskola tervpályázati anyagát tartalmazó dobozban.(11) Kézzel írták, hozzá az itt közölt műleírást és három tervrajzot (I. „Földszinti rész”, II. „Az emeleti rész”, III. „Az épület hátsó rész elölről nézve”) mellékeltek, egy a tervrajz feliratait illető opciókat feltüntető iratot (kérdezi pl. mit írjon, „clozet”-et vagy „árnyékszéket”, „irodafőnök”-öt vagy „irodavezető”-t), végül egy kisebb papírdarabot, amin a jeligés pályamű írója magát Hamar Gáborként nevezi meg.(12) Aligha kétséges, hogy ez a név álnév, így a levél és a „pályázat” íróját egyelőre nem tudjuk azonosítani. Mindenesetre összefüggésbe hozható a város szinte összes középítkezésének ellenzőjével, dr. Szolnoky Lajossal.(13) Szolnoky a városháza építkezése ellen többször szólalt fel a közgyűlésben, képviselőtársait kihozva a sodrából. Bakos Lajos ellen például majdnem börtönbüntetéssel járó széksértési eljárás is indult 1909-ben, mert bekiabálta a közgyűlésen: „Tekintetes polgármester úr vizsgáltassa meg ezt az urat a tiszti orvossal, mert nem hiszem, hogy van neki esze.(14) Szolnokyn kívül egy Balla Balázs nevű ember hozható a szöveggel kapcsolatba. Balláról Molnár Béla polgármester jelentése szerint köztudomású volt, hogy „zavart elmebeli állapotának, derűsebb pillanatait arra használja fel, hogy a hatóságokat [...] beadványokkal fárassza.(15) Balla 1909-ben Sós Sándor és társai álnéven adott be fellebbezést a városháza építése ellen, amit, mivel álnévvel adták be, figyelembe nem vettek. Szolnoky és Balla 1909-es szavai és tettei azonban csak közvetetten hozhatók kapcsolatba az itt közölt szöveggel, akkor is, ha a Szolnoky által (egyébként írógéppel írt) írt fellebbezések(16) stílusa néhol hasonlít a most közölt szöveg stílusához, pl. a bekezdések zárómondatai.
——A most közölt beadvány, a „fiktív pályázat” 1903. december 2-án érkezett a tanácshoz, előbb, mint bármelyik más építészeti pályamű, hiszen az építészek 1903 decemberében még csak azért írtak a városnak, hogy a tervezéshez szükséges adatokat elkérjék.(17) Amikor a pályázati határidő lejárt 1904 tavaszán, Dóczy Pál városi mérnök a tanácsnak 13 tervpályázatról tett jelentést,(18) a jelentést tudomásul vevő határozat azonban csak 12 tervről szól, így az ugyanebben a jelentésben Dóczy által javasolt felkért bírálók, Lechner Ödön és Pecz Samu építészek 12 pályaművet véleményeztek. Dóczy hivatalból kezelhette komolyan a pályatervet, vagy ha nem erről van szó, a jelentésben a számot elírhatta. Mint ahogy biztosan elírás a Lyka Károly szerkesztette folyóiratban, a Művészetben megjelent tudósításban írt 13 pályamű is.(19) További kérdés, miért került archiválásra a szöveg, ami láthatóan nem adja meg a tiszteletet: aligha véletlen hogy a „tekintetes tanács” szókapcsolat soha nincs nagybetűvel írva. Egyébként írója a pályázatot visszakérte volna – ha megadta volna a címét.

› › ›

Jegyzetek

(1)  A kiskunfélegyházi városház pályázatai. In: Magyar Pályázatok 4. (1906/4), 118. o.; 21. o. A pályázók a következők voltak: Adorján Károly, Benes Imre, Fejér Lajos és Ritter Ignác, Komor Marcell–Jakab Dezső–Gesztesi Mihály, Lantos István, Morbitzer Nándor, Sebestyén Artúr, Tóásó Pál, Ujszászy János és Mailáth József, Vas József és Takách Béla, Ybl Lajos, Ziegler Géza. A pályázati tervekből csak nagyon kevés maradt fenn a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában (a továbbiakban: BKMÖL), a Kiskunfélegyházi Részlegben (XV. 15. Kiskunfélegyházi tervrajzok gyűjteménye), némelyik tervről azt sem lehet tudni, az első vagy a második pályázathoz tarozik-e. Megvan részben Sebestyén Artúr, Fejér és Ritter, Morbitzer Nándor, Vas József és Ybl Lajos pályázata. A többi pályaművet vagy visszakérte a tervező (a kiírással ellentétben vissza is kapta pl. Tóásó Pál), vagy sorsa jelenleg ismeretlen.
(2)  „A városháza kibővítése”. Félegyházi Hírlap, 1902. jan.12. 1. o.
(3)  „A régi városháza lebontása”. Félegyházi Hírlap, 1910. jan. 30. 3–4. o.
(4)  MEZŐSI Károly, 1958. 6. o., és az ő nyomán ROSTA Ferenc, 1999. 249. o.
(5)  „Teendőink VII”. Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó, 1908. jún. 28. 1–2. o.
(6)  BKMÖL V. 175/b. Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: V. 175/b.). I. 648/1903 11 582/ki. 1903. sz.
(7)  Ezzel kapcsolatban ismert és többször közölt Wlassics Gyula elítélő kijelentése: „[...] hogy tehát ilyen szecessziós irányú stílus a vezetésemre bízott tárca körében a jövőre ne igen legyen lehetséges, iparkodni fogok ezt megakadályozni, de az igazi magyar stílust ez alatt nem értem.” Idézi és kritikát mond róla: LYKA Károly, 1902. 164–180. o.
(8)  Igaz, az első szecessziós épületek a kutatás jelenlegi állása szerint csak 1907-ben épültek Kiskunfélegyházán. Lásd: BRUNNER Attila, 2010. 68–85. o.
(9)  KÁLLAINÉ VEREB Mária–KŐFALVINÉ ÓNODI Márta (szerk.), 2010. 28–29. o.
(10)  Pallas Nagy Lexikona, VI., 1894, 231–256. o. Építészet. A lexikon meghatározása szerint: „tágabb értelemben bármely épületnek célszerű megépítése” a szűkebb értelmű meghatározás (építőművészet) ellenében.
(11)  BKMÖL V. 175/b. I. 648/1903.
(12)  BKMÖL V. 175/b. I. 648/1903. 11 582/ki. 1903. sz.
(13)  Ellenezte pl. a mezőgazdasági munkásoknak építendő munkásházakat, ami a város legjelentősebb szociális építkezése lett volna, de meghiúsult, illetve jóval kevesebb épület épült meg, mint amit terveztek, 200 helyett 25. – BKMÖL V. 175/b. I. 2240/1904. 159/ki. 184/kgy. 1907. sz.
(14)  BKMÖL V. 175/b. I. 193/1906. 3783/ki. 50/kgy. 1909. sz. Közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat 1909. márc. 12. Bakos ellen végül nem indult eljárás.
(15)  BKMÖL V. 175/b. I. 193/1906. 8009/kig. 1909. sz. Molnár Béla polgármester levele Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának, 1909. április 7.
(16)  BKMÖL V. 175/b. I. 193/1906.
(17)  BKMÖL V 175/b. I. 648/1903. 12 401/ki. 1903. sz. Tóásó Pál levele a polgármesternek, 1903. dec. 23.
(18)  BKMÖL V. 175/b. I. 648/1903 2316/ki. 1904. sz. Dóczy Pál jelentése a városi tanácsnak, 1904. március 3.
(19)  „Hazai krónika”. In: Művészet 3. (1904), 187. o.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012