Brunner Attila

LECHNER ÖDÖN ÉS KISKUNFÉLEGYHÁZA
Adatok a
Pártos–Lechner-iroda működéséhez

BRUNNER ATTILA
LECHNER ÖDÖN ÉS KISKUNFÉLEGYHÁZA
ADATOK A PÁRTOS–LECHNER-IRODA MŰKÖDÉSÉHEZ


I. Bevezető

2014-ben Lechner Ödön (1845–1914) építész halálának századik évfordulójára emlékezünk.(1) Egyéni kézjegyéről gyakran első látásra felismerhető művei, építészet- és művészetfelfogása alapján is a legjelesebb magyar építészek egyikének tarthatjuk.(2) Nem kevésbé jelentős a magyar városok történetében betöltött helye. A Budapest mellett legtöbbet Kecskeméten és Szegeden építő Lechner maga is kiváltképp fontosnak tartotta a dualizmus korában újabb fejlődésnek indult városok, elsősorban az alföldi városok „felvirágoztatását”. Nemcsak metaforikusan: a Lechner követői által 1900 után épített alföldi városi középületek valóban (Lechner műveire is jellemző) virágos, a népi hímzések motívumkincséből merítő ornamentikát kaptak,(3) kirajzolva ezzel egy sajátos, „alföldi szecessziót”.(4)
——Lechner nagyon is tisztában volt az egyes városok magyar kultúrában betöltött helyével, szerepével, s nem nézett el fölöttük, mint sok, más tekintetben egyébként hasonló nézeteket valló kortársa.(5) 1902-es szegedi előadásában hangsúlyozta: „A nálunk bányászott kövek legtöbbje éretlen, építésre alkalmatlan vagy igen drága, az Alföldön pedig egyáltalában nincs kövünk. Tehát önkéntelenül is a modern építőművészet zászlaja alá kell állnunk, melynek építőanyaga a vas, a beton és a kerámia. S ez a szempont nagyon fontos itt a magyar Alföldön, amely kénytelen volt sárból építkezni, és ezzel lehetetlenné vált reá nézve a monumentális építkezés. A modern és hozzá magyar építőstílus, amelynek buzgó előharcosának vallom magamat, megadja az Alföldnek azt a lehetőséget, hogy építkezésének monumentális arányokat adjon, és emellett a magyar nemzeti művészetet és a magyar kultúra emlékeit szolgálja.” Ugyanebben a szövegében így fogalmazott: „rég vonzódom a gyönyörű fekvésű városhoz [Szegedhez], már rég itthon is érzem magamat, mert már évek előtt dolgoztam itten, s itt teljesített munkám révén idekötöttnek érzem magamat. (6)


Lechner Ödön-Pártos Gyula: városháza, Szeged, Széchenyi tér, 1882-1883 (fotó: Brunner Attila, 2014)
Lechner Ödön–Pártos Gyula:
városháza, Szeged, Széchenyi tér, 1882–1883
(fotó: Brunner Attila, 2014)

Szeged polgármesteréhez baráti szálak is fűzték: Lázár György (1851–1915) a Dugonics Társaság nevében kérte fel az építészt idézett előadásának megtartására.(7) Lechner, aki a maga építészeti céljait következetesen a magyar irodalomhoz mérte, ezzel Dugonics András (1740–1818) örökébe is lépett, aki „egy emberöltőn át a Szeged-Pest-Buda útvonalat járta”,(8) kialakítva ezzel egy olyan „szellemi tengely”-t, amelytől a kecskeméti Katona József (1791–1830) sem független.(9) Dugonics, Katona és néhány évtizeddel később Lechner a mezővárosi polgári öntudat élesztésére törekedtek. Az építész Kecskeméthez fűződő viszonya ennek tükrében szemlélhető, hiszen e város köztestületként nemcsak évtizedeken keresztül, Lechner pályakezdésétől kezdve gyakorlatilag az építész halálig volt Pártos Gyulával (1845–1916) vagy nélküle vezetett irodáinak ügyfele, építtetője, de elvi tekintetben is közel álltak egymáshoz.(10) Lechner írásainak fogalomrendszere (formanyelv, konstrukció) a kecskeméti sajtó szóhasználatába is beépült.(11) Lechner fent idézett sorai és szövegeiből kikövetkeztethető intenciói egybevágtak Lestár Péter (1819–1896) és Kada Elek (1852–1913) városfejlesztési koncepcióival.


Lechner Ödön-Pártos Gyula: városháza, Kecskemét, Kossuth tér 1., 1890-1896 (fotó: Brunner Attila, 2011)
Lechner Ödön–Pártos Gyula:
városháza, Kecskemét, Kossuth tér 1., 1890–1896
(fotó: Brunner Attila, 2011)

Ezt Lechner és Pártos egy 1892-es cikke erősítheti meg, amely a kecskeméti városháza építészeti célkitűzéseit rögzítette: „Hazánk közgazdasági életének újabbkori föllendülésében egyik legérdekesebb és legörvendetesebb jelenség a Duna és Tisza közötti régi, tősgyökeres magyar városoknak, Ceglédnek, Nagy-Kőrösnek, Kecskemétnek, és Kis-Kún-Félegyházának feltűnő gazdasági haladása. / Ezeknek a városoknak derék, szorgalmas magyar népe a kor intő szavát jókor megértette: szakított a régi kezdeties gazdasági rendszerrel és teljes erővel hozzálátott az észszerű belterjes gazdálkodáshoz. Manapság áldott földjének és állattenyésztésének termékeit a gyors és olcsó közlekedő eszközökkel messze földre elszállítja, sőt az ipar terén is hathatósan értékesíti.(12) A Kecskemét gazdaságára vonatkozó részletes adatokat minden bizonnyal maga a város szolgáltatta a cikk megírásához. A városfejlesztési intézkedések „helyes egymásutánban” történő bemutatása egyértelműen politikai beszédmódra utal.(13) Pártos és Lechner mindenekelőtt a város gyümölcstermesztését emelték ki, („A város évi forgalma csupán a nemes gyümölcsben milliókra rúg.”), s ezt szellemes szójátékban a városfejlesztésre is átvitték: „Mindezeket a nagyszabású közmunkákat [...] a közvagyonnak fokozottabb gyümölcsöztetése révén a helyes egymásutánban foganatosítják.(14) Nem véletlen a négy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei város, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Kiskunfélegyháza együttes említése sem: a cikk írása előtt vagy után Pártos és Lechner minddel kapcsolatba került.(15)
——A Kecskemét és Szeged között fekvő, Pártos és Lechner szövegében a történelmi Három városhoz negyedikként hozzáadott Kiskunfélegyháza történetében Lechner szintén jelentős szerepet játszott, noha itt nem épített. Kapcsolata e várossal kettős: egyszerre konkrét és közvetett. Konkrét, mert Lechner maga is járt itt, többször is, több ügyben. Másodlagos azért, mert olyan épületek részei a város épített örökségének, amelyeken Lechner hatásával számolhatunk. A következőkben ezeket az épületeket bemutatva vizsgálom Lechner kapcsolatát a várossal, a személyes kapcsolatokat szem előtt tartva. Ezért olyan építési ügyekre is kitérek, amelyekhez Lechner név szerint ugyan nem köthető, ám például a Pártos–Lechner iroda történetét tekintve fontosak lehetnek.

II. A Szent István-templom és a Kalmár-kápolna (1872–1880)

Kiskunfélegyháza és Kecskemét története – nemcsak az 1854-ben átadott, a gazdasági, ipari és társadalmi mozgásokat egyaránt elősegítő pest-szegedi vasútvonal miatt – építészeti szempontból is szorosan összefonódik. Nem sokkal azután, hogy elkezdődtek Kecskemét város pesti bérházának építési munkálatai (Budapest, V. ker., Veres Pálné u. 9., 1872–1874), és nem sokkal azelőtt, hogy Lechner hosszabb időre Franciaországba utazott volna 1874-ben, Kiskunfélegyházán közgyűlési határozat lépett érvénybe egy monumentális templom építéséről.
——E templom, a Szent István-templom építéstörténetét Kőfalviné Ónodi Márta kutatásai alapján részletesen ismerjük.(16) A templom építését elrendelő képviselőtestületi határozat 1872. március 15-én született. Ekkor jelölték ki a templomépítő bizottság tagjait és bízták meg őket azzal, hogy egy kéttornyos és egy egytornyos változat beszerzéséről gondoskodjanak.(17) Ez év tavaszán a bizottság tagjai (Endre Mihály főbíró, Kalmár József képviselő, Szerelemhegyi Márton főjegyző) felvették a kapcsolatot Dötzer Ferenc pesti építőmesterrel,(18) aki 1872 szeptemberére el is készítette a két tervváltozatot.(19) A város ekkor arról határozott, hogy az egytornyos változat hajóját egyesíti a kéttornyos változat homlokzatával. Dötzer az akkor legmodernebbnek számító neoreneszánsz stílusban készített (sajnos ma már nem található) tervek egyesítéséből született új terveihez a költségvetés 1873 februárjára össze is állt,(20) ami arra is utal, hogy az egyesített tervváltozat is elkészült. A műleírás részletesen indokolta a stílusválasztást (amelyben költséghatékonysági okok is motiválták).(21) 1873. április 11-én aláírták a szerződést 142 000 frt összegre. Júliusban azonban az építtető bizottság arról értesült, hogy Dötzer ellen csődeljárás indult. Ez a korszakban más építésszel is megesett, például az esztergomi Bazilika tervezőjével, Hild Józseffel (1789–1867)(22) (akit még 1846-ban keresett meg város a Szent István-templom 1808 óta húzódó építési ügyében, de az építész akkor és később sem tudta vállalni a megbízást),(23) vagy Lechner és Pártos első építésztanárával, a Dötzerrel többször együtt dolgozó Szkalnitzky Antallal (1836–1878).(24) A Szent István-templom történetébe ekkor lépett be Pártos (akkor még Puntzman) Gyula, aki Dötzer Ferenc üzleti partnere volt, s elvállalta a templom felépítését a Dötzerrel kötött feltételek szerint.(25) (Dötzer több Pártos–Lechner épület kivitelezője volt, azaz építési vállalkozóként ő nyújtotta be az építési engedély iránti kérelmet Pesten például Lenhossék József (1818–1888) orvosprofesszor (Budapest, V. ker. Múzeum krt. 33., 1871, elpusztult) vagy Primayer János házánál (Budapest, V. ker. Sas u. 9., 1871–1872).(26)
——1873 őszén a templom építési munkálatait Pártos vezetésével, Dötzer jelenlétében kezdték meg. Pártos nemcsak jogilag vette át a terveket (és velük a felelősséget), de néhány módosítást is eszközölt rajtuk. Az épület eredeti, korabeli tervei azonban nem maradtak fenn. A Szent István-templom kutatásának fontos kérdése ezért, hogy „milyen lényeges változtatások történtek a tervhez képest a kivitelezés során. A másik lényeges kérdés, amelyre szintén nem tud kielégítő választ adni a hiányos forrásanyag: ki a templom igazi tervezője?(27) Iratok alapján ismerjük Pártos változtatásait (több szobor, karcsúbb tornyok, ikerablakok helyett rózsaablakok), ezért az épületet Dötzer és Pártos közös művének tekinthetjük, hiszen Dötzer tervleírásában a mai épület koncepciójára ismerhetünk rá.
——Fentiek megítélésében, s a mesterkérdés árnyalásában segíthet az a 2014 legelején, a Kiskun Múzeum leltározatlan állományai közül előkerült dokumentum, amely Dötzer 1873-ban szignált terveként, azaz az egyesített tervváltozatként azonosítható. (Mint később kiderült, egy 1963-ban már leltározott terv is van a múzeum tulajdonában).


Dötzer Ferenc: Szent István-templom terve, 1873 (Kiskun Múzeum, ltsz. 2013.26.1.)
Dötzer Ferenc: Szent István-templom terve, 1873
(Kiskun Múzeum, ltsz. 2013.26.1.)

Dötzer Ferenc: Szent István-templom terve, 1873 (Kiskun Múzeum, ltsz. 63.108.1.)
Dötzer Ferenc: Szent István-templom terve, 1873
(Kiskun Múzeum, ltsz. 63.108.1.)

A terveken nem látható iktatószám, a rájuk ütött körbélyegző lenyomata nem vehető ki, s ismeretlen időben és úton kerültek a Kiskun Múzeumba. Az egyik egy vászonpauszra készült észak-déli irányú keresztmetszet az épület főtengelyéről,(28) a másik kartonra kasírozott vászonpauszra készült oldalhomlokzati rajz.(29) Dötzer e tervei 1873 januárjában és februárjában keltek, tehát az iratokból ismert, egyesített tervsorozat darabjaiként azonosíthatók. Valóban, a tervek világosan megmutatják az alapvetően két alaprajzot feltételező, „összeollózó” eljárás hátrányait. Mindenekelőtt a toronytest és a hajó közé iktatott, ikerablakos oldalhomlokzati tengely hat zavaróan, hiszen ezt, mint a keresztmetszet mutatja, nem indokolják a térszerkesztés hagyományos elvei: nyilvánvalóan a kéttornyos homlokzathoz tartozó karzat közbeiktatása okozott nehézséget, amellyel feltételezhetően az egytornyos változat nem számolt. Az oldalhomlokzat külső képe a berlini ún. félköríves stílust mutatja, amely finoman tagolt, profilált keretezésű, s majdnem a földig leérő, architrávval kettéosztott ablakok ritmizálásában érhető tetten. Ez az oldalhomlokzat lényegében más stílusú, mint a keresztmetszet, amely a tornyot is ábrázolja, s amelynek sarokarmírozása, ikerablakai, tagolt falmezői és toronypártái az itáliai emlékeket követő neoreneszánsz stílushoz köthetők. Ha ez volt Dötzer végleges változata, akkor Pártos változtatásai immár megfoghatók.


Dötzer Ferenc-Pártos Gyula: Szent István-templom, Kiskunfélegyháza, Szent István tér, 1873-1877 (Vasárnapi Újság, 24. évf. 37. sz. 1877, 581. o.)
Dötzer Ferenc–Pártos Gyula: Szent István-templom,
Kiskunfélegyháza, Szent István tér, 1873–1877
(Vasárnapi Újság, 24. évf. 37. sz. 1877, 581. o.)

Dötzer Ferenc-Pártos Gyula: Szent István-templom, Kiskunfélegyháza, Szent István tér, 1873-1877 (fotó: Brunner Attila, 2011)
Dötzer Ferenc–Pártos Gyula: Szent István-templom,
Kiskunfélegyháza, Szent István tér, 1873–1877
(fotó: Brunner Attila, 2011)

Pártos mindenekelőtt az alaprajzon változtatott. Dötzer poligonális alaprajzú szentélyét félkör alaprajzúvá változtatta. A sekrestyék ferde irányú lépcsőit az épület főtengelyére merőlegesre állíttatta. Kiiktatta az oldalhomlokzaton zavart keltő ikerablakos tengelyt, közvetlenül kapcsolva össze ezzel a mellékhajókat és a tornyok lépcsőházait, valamint a főhajót az előcsarnokkal. Dötzer még bordás, római keresztboltozatokkal képzelte el a főhajó három boltszakaszának, a négyezetnek és a szentély előtti kórusnak a boltozását. Pártos megemelt záradékú boltszakaszokkal zárta főhajót és a kórust, míg a négyezetet csegelyes kupolával látta el. Mindezekért indokoltan tette, hogy az általa szerkesztett Az Építési Ipar c. lapban a saját neve alatt tette közzé az épület alaprajzát: „A Kis-Kún-Félegyházai kat. templom alaprajza Pártos Gyulától”.(30) Ugyancsak eltér a Dötzer-féle terv és a mai oldalhomlokzat: a majdnem földig érő ablakok helyett az egyes tengelyek övpárkánnyal kettéosztott mezőkké váltak, az alsóbb szinten félköríves ikerablakok, fönt nagyméretű félköríves ablakok kerültek kialakításra. A tornyok karcsúsítása nemcsak a reneszánsz ornamentika hozzáadásával járt, de az ablakformák megváltoztatása mellett a torony egészét is átalakította. Dötzer még úgy képzelte el a tornyot, hogy a konzolokkal alátámasztott hangsúlyos párkány fölött az oldalhomlokzat egy ablakát ismételte meg. Pártos e helyett két szintre osztotta a rendelkezésre álló nagy felületet, s a párkányra kisebb, félköríves ikerablakokat, majd azokra kör alakú rózsaablakokat helyezett. Dötzer boglyaíves, szabályos nyolcszögre szerkesztett kupoláit nyolc, félköríves záródású, akrotérionnal koronázott timpanon vette körbe úgy, hogy a kupola átkötését a falhoz eltakarta. Pártos tompított a boglyaíven azzal, hogy kétszintes lanternát ültetett rá, a kupolát és a falazatot pedig párkánnyal közvetlenül kapcsolta össze, szükségtelenné téve a nyolc timpanont, amelyek helyett az órával ellátott nyolcszögű kupoladob alatt már állt négy, háromszögletes timpanon, amelyek egyben a négyzet alapú toronyalapról a nyolcszögű felépítményhez (a dobhoz) történő átvezetést is megoldották. (A timpanonokat minden bizonnyal Pártoshoz köthetjük, hiszen egy ezeket már ábrázoló tervváltozaton a Pártos művein gyakran ismételt palmettás akrotérionok bukkannak fel.(31))
——Pártos változtatásai tehát sokkal lényegbevágóbbak voltak, mint az korábban sejthető volt. Dötzer szerepéből ugyanakkor ez továbbra sem von le, hiszen az építkezés közben ő is jelen volt, így kizárható, hogy Pártos az ő tudta nélkül eszközölt volna bármiféle módosítást. A Dötzer-féle oldalhomlokzat teljes átdolgozásának időpontja és szerzője továbbra is ismeretlen, s ha a fentiek alapján Pártos felé hajlik is az attribúció, Dötzer szerepével továbbra is számolni kell, hiszen Pártos a toronykiképzésen megtartotta azt a Dötzer által is használt tagolásmódot, amely egymásra rétegződő pilaszterek közé szorítja az ablakot; amely tagolásmód nemcsak a Dötzer-féle torony konzolos párkánya fölötti ablaknál figyelhető meg, de a mai épület oldalhomlokzatán is.
——Mindez abban az időben történt, amikor Pártos Lechnerrel közös irodát tartott fenn. Jogosan vethető fel ezért, hogy Dötzer csődeljárását, Pártos félegyházi megbízását és magukat a terveket esetleg Lechner is ismerte, ám ebből nem vonható le további következtetés.
——A négyzetes toronyra ültetett kör alapú kupola ötlete önmagában is érdekes, ugyanis hasonló megoldással – és a reneszánsz stílus templomépítészettel találkozásával – Ybl Miklós (1814–1891) Szent István-bazilikáját (1867-től)(32) kivéve nemigen találkozunk a korabeli Magyarországon. A Szent István-bazilika nyugati homlokzati toronypárját kisebb, kevésbé hangsúlyos kupolák koronázzák. Ezek kör alaprajzú dobját Pártos változatához hasonlóan négy darab, háromszögletes timpanon kapcsolja össze a toronytesttel, a budapesti Szent István-bazilika ezért előképként jöhet számításba. (A bazilika centrális alaprajzára szerkesztett csegelyes kupolája a Szent István-templom négyezeti kupoláját is inspirálhatta.) Kecskemét város pesti bérházának építéstörténetéből ismert, hogy Lechner azon kevesek közé tartozott, akik már fiatal építészként a tekintélyes Ybl megbecsülését bírták.(33) Így Pártos részéről sem véletlen az Ybl műveihez való igazodás. Ezért lehet meglepő, hogy a templom homlokzata – stílusa ellenére – a legkevésbé sem kötődik a reneszánsz templomhomlokzatok (vagy a Szent István-bazilika) hagyományos kompozíciójához, azaz a bejáratot nem timpanon vagy diadalív-motívum emeli ki. A toronypár között rózsaablak található, s ez alapvetően gótikus homlokzati előképeket sejtet, amelyhez reneszánsz hármas boltív kapcsolódik.
——Dötzer és Pártos templomépülete, illetve ezek kupolás tornyai még egy vonatkozásban érdekesek. A korszak szemlélete szerint a templomépítészethez a gótikus stílus illik, a gótikus stílussal a kupola gondolata pedig ekkor még összeférhetetlen. Lechner azonban Dötzerhez hasonlóan boglyaíves kupolát helyezett az alapvetően gótikus szerkezetű és tömegű Szent László-templom tornyára (Budapest, X. ker. Szent László tér, 1891–1897), amikor egy gótizáló templomtoronyra sokszög alapú gúlának, süvegnek kellett volna kerülnie.(34)


Lechner Ödön: Szent László-templom, Budapest, X. ker., Szent László tér, 1891-1897 (fotó: Brunner Attila, 2014)
Lechner Ödön: Szent László-templom,
Budapest, X. ker., Szent László tér, 1891–1897
(fotó: Brunner Attila, 2014)

Valószínű, hogy a hasonló megoldások Dötzer, Lechner és Pártos részéről közös előképre mennek vissza, s ezek az előképek nem külön-külön keresendők.
——Kőfalviné Ónodi Márta kutatásai megingatták azt a korábbi feltevést, mely szerint egyedül Pártos a Szent István-templom tervezője. Ez maga után vonzza egy másik, korábban szintén (ámde bizonyító adat nélkül) Pártoshoz kötött félegyházi építkezés kérdését is, ez pedig az 1874–1875-ben épített Kalmár-kápolna.


Dötzer Ferenc-Pártos Gyula (?): Kalmár-kápolna, Kiskunfélegyháza, Móra tér, 1874-1875 (fotó: Brunner Attila, 2012)
Dötzer Ferenc–Pártos Gyula (?): Kalmár-kápolna,
Kiskunfélegyháza, Móra tér, 1874–1875
(fotó: Brunner Attila, 2012)

Sem az épület tervrajzait, sem újságot, sem más jellegű egykorú forrást nem ismerünk, amely elárulná a tervező kilétét. Az építészt mindenesetre Dötzer és Pártos körében érdemes keresni, mivel az építtető Kalmár József a Szent István-templom építtető bizottságának tagjaként személyesen is tárgyalt az építészekkel. Könnyen elképzelhető, hogy az 1872-ben készült Dötzer-féle egytornyos templomterv átalakításokkal a Kalmár család sírkápolnájaként épült fel, amelyre az épület szokatlanul nagy mérete, tömege, funkciója és elhelyezése, tagolása, különösen oldalhomlokzatai, valamint neoreneszánsz stílusa következtetni engednek.(35) A fentebb szóba került oldalhomlokzatok logikája, tagolása a két épület esetében teljesen azonos. A timpanonokkal körülvett sisak ötlete a Szent István-templom Dötzer-féle, 1873 februárjából származó tervváltozatáról lehet ismerős – ez a kápolnán négyzet alapú, akrotérionos timpanonokból formált pártasorrá alakul, amely a nyolcszögletű sisakot fogja körbe. A Kalmár-kápolna előreugró harangtornya, gótizáló támpillérei, a torony hármas vakablaksora és nyolcszög alapú gúlasüvege Ybl budapesti Bakáts téri templomát (Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom, 1865–1879)(36) idézik.


Jegyzetek

(1)  Jelen dolgozat a Kiskun Múzeumban 2014. március 12-én tartott előadás szerkesztett és kiegészített változata.
(2)  Építészetének nemzetközi összehasonlításáról lásd: DÁVID Judit (szerk.), 2011. (A Magyar Nemzeti Múzeum 2011-ben bemutatott kerítéskiállításának katalógusa Keserü Katalin, Francoise Aubry, Laia Vinaixa, Fina Parés írásaival.)
(3)  Keserü Katalin regionális stílusként határozta meg az általa „virágos stílus”-nak hívott jelenséget, „ezt a szecesszióssá formált népies eklektikát, mely a népit - talán az új stílusú népművészet elterjedése következtében is - beépíti az európai tradícióba azáltal, hogy középületen közös kinccsé emeli. Helyi íze nem provincializmus. Az építészek terveinek elfogadása egy tájegység öntudatosodását bizonyítja”. KESERÜ Katalin, 1989. 105. o.
(4)  Az „alföldi szecesszió” fogalmával kapcsolatban nincs konszenzus (erdélyi és dunántúli építészeti emlékek egyaránt köthetők ugyanis e jelenséghez), de azt aktívan használta például Gerle János, kiemelendő, hogy a stiláris jelenségek részben egy régiót körvonalaznak, s hogy részben az addig monumentális épületekben a szegény Alföld városközpontjai meglehetősen rövid idő leforgása alatt új városképet kaptak. GERLE János-BAGYINSZKY Zoltán, 2008. v. ö. KESERÜ Katalin, 1989. Európa-szerte a regionális stílusok létrejöttének ideje a 19-20. század fordulója. BOWE, Nicola Gordon (szerk.), 1993.; KESERÜ Katalin-HABA Péter (szerk.), 2005. A nemzeti stílus eszményétől a városi önreprezentáció lechneries formáiról legutóbb lásd Székely Miklós: National Endeavour or Local Identity? Konferenciaelőadás: Barcelona, CoupDefouet International Congress, 2013. június 26-29. https://www.academia.edu/5420479/National_Endeavour_or_Local_Identity _Art_Nouveau_Town_Halls_in_Hungary> Elérés: 2014. március 31. Székely Miklós: Representation reduced and exported: The re-setting of the Main Historical group of the Millennium Exhibition at the 1900 Paris Universal Exhibition. Konferenciaelőadás: Ephemeral Architecture in Central-Eastern Europe in the 19th and 20th centuries. Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2013. november 28-30.
(5)  Réz Mihály például egy tárcájában jelentette ki, hogy Budapest a magyar művelődés centruma, viszont a városnak nincs „nemzeti jellege”. A sommás kijelentésre Ignotus válaszolt, (szerinte a főváros igenis bír nemzeti jelleggel), ám mindketten megegyeztek abban, hogy vidéken hiányoznak a kulturális fejlődés alapvető feltételei. „Magyar vidék és nemzeti kultúra.” Nagykőrösi Újság 1904. október 15. 1. o.
(6)  „A magyar építőstílusról.” Magyar Nemzet 1902. június 3. 1-2. o. Először megjelent: „A magyar építő stílusról.” Vállalkozók Lapja 1902. június 11. 1-2. o. Árnyalja a szöveg értelmezését, hogy e szavakat Lechner az általa tervezett szegedi városháza dísztermében mondta el. Hasonló gondolat az id. Bobula János (1844-1903) szerkesztette Építészeti Szemlében jelent meg: „Különösen az alföldi városok, amelyekben a múlt időkből vajmi kevés építészeti műemlék található, lennének hivatva arra, hogy emelendő épületeiknél ne befolyásoltassák magukat a német stílus és a német szellem által.” „Építészetünk a vidéken.” Építészeti Szemle 1892. július 30. 61-62. o.
(7)  „A szegedi polgármester, Lázár György dr., aki gyakran érintkezett vele [Lechnerrel], megtudta, hogy elkészült a cikkely és meghívta a Dugonits-társaságba Szegedre, olvassa fel a dolgozatot.” LÁZÁR Béla, 1918. 145-146. o. Lechner szegedi előadását az 1992-ben újjáalakult Dugonics Társaság a mai napig emlékezetében tartja. BÁTYAI Jenő (szerk.), 1992. 23. o.
(8)  KERÉNYI Ferenc, 1999.
(9)  Uo.
(10)  Lechner Ödön és Pártos Gyula kecskeméti épületeiről lásd: SÜMEGI György, 1987. 368-370. o., SÜMEGI György, 2003., JERNYEI Kiss János, 2004. 223-224. o., valamint Sümegi György: Lechner Ödön kecskeméti épületei. Konferenciaelőadás: Város- és Faluvédők Országos Szövetsége XXXI. Országos Találkozója és Konferenciája, Kecskemét, 2012. július 6.
(11)  „Az ő formanyelve [...] az új építési anyagokból kiindulva, az új konstrukciókon keresztül az új stílust megteremteni igyekezett.” „Lechner Ödön meghalt.” Kecskeméti Lapok 1914. június 13. 1. o.
(12)  „Kecskemét városának új székháza.” A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1892. június 165-167. o.
(13)  Az 1904-ben polgármesterré lett nagykőrösi Póka Károly polgármesteri programja is a modernizáció lépésenkénti bevezetését írja le. „Polgármesteri székfoglaló beszéd, 1904. dec. 18.” Nagykőrösi Újság 1904. december 24. 2-4. o.
(14)  Uo.
(15)  Cegléden Pártos tervei szerint épült fel a Kossuth Lajos Gimnázium (Cegléd, Rákóczi út 46.) 1902-ben. Nagykőrösre Lechnert 1911-ben hívták. Az 1911. július 8-án bekövetkezett földrengés után a református egyháztanács hívta a városba megvizsgálni a megrongálódott református nagytemplomot. „Nagykőrös ref. Templom.” Nagykőrös és vidéke 1911. július 27. 2. o. „A nagykőrösi református templom kijavítása.” Nagykőrös és vidéke 1911. szeptember 21. 1. o., 100 évvel ezelőtt mozdult meg a föld Nagykőrös alatt. Internet: http://laszloferi.blogspot.hu/2011/07/100-evvel-ezelott-mozdult-meg-fold.html (2014. február 18.)
(16)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2010., KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2012. KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011.
(17)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 114. o.
(18)  Dötzer 1869-ben kapott kőművesmesteri, majd még ugyanebben az évben - Szkalnitzky Antal ajánlólevelével - építőmesteri oklevelet. KOMÁRIK Dénes, 1971. 396. o.
(19)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 115. o.
(20)  Uo.
(21)  A gótikus stílust hordozó díszítmények és építészeti szerkezetek előállítása nagyságrendekkel többe került volna, mint a neoreneszánsz. Dötzer műleírását, a stílusválasztás indokával, részletesen idézi KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 116-117. o.
(22)  HALMOS Károly, 2008., HALMOS Károly, 2009.
(23)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 111-112. o.
(24)  Szkalnitzky ellen 1870-től 1874-ig folyt az eljárás. SISA József, 1994. 106-110. o. Dötzerrel való együttműködéséről 1870-ben Uo. 100. o. További kutatás tárgya lehet, hogy Szkalnitzky csődje vonzotta-e maga után Dötzer csődeljárását. A csődeljárás jogi hátterének történetéről, a csődiratokról általában lásd: HALMOS Károly, 2012. HALMOS Károly-KLEMENT Judit, 2013.
(25)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 119. o.
(26)  GERLE János (szerk.), 2003. 78., 83. o.
(27)  KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2011. 122. o.
(28)  A tervekről a Kiskun Múzeum munkatársai is csak 2014 elején szereztek tudomást, amikor a leltározatlan dokumentumok közül előkerült a vászonpauszra készített terv. Dötzer Ferenc: Szent István-templom, keresztmetszet, j. j. lent „Dötzer Ferenc / építész” és j. b. l. „Pest Február 1873”. Kiskun Múzeum, Történelmi dokumentumok gyűjteménye. ltsz. 2013.26.1.
(29)  Dötzer Ferenc: Szent István-templom, oldalhomlokzat, j. j. l. „Dötzer Ferenc / építész”, j. b. l. „Pest Január 1873”. Kiskun Múzeum, Történelmi dokumentumok gyűjteménye. ltsz. 63.108.1.
(30)  A budapesti könyvtárakban mindössze egyetlen példányban fennmaradt folyóiratban megjelent alaprajzot közli: KÖFALVINÉ Ónodi Márta, 2010. 37. o.
(31)  A tervrajzot közli KÖFALVINÉ Ónodi Márta, 2010. 36. o.
(32)  Lipótvárosi Szent István-templom az Ybl 2014 bicentenáriumi honlapon. Internet: http://www.ybl2014.hu/meglevo-epuletei/szakralis-epuletek/templomok/lipotvarosi-szt-istvan-templom-bp-v-szt-istvan-ter-szt-istvan-bazilika-1867-91/ (2014. április 1.) Lásd továbbá: FARBAKY Péter-KEMÉNY Mária (szerk.), 1991. 233-235. o. (kat. sz. 37).
(33)  Kecskemét városa először Ybl Miklósnak, majd Knabe Ignácnak adott megbízást az épület terveinek elkészítésére, 1872-ben azonban Pártos és Lechner ajánlkoztak a szabálytalan alakú telek beépítésére. JERNYEI Kiss, 2004. 223-224. o. Lechner és Pártos épülete Ybl korábbi alaprajzi beosztását vette alapul. Bor Ferenc: A kecskeméti ház. Konferenciaelőadás: Művészet Ybl és Lechner korában. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest. 2014. május 7-8.
(34)  MAROSI Ernő, 2004.
(35)  A Kalmár-kápolna építéstörténetével részletesen egy másik dolgozatban foglalkoztam, amely előadásként elhangzott A kiskunfélegyházi Kalmár-kápolna építésének néhány kérdése címmel a Doktoranduszok Országos Szövetsége Fiatal Kutatók és Doktoranduszok III. Nemzetközi teológuskonferenciáján, Budapest, 2012. november 2-4.
(36)  Ferencvárosi r. k. plébániatemplom az Ybl 2014 bicentenáriumi honlapon. Internet: http://www.ybl2014.hu/meglevo-epuletei/szakralis-epuletek/templomok/ferencvarosi-r-k-pl-templom-bp-bakats-ter-assziszi-szent-ferenc-plebania-templom-1865-79/ (2014. április 8.) FARBAKY Péter-KEMÉNY Mária (szerk.), 1991. 229-230. o. (kat. sz. 34).


 ‹‹‹ Előző oldal 
 A cikk oldalai:   1.   2.   3. 


BKML ©  2010-2015