Erdélyi Erzsébet

A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA
A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

ERDÉLYI ERZSÉBET
A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA
A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN*


Bevezetés

Közismert, hogy a magyarországi első hivatalos utcanevek 1850-ben, a Bach-rendszer kezdeti intézkedései között születtek. A hivatalnokok nagyrészt rögzítették a nép ajkán élő elnevezéseket, amelyekre az egyszerűség és természetesség volt jellemző, s amelyek létrejöttét kizárólagosan a tájékoztató, informáló funkció motiválta. De az emlékállítás, tiszteletadás vágya, amely kezdettől fogva egyfajta politikai üzenetet is hordozott, mindössze néhány évet váratott magára, kezdett beszivárogni a névadásba, mígnem szinte teljesen kiszorította a természetes indítékokat.

Már az 1860-as években országszerte érezhető az a szándék, hogy a reformkor és szabadságharc hőseinek emléket állítsanak – legalább az utcanevekben. Az országos nagy nevek: Kossuthé, Széchenyié, Deáké, Petőfié, Vörösmartyé igen korán felkerültek az utcanévtáblákra. A millennium felerősítette az emlékállítás tendenciáját, majd a XX. század második évtizedének nagy traumája, Trianon az 1920-as, ’30-as években szinte egyeduralkodóvá tette azt. A nagy történelmi fordulatok és jelentős évfordulók – 1945, 1968, 1989 –, majd a rendszerváltozást követő évtizedek sorra otthagyták lenyomatukat az utcanévrendszeren. A politikum visszavonhatatlanul rányomta bélyegét a hivatalos névadásra.

Nem volt ez másként Kecskeméten sem. Ha ezekben a jellegzetes időszegmentumokban megvizsgáljuk az utcanévállomány változásait, igen határozottan elénk rajzolódik a korabeli városvezetés ideológiai törekvése. Érdemes időnként a sajtótermékekbe is betekintenünk, hiszen a mindenkori sajtóvisszhang, a politikai és közéleti lapokban megjelenő polémiák jól érzékeltetik mind az utcanévadás hátterében meghúzódó szándékokat, mind a kiváltott reakciókat. Már a XIX. század végi sajtót is izgatták ezek a kérdések. Egy-egy nagyobb átnevezési kampány alaposan felkavarta az indulatokat, de az utcanévháborúig fajuló pártcsatározásokból az 1989-et követő időszak hírlapi vitái adnak valódi ízelítőt.

Vizsgálódásunkban az első névelem játssza a főszerepet, de egy-egy névtípus esetében a köznévi utótagon is dokumentálható a szerepváltás. Kezdjük ennek bemutatásával, hiszen már néhány beszédes példával is illusztrálható, hogy milyen változáson ment keresztül az eredetileg informatív, stiláris szempontból közömbös névelem – az út utótag –, hogyan válhatott szinte „robbanótöltetté”, miután hangulatilag telítődött indulatokkal, és hogyan küzdött egymással a valódi és jelképes szójelentés.



1.

Az út utótag mint politikai változáshordozó

 

1.1.

Utak és tévutak: Arad felé – fél úton

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az első kecskeméti hivatalos utcanevek születési körülményeit levéltári források alapján tanulmányozhatjuk. Megmaradtak ugyanis azok a vázlatok, tervezetek, amelyeket a tanácsnokok vetettek papírra akkor, amikor feladatul kapták, hogy a tizedükben használatos utcaneveket gyűjtsék össze, a névtelen utcákat pedig nevezzék el.(1) Sok esetben tehát in statu nascendi vizsgálhatjuk a névadás indítékait és a variánsokat. A tíz szenátor természetesen nem egyforma alapossággal végezte munkáját, voltak, akik részletesebben, mások nagyvonalúbban teljesítették a feladatot. Sok értékes megjegyzés olvasható az első, a harmadik és ötödik tized összeíróitól, másoktól jóformán csak felsorolást kapunk. A már nevet viselő utcák nevének lejegyzésekor „régi nevét megtarthatja”, az újak esetében: „lehetne”, „neveződhet”, „lehet nevezni” formula ismétlődik. A meghatározásban általában az utcát nyitó és záró háztulajdonos vagy valamely jeles, a város közönsége előtt jól ismert, tisztelt lakó nevét tüntetik fel. Egy-egy nevezetesebb építmény, létesítmény is segíti olykor-olykor a lokalizálást.
——Ekkor a zömében közösségi eredetű, ösztönös és motivált természetes nevek rögzítése mellett olyan mesterséges elnevezések is létrejönnek, amelyeket már nem a spontaneitás, hanem a tudatos névalkotás szándéka hívott életre. Még motiváltak, hiszen kapcsolatban vannak a tájjal, az ott élő emberekkel, jellegzetes építményekkel, de már nem a közösség adja, hanem annak egyetértésével, de mégis csupán egy-egy tanácsnok javaslatára, mintegy „hivatalból” születnek.(2)
——A spontán névadással keletkezettek között szinte a legtermészetesebb nevet a városból a szomszédos vagy távolabbi településekre kivezető utak viselték, amelyek általában tekintélyesebbek voltak városban maradó társaiknál. Kecskemét tudós történetírója, Hornyik János az 1591–1602-ik évekből fennmaradt jegyzőkönyvre hivatkozva öt utcanevet és egy városrésznevet sorol fel munkájában, ezek közül három – Pálkai utcza, Kőrös utcza, Szentlőrinczi utcza – irányjelölő típusú volt, és az azonos nevű városkapukhoz vitt. Figyelmet érdemel Hornyik János azon megjegyzése is, hogy a Pálkai és Szentlőrinczi utczák eleinte a szomszédos településektől kapták a nevüket, és csak azok pusztulása után lett névadójuk a távolabbi Halas és Csongrád.(3) Egy 1869-es újságcikk szerint „a halasi utca neve először félegyházi-útcza, a szolnoki útcza neve gyümölcs-útcza volt.(4)
——Az 1850-es javaslatok között szereplő Aradi utca is irányjelölőnek tűnhet, bár a város szívében, mindkét irányban lezárt (egyik oldalon a „Csongrádiba szakadó”, a másik oldalon a főtéri utcákba belefutó) útszakasz esetében az elnevezés teljesen indokolatlannak látszik, hiszen csak fél út ez, a városból kivezető szakasza hiányzik. A lapalji kiegészítés: „azon észrevétel mellett, hogy az Aradi uttzát Bánátusinak is lehetne nevezni” viszont megerősíti a fenti fölvetést (ti. hogy irányjelölő lenne).(5) A korabeli lakosság sem érezhette ezt a funkciót elég hangsúlyosnak, hiszen az egy-két évtizeddel későbbi, 1878-as változtatási javaslatok között az Aradi utca helyett már „Nagy Zsinagóga utcza” olvasható – mivel a zsinagóga előtt haladt el. Párja az Orvos utcát felváltó Kis zsinagóga utcza lett volna, majd két évvel később az Aradi utcza nevét így módosítanák: Magyar király utcza (az Orvos utcza helyett pedig Zsinagóga utcza szerepel a javaslatban.(6) Azonban 1905-ig változatlan maradt az Aradi utca neve.
——Az 1905-ben született előadói tervezet, amely a város belterületének új közigazgatási beosztását, a területek elnevezését és az utcák át- illetve elkeresztelésének javaslatát tartalmazta, nagy felháborodást váltott ki a kecskemétiek egy részéből. A sajtó különösen az Aradi utca nevének az akkor frissen nyugalomba vonult főispánról, Beniczky Ferencről való átnevezését nehezményezte. A változtatás indoklásából idézünk:
——Az Aradi-utca ezen elnevezésének is megszűnt a jelentősége egyrészt azért, mert Araddal közúti összeköttetése Kecskemétnek már nincs, másrészt ez az utca már most nem a város széléig vezet, hanem egy nagy utcába, a Csongrádi-nagy-utcába torkollik. Ezen utca elnevezésében lenne megörökítendő épen most nyugalomba vonult főispánunk, Beniczky Ferenc neve, aki 15 évi működése alatt pártatlanságával, a város ügyei iránt állandóan tanúsított nagy érdeklődésével és a város haladására irányuló működésben való nagyértékű közreműködésével a város lakosságának osztatlan tiszteletét és szeretetét érdemelte ki.(7)

Hogy mennyire nem volt osztatlan ez a tisztelet – legalábbis az utcanév tekintetében –, jól mutatja a Függetlenség című politikai lap 1905. május 7-i számában megjelent reagálás. Az Újdonságok rovatban egyenesen kegyeletsértésnek nevezik a javaslatot.


Beniczky-utca – Aradi-utca

– Kegyeletsértés –


A múlt közgyűlésen egy határozatot hoztak, mely szerint Beniczky Ferenc főispán érdemeinek elismeréseül az Aradi-utcát Beniczky-utcának keresztelnék el.
——Csodálatos, hogy ehhez az indítványhoz a közgyűlés hozzájárult. Pedig indoklása igen gyenge. Először, mert a főispán a jogakadémián nagyobb alapítványt tett, már pedig az Aradi utca a jogakadémiához igen közel fekszik. Másodszor, mert az utca torkolatában nyílt meg a Rákóczy sugárút s így a Beniczky-utca az ún. előkelőbb utcák sorában foglal helyet.
——De már vegyük az érem másik oldalát. Miért kellett épen az Aradi-utcát nevezni Beniczky-utcának? Miért sértünk meg mi egy várost, mely okot nem szolgáltatott rá, miért kellemetlen nekünk az „Aradi” név, a magyar Golgota szenthelyére emlékeztető elnevezés? Hiszen olyan nevetséges utcanevek vannak, hogy a hatóság – már foglalkozik a tervvel a nevek megváltoztatására vonatkozólag, miért nem nevezte el ezek valamelyikét Beniczkyről s hogyan juthatott arra a gondolatra, hogy éppen az Aradi-utcát fosszák meg történelmi jelentőségű nevétől?
——Res judicatával állunk szemközt. De lehet a dolgon még segíteni. Hisszük, hogy akad olyan férfiú a legközelebbi közgyűlésen, ki e dolgot szóvá fogja tenni. Mert ebben az utca-elnevezésben egyenesen kegyeletsértést látunk, nem is említve azt, hogy egy várost ezáltal minden ok nélkül megsértettünk.
——Kecskemét város közgyűlésének hazafisága ősidőktől nevezetes s jóvá kell tennie ezt a határozatát, melyet nyilvánvalólag az elnézés, nem pedig a tények felismerés sugallt. A magyar Golgota, a vértanúhalált halt dicső elődök emléke a kegyeletet megköveteli, Arad város pedig – mint alföldi testvérváros – nem érdemli meg azt, hogy minden ok nélkül régidőktől nevét viselő utcánkat – akár Beniczky Ferenc, akár – Tisza István nevéről nevezzék el. (f.)(8)
——A Kecskeméti Lapok nem sokáig késlekedett a válasszal.


Beniczky Ferenc-utca


Haragszik a FÜGGETLENSÉG, mert ezután már Beniczky Ferenc utcának fogják hívni az Aradi-utcát. Így rendelte ezt ugyanis az áprilisi közgyűlés. A »Függetlenség« kegyeletsértésnek tartja ezt a határozatot az aradi tizenhárommal szemben, s egyúttal udvariatlanságnak egy virágzó alföldi város iránt.
——Minden félreértés kikerülése végett kiemeljük, hogy az Aradi-utcának semmi köze sincs a mi dicső vértanúink emlékéhez. »Aradi« volt ez az utca már akkor is, amikor még senki ember fia meg nem álmodhatta, hogy valamikor még szent tisztelettel fogja ajakára venni a magyar nép Ezernyolcszáznegyvennyolcat. Valamikor még az Aradi kapuban volt a város belterületének déli határa, arra kellett tehát az aradi vásárra igyekvő embereknek hajtani. Ez a körülmény adott nevet az Aradi-utcának. Bezzeg mostanában senki sem érez magában hajlandóságot arra, hogy elkocsikázzon az aradi vásárokra, az utcanév tehát meglehetősen tárgytalanná vált. Arról még lehetne ugyan beszélni, hogy nem sértettük-e meg Aradot az említett közgyűlési határozattal. De hát nem tételezünk fel Aradról olyan naivságot, hogy ilyesmit Kecskemétről elhinne.
——Hogy pedig a Függetlenség cikke olyan ide nem vágó dolgokat ad a tanácsi előadó szájába, melyekkel ez állítólag megindokolta, hogy miért épp az Aradi utcát kell Beniczky Ferencről elnevezni: ez csak azt bizonyítja, hogy a cikk írója nem figyelt, mikor e határozatot hozták. Azok az indokok igenis fölmerültek, csak hogy nem indokok alakjában, – hanem az utca-ügytől teljesen függetlenül a volt főispán érdemeiről beszélve. Ezek az érdemek pedig oly számosak, kiválók, letagadhatatlanok, melyek örökre megkímélik Beniczky Ferencet attól, hogy holmi Bika vagy Tyúkláb utcákat nevezzenek el az ő emlékére. Tehát legalább is olyan utcát kellett választani, mint az Aradit, ilyenekben pedig fájdalom, nem igen dúslakodunk. (Kecskemét, május 8.)
(9)

1932-ben ismét előkerül ez a sokat vitatott elnevezés, de már egy másik utca neveként. Az akkor kiépülőben lévő Rendőrfalu 4 utcáját nevezte el a közgyűlés „az elszakított területeken lévő városokra való emlékezésül(10) Zsolnai, Eperjesi, Lévai és Aradi utcának. Ám ennek az Aradi utcának a neve nem ment át a köztudatba, de még a hivatalos használatba sem. Még az 1948-as térképen is római számmal szerepel ez a négy utca. Az 1959-es névjegyzéken már a '19-es mártírról Németh Imre utcának elnevezett formában szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy Rendőrfalu VI. utcája volt.(11) 1992-ben nem az Aradi utca elnevezést kapja vissza, hanem Bánáti utcára keresztelik át(12) (talán azért, hogy elkerüljék a részbeni névazonosságot. Tudniillik akkor már élt az Aradi vértanúk tere elnevezés egy másik városrészben, a Széchenyivárosban. Igaz, egy évvel később ez a szempont mégsem számított, ui. Bánáti tér nevet kapott egy olyan közterület, amely még csak a homogén névbokrosítás okán sem jöhet szóba, hiszen a városnak egészen más részén fekszik, Erzsébetvárosban(13))
——Az 1850-es Aradi utca névvariánsaként szereplő javaslat: „Bánátusinak is nevezhető” – némi alakváltozattal ugyan – 1992-ben megismétlődik. Az Aradi/Bánáti alternatíva miatt valódi irányjelölő funkciót sejtünk az elnevezések okaként, de ez csak az első esetben tűnik valószínűnek. A másodikként elnevezettről már biztosan tudjuk, hogy emlékállítás céljából született. (A régi dilemma tehát újra előkerülhet, csak éppen fordított előjellel: ti. az eredetileg irányjelölő Aradi utcáról azt gondolták, hogy emlékállító, a mostaniról meg azt, hogy irányjelölő. Pedig azon az úton igencsak nagy kerülővel lehetne Aradra vagy a Bánátba jutni.)



 

1.2.

A Lakiteleki út sehová se vezet
– avagy „meneteljenek tovább a lenini úton

Csaknem egy évszázaddal később ugyancsak országos visszhangot keltett az 1989-es rendszerváltozást követő nagyszabású átkeresztelési javaslat. A polémiával a Magyar Nemzet is foglalkozott.
——A kecskeméti önkormányzat ülésén került sor annak az előterjesztésnek a megvitatására, amely az utcák és terek kommunista névadásának, valamint a túlhaladott régi elnevezések megváltoztatásáról készült. A több mint száz elnevezés megváltoztatásáról szóló javaslatot a testület 17 igen, 16 nem (három tartózkodás mellett) végül is elutasította.
——Az önkormányzat kormánypárti képviselői közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben megfogalmazták, hogy az ellenzék elutasító magatartása következtében a városban megmaradnak a »kommunista történelemhamisítás és hősgyártás« nyomán kialakult elnevezések. Az ellenzéki képviselők sem arra kaptak megbízást választóiktól, hogy »csak meneteljenek tovább a lenini úton«. A Fidesz képviselője azt kifogásolta, hogy a tervezett változtatások több millió forintba kerülnének, ami már veszélyezteti a város közintézmény-vezetőinek működését. A változtatások költségeiről egyébként megoszlanak a vélemények. Annyi azonban bizonyos, hogy az előterjesztésben erre az esztendőre csak a névtáblák lecserélésére 3 millió forintot szándékoztak fordítani a javaslat megfogalmazói.
(14)

A Mai Nap újságírója Ne nevezz korán! címmel villant rá a rendszerváltást követő utcaátnevezési kampány ellentmondásaira.(15) A kecskeméti eseményeket az alábbi címszóval vezeti be: „Összecsaptak a pártok.” Az interjúban megszólaltatott jegyző kereken kimondta: „Elég volt a pártcsatározásokból.
——Ennek a csatározásnak eklatáns példája a Lakiteleki út elnevezésen kirobbant szópárbaj. Az 1992. február 10-i közgyűlésen az egyik hozzászóló a következő indoklással utasítja el az új nevet:
——Nem értek egyet a Néphadsereg útjának Lakiteleki útra való megváltoztatásával, két szempontból sem: földrajzi szempontból nem állja meg a helyét, ugyanis ez az út nem a községbe visz, hanem elmegy mellette; ha viszont politikai szimbólumnak szánták a javaslattevők, nem biztos, hogy a lakosság többségének egyetértésével találkozik, ugyanis ez a »Lakiteleki út egyre járhatatlanabb«.(16)

Ez a hozzászólás világosan jelzi, hogy az ősi funkciók megőrzésének igénye hogyan politizálódik át. A döntést követő vitában a helyi sajtó helyt adott a polémiának. A Petőfi Népe Vélemények szabadon című rovatában két párt is deklarálta véleményét, ezekből idézünk(17) (a teljes cikkek a Mellékletben olvashatók).

Az SZDSZ Kecskeméti Szervezete Ügyvivő Testülete így foglalt állást a kérdésben: „»Ucca neki!« – avagy a koalíció zsákutcái Az MDF, a KDNP és az FKgP kecskeméti önkormányzati képviselői közös nyilatkozatot tettek közzé a kecskeméti utcanévvitáról. Hogy igyekezetüket nem koronázta teljes siker, abban valószínűleg egyre sötétebb pártszemüvegük gátolta meg őket, amely időnként már nemcsak az éleslátásban, hanem a puszta látásban is akadályozza a koalíciós képviselőket. Mi a valós helyzet? – Az ellenzéki pártok képviselői az előterjesztésben rejlő elmélyült munkáról elismeréssel szóltak. – A tényleg »városidegen« nevek fölcserélését az SZDSZ támogatta volna.
De
[...] – Arra a kérdésre, hogy miért Lakiteleki út, amelyik be sem megy Lakitelekre, nem kaptak választ a képviselők. – Senki nem tudja, mi baj lehet a Fecske utca nevével, milyen ideológiai megfontolásból kellene »átjavítani«, hiszen egy fecske nem csinál kommunizmust. – Képviselőink valóban nem arra kaptak megbízást választóiktól, hogy »csak meneteljenek tovább a lenini úton...«. Megbízásuk arra szól, hogy ne meneteljenek, hanem gondolkodjanak, majd bölcsen, a város és lakói érdekében döntsenek.

A Fidesz kecskeméti csoportja szintén reagált rá:
Tisztelt Koalíciós Városatyák! Önök ugyanazon a nyomon járnak, mint kommunista elődeik, akik – amikor nevet adtak városunk utcáinak – ideológiájuk »szellemi, tudati« szempontjait akarták megörökíteni az utókor számára. Ezért volt igaza Rác Andrásnak, amikor azt mondta – felfedezve az önök által javasolt Lakiteleki út és a lenini út közötti analógiát –, hogy a »lakiteleki út egyre járhatatlanabb«.

A „kiegyezést” végül is az tette lehetővé, hogy a városból kivezető, a repülőtér mellett elhaladó út nevéül a legtermészetesebb elnevezést találták meg a városatyák 1992-ben, amikor Reptéri útra keresztelték át.



2.

Tisztelet – emlékállítás – politikai ambíciók

 

2.1.

Szalonképtelen” állatok – tiszteletreméltó személyek

Úgy látszik, már az 1860-as évek magisztrátusa nem volt elégedett az első utcanevekkel, mert folyamatosan kísérletet tett megváltoztatásukra. Az 1869. szeptember 13-i 374. számú közgyűlési határozat kimondja, hogy az utcaneveket át kell vizsgálni és a „helytelenül elnevezettek” helyett újakat kell javasolni.(18) A diszkriminált neveket itt még nem sorolják fel, de a későbbi bírálatok alapján nyilvánvalóvá válik, hogy leginkább az ilyesfajta hétköznapi állatneveket, mint: liba, tyúk, kakas, kácsa, szarka, tehén, bika, ürge, varjú, veréb, béka, sáska érezték rangon alulinak a polgáriasodni szándékozó nagy parasztváros lakói. A cégszimbólumok, mint pl. a sas, páva, illetve a különlegesebb állatok, pl. a borz, gyík, kígyó, őz, szarvas, csóka, fecske, fürj, galamb, pacsirta, rigó névadó volta ellen itt még nem merül fel kifogás, – később már ezek ellen is ágál a polgáröntudat.
——A spontán, közösségi névadással keletkezett, de idővel „szalonképtelenné vált” állatnevek helyére a tiszteleti nevek kategóriája lép, pontosabban: az emlékállító típusúaké. (Ti. a tiszteleti nevek közé sorolhatjuk a népi névadással keletkezettek azon típusát is, amely az utcában lakó jeles, mindenki által nagyra becsült ember foglalkozásáról, majd személynevéről kapta a nevét, pl. Orvos utca – később Szlemenics utca, vagy Költő utca – később Mátyási utca.). Ezek a természetes névadás csoportjába tartoznak. Ám ha a hatóság tudatosan olyan emberről nevez el utcát, akinek semmi kapcsolata nincs a tájjal, azt már a mesterséges névadás kategóriájába kell sorolnunk. Ennek első jeleként értékelhető egy 1850-ből származó javaslat, amely a 6. tizedet a 7-iktől elválasztó utca neveként az alábbi alternatívát veti fel: Választó utca, „vagy egy hajdani Nagy Magyarnak becses nevéről Hunyady úttza(19). Mellette a megjegyzés: „Van már” arra enged következtetni, hogy igen korán felvetődött az „emlékállító” névadás szándéka. Erre azonban semmilyen írásos dokumentumot nem találtunk. Figyelmet érdemel az 5. tizedbeli javaslatsor zárása is: „Nagy László V. P. (vagyis választott polgár) azon megjegyzésével, hogy a történeti nevek használata iránti észrevételét annak helyén előadja.” Sajnos nem tudjuk, hol volt „annak helye”, de az biztos, hogy több évtizedet kellett a nagy törökverő hősnek várnia, amíg Kecskeméten is utca őrizhette az emlékét. (Igaz, városrészt korábban elneveztek róla.)

A város nevét viselő hetilap 1879. július 27-i számában olvasható szatirikus hangvételű cikk írója is tollhegyre tűzi a vidékies hangzású utcaneveket, s a budapesti példára hivatkozva sürgeti a változtatást(20): „Ha valaki meglát a póstán egy ilyen levelet: »N. N. úrnak, Kecskeméten, a 'Csirke utcában', a 'Tehén', 'Tyúk', 'Bika' utcában«, kétségkívül Ázsiában keresné Kecskemétet, ha nem tudná, hogy a magyarok Európába költöztek, s valami kis községnek gondolná, ha olyan »hírös város« nem volna.
——E nevek megjárták eddig, mert a nem igen válogatós népköltészet teremtette, avagy a régibb korból való maradványok, de hogy ezeket h a t ó s á g sanctionálja, s hogy erről még vörös alapon fekete betűkkel egy frt. 20 kros bizonyítványokat öntessen és függesztessen ki, a vaskalap kétségtelen bizonyítéka.
——Volt alkalmunk látni Budapest szabályozási tervének térképét s mondhatjuk: hogy bizonyosan nem lett volna nehéz munka 10 – 20 kiküszöbölendő utca névre nézve azon szellemes munkában példát keresni, ha már a magunk emberségéből ki nem tellett.
——Ugyanazon tervezetben láttuk, hogy a még nem létező városrészek utcáinak is van már neve, míg nálunk a nemsokára kinyitandó új utcáknak sem adatott név.


A közelgő millennium jó alkalmat szolgáltat a változtatási igények felerősítéséhez. A Katona József-kör is megszólalt ez ügyben: 1895. május 17-én megtartott választmányi ülésén hozott határozata erőteljesen sürgeti a változtatást:
——A Katona József-kör f. é. február hó 24-én megtartott rendes közgyűlése Tormásy Sándor rendes tag indítványára elhatározta, hogy indítványozó azon javaslata értelmében, mely szerint városunk egyes, épen semmi jelentőséggel nem bíró, sőt komikus hangzású nevekkel jelölt utcái, – pl., verébutcza vagy tyuklábutcza, tehénutcza stb., hazai történelmünk egyes nagy alakjai után pl. Hunyady-utczának, Rákóczy-utczának, Bocskay-utczának stb. neveztessenek el: megkeresést intéz a tek. törvényhatósági bizottsághoz a város utcái elnevezése revideálása és megfelelő intézkedés tétele tárgyában.(21)

A fentebb említett javaslattevő, Tormássy Sándor a Pestmegyei Hírlap hasábjain 1893-ban vezércikkben fejti ki véleményét(22). Már a cím – A milleniumra – is elárulja, hogy ezeréves magyarságunk készteti írásra.

A milleniumra

Az egyes városok, sőt kisközségek is tervezgetnek, gondolkoznak, hogy a közelgő ezredéves ünnepet hogyan, miképen ünnepeljék meg saját otthonukban, mi módon örökítsék meg e ritka s kivételes ünnepet legméltóbban.
——A helyi sajtóban nálunk is több életrevaló eszme pendíttetett már meg, a melyek természetesen még megbeszélés tárgyát képezendik. Egyet azonban, tudtommal, legalább mostanában senki sem említett, a melyre tehát ezennel bátorkodom felhívni az illetékes körök becses figyelmét.
——Nem valami nagy szabású, sőt kicsinyesnek látszó dolog, de épen ezért könnyen is kivihető, egy kis áldozattal könnyen megvalósítható. Értem a »tizedeinket« és az utcáink elnevezését.
——Még az iskolás gyermekek előtt is abszurdumnak tűnik fel, hogy Kecskemét város tizenegy részre van felosztva és mégis egy-egy részt tizednek nevezünk. Mi már tanítók jó részt kerületeknek tanítjuk, illetőleg neveztetjük a város egyes részeit; de véleményem szerint csak akkor fog ez a képtelen s merőben helytelen elnevezés megszűnni, ha a városi tanács hivatalosan fogja a »tizedet« a földszínéről, illetve a házak faláról eltörölni, új táblácskákkal helyettesítvén a régieket: »I. kerület, II. kerület« stb. felírással.
——Ez az egyik.
——A másik pedig, a mi ezzel egyidejűleg eszközlendő, az utcáink elnevezése. Nem lehet tagadni, hogy az i1letők, akik az utcák neveit ezelőtt 14–15 évvel megállapították, nagy jártassággal bírtak a természetrajzban, s különös előszeretettel viseltettek a szárnyasok, a madarak iránt. Így van aztán: Gólya, Galamb, Pacsirta, Varju, Kakas, Páva, Tyuk-láb stb. utcánk. De nem feledkeztek meg a szarvasról, őzről, borzról stb., sőt még a gyíkról sem, mint aféle jeles állatról. Sőt nyilván, hogy a tisztaságra is figyelmeztessenek, még »Szappan«-utcát is kereszteltek. No hát tisztelet becsület mindezeknek a »csodabogaraknak«, de bizony igaz, hogy ezek s más mosolygásra késztető nevek helyett akkor is lehetett volna jobb hangzású, kedvesebb neveket találni.
——Ott vannak jeleseink, történelmi nevezetességű férfijaink. Milyen jól hangzanék pl. ez: »Hunyadi Mátyás«-utca, Hunyadi János-utca, vagy ezek: Nagy Lajos-utca, Kinizsi-utca, Szent István-utca, Rákóczy, Bocskay, Damjanich, Tompa M., .Arany J., Kazincy stb., stb. utca. Ezek által, hitem szerint – még a köznépben is – kedves hazánk történelme iránti érdeklődést s jeleseink iránti kegyeletet is ápolnánk, megkérdezvén egyik polgár a másiktól, vagy a fiú az apjától, hogy kicsoda volt, miért volt ez meg ez nevezetes ember?
——Ha nem tudná? Okvetlen utána nézne, hogy e miatt ne kelljen neki pirulnia.
——Avagy ezek, az ilyen nevek nem lennének-e jó hangzásúak? Alkotmány-utca, Szabadság-utca, Király-utca, Honvéd, Vitéz, Egyetértés, Rabszolga, Törvény, Becsület-utca stb. stb.
——Igaz, egy kicsit némelyek szokatlan hangzásúak lennének, de majd megszoknánk őket. Ezek úgyszólván örökös buzdító, intő táblácskák lennének, mindig figyelmeztetnének bennünket valamire.
——A kőrösi, budai, izsáki, szolnoki és a többi ezekhez hasonló neveket meghagynók, de semmi esetre sem ugy, mint most vannak, hogy: Budai nagy, Budai kis, vagy Vásári nagy, Vásári kis stb. utca, mert ez hamis, helytelen elnevezés. Nem a »budai« lévén, pl. jelző, hanem »nagy« vagy a »kis«: Budai-utca az mind a kettő, csakhogy az egyik: Nagy-Budai-utca, a másik pedig Kis-Budai-utca. Most pedig ezen a régi bajon úgy lehetne nézetem szerint segíteni, hogy a »nagy« utcák »út« nevet kapnának, a »kis« utcák pedig megmaradnának utcának. Pl. lenne: Nagy-Budai-út, és lenne Budai utca. És így tovább. Szépen és helyesen meg lennének különböztetve s vége lenne az ezen elnevezések felett még mindig kísértő polémiának is.
——Ezeket a dolgokat s neveket én csak tájékozásul s futólagosan jegyeztem fel. Majd egy erre a célra kiküldött »utcaelnevező bizottságnak« lenne feladata a megfelelő helyes neveket összegyűjteni, a régiekből is a jókat meghagyni, s az egészet végleg megállapítani.
——Erre még különben rá érünk, az egész nem nagy munka. Csak az az egy óhajtásom, hogy ez az ügy is a milleniumra rendezve legyen.
——Mert az se fér a fejembe, hogy miért híják pl. a mi utcánkat »Fehérnek«, holott az sokkal inkább sárga, vagy fekete.
——Semmi esetre sem fehérebb a többinél, noha elég tiszták a lakói.


Ha az ezredéves múltunk megünneplésére nem is, de az új évszázad első népszámlálására megtörtént az átalakítás. 1907-ben a kifogásolt állatnevek helyét az emlékállítás és tisztelet okán adott tulajdonnevek foglalták el.
——(Az már a sors fintora, hogy 1993-ban a „pórias”-nak titulált nevek közül ismét polgárjogot nyer néhány: Kacsa köz, Kakas köz, Liba köz – ez később Gyöngyös közre avanzsált –, a közeli Baromfi-feldolgozó Vállalat ihletésére.)
——A rendszerváltozás után vehemensen csapnak össze az indulatok az állatokról elnevezett utcanevek esetében is. A mi utcánk ne legyen Kígyó utca címmel közölt újságcikkből idézünk(23):
——Nagy felháborodással olvastuk a Kecskeméti Lapok 1991. augusztus 23-i számában az utcanév-változtatási javaslattal kapcsolatban az új utcanevek feltüntetését. A Bakonyi Antal utcában lakunk, ez a Rendőrfaluban van. Itt sok gerinces, becsületes munkásember, nehéz fizikai munkában megöregedett nyugdíjas van. Nekünk az utca neve nagyon megfelel, annál is inkább, mivel egy csúszó-mászó állatról akarják utcánkat elnevezni.
——Ha szükséges, aláírások gyűjtésével, táblaleszedés megakadályozásával is el fogjuk érni, hogy a mi utcánk ne legyen Kígyó utca. TILTAKOZUNK!!!


A lakosság részéről megnyilvánuló ellenállásnak ennél keményebb formáiról is tudunk. Kadafalvának a Kecskeméten épp akkor visszaállított, hagyományokkal rendelkező Fecske utca miatt kellett azonos utcanevét megváltoztatnia. A Beretvás Pál utcát javasolták helyette, de már akkor jelezte az egyik hozzászóló, hogy a szóban forgó utcától nem messze van a Beretvás köz, ezért nem szerencsés az új név. Helyette a Werbőczy utcát szavazta meg a közgyűlés. Az elnevezés hátterében egy másik döntés állt. A Reiszmann Sándor utca, amelynek nevében két utca – a Werbőczy és a Fecske utca kapcsolódott egybe, most csak az egyik nevén – a Fecske utcáén – folytatta tovább pályafutását. Igaz, nem teljesen szabályosan, hiszen átlépte a kerülethatárt, és ez eddig nem volt szokás, de a lakosok kérésére a közgyűlés megszavazta. Miután a Werbőczy utcanév felszabadult, megkapták a kadafalviak. Nem fogadták kitörő lelkesedéssel, sőt. Az utca lakói az alábbi tiltakozó levelet juttatták el a kecskeméti önkormányzathoz.(24)


Tisztelt Polgármesteri Hivatal!

Felháborodással értesültük arról, hogy az általunk elfogadott és megszokott »Fecske« utca elnevezést »Werbőczy« utcára változtatták.
——A változtatás okát megértjük és tudomásul vesszük, de az új utcanevet nem tudjuk elfogadni. Környékünkön az a hagyomány teremtődött, hogy az utcák nem személyneveket viselnek, és ez a tradíció a mi tetszésünkkel is találkozott. Szeretnénk folytatni ezt a hagyományt, így nem illik a sorba a »Werbőczy« név. Mi a »Szöcske« utcanevet választjuk. Úgy gondoljuk, a demokráciában benne foglaltatik, hogy jogunk van megválasztani utcánk nevét, bár erre Önök eddig nem adtak lehetőséget.
——Kérjük tehát, követelésünket figyelembe véve változtassák meg döntésüket.

Köszönettel: a volt Fecske utca lakói
(20 aláírás és cím zárja a levelet.)

Lehet, hogy ha az amerikai tapasztalatokkal rendelkező egykori Kossuth-titkár, László Károly városi főmérnök 1878. április 4-én tett javaslatát elfogadják a városatyák – ti. azt, hogy „amerikai szokás szerént” a kisebb utcáknak csak számot adjanak, és csak a terek és a főutcák kapjanak nevet(25) –, jó 110 év múlva nem alakul ki ilyen parázs hangulat.



 

2.2.

Emlékezzünk régiekről – az emlékállító nevek csoportja

A kecskeméti utcanevek ezen legnépesebb csoportja másfél évszázados múlttal rendelkezik. A legkorábbi utcanevek esetében – amint a 2.1-es fejezetben láttuk – néhány köztiszteletben álló ember: elsősorban az utca egykori vagy akkori lakójának neve kerülhetett az utcatáblákra. Később (már az 1860-as évektől) igény mutatkozott arra, hogy a helytörténeti szempontból kiemelkedő személyiségek mellett az országosan elismert jeles embereknek, íróknak, költőknek, hadvezéreknek, uralkodóknak is emléket állítsanak ily módon. Eleinte csak a személyek halála után került sor erre a gesztusra, később már élőket is érhetett ilyesfajta megtiszteltetés. A XX. század közepétől a régmúlt nagyjait egyre erőteljesebben szorították ki a közelmúlt hősei. Ez a funkció fokozatosan eltolódott a politika irányába, bizonyos társadalmi érdekek, párteszmék kiszolgálójává vált.
——A XX. század első két-három évtizedében a személynevek mellett megjelentek a történelmi helynevek, majd az 1960-as évek végén a város történelmi múltjával összefüggő egyéb fogalomkörből is beemeltek néhány jellemző elemet (pl. szélmalom, sörház, cimbalmos, fazekas, barackos). A hagyományőrző, emlékállító kategóriában tehát a tulajdonnévi előtagúak mellett a köznéviek is helyt kaptak, különösen a szélcsendes politikai időszakokban. Ezek általában időtállóknak bizonyulnak, míg a politikai indítékú csoport mindenkor érzékenyen reagált a társadalmi változásokra.

Mivel az emlékállítás és tisztelet helyett egyre inkább a politikai ambíciók, csoportérdekek motiválják a névadókat, a demokratizmus kiszélesedésével arányosan egyre élesebb viták kísérik a nagyobb névváltoztatási vagy elnevezési procedúrákat.
——Az alábbiakban a bevezetőben említett nagyobb csomópontok köré gyűjtve megpróbáljuk végigkísérni ennek a csoportnak a változásait. Időnként egy-egy korszak teljes névadási rendszerébe is betekintünk, mert így plasztikusabban kidomborodnak az arányok és tendenciák. A védett nevek és a rendeletek áttekintését is azzal a szándékkal tettük, hogy érzékelhetővé váljék azok aktuális politikai üzenete.



 

2.2.1.

A XIX–XX. század fordulójának nagy változásai

A kecskeméti utcanevek esetében a legjelentősebb változtatásra – az 1900-as évek elején került sor. A főjegyzői hivatal 1905. június 14-i dátummal elkészített egy javaslatot, amelyet az 1905. június 19-i tanácsülésen be is mutatott.(26) Ebben Sándor István főjegyző először a város új beosztásának, illetve a városrészek elkeresztelésének szükségességét veti fel. Elmondja, hogy azok, akik a régi tizedrendszerhez ragaszkodnak, a történelmi hagyományokra hivatkoznak. Ugyanakkor visszásnak és a tizedes számrendszer elveivel ellentétesnek nevezi azt a helyzetet, hogy a városban jelenleg 11 tized van. Ez indokolja a kerületekre való áttérést, méghozzá úgy, hogy mindegyik városrész nevet is kapjon, mert a számokat az emberek nem tudják elég jól megjegyezni. Továbbá javasolja, hogy az egyes kerületek történeti jellegű nevet kapjanak. „A város történetéből vett nevekre, valamint az egyes történeti és ezért fenntartandó utczanevek eredetére vonatkozó adatokat dr. Szilády Károly főlevéltárnok úr volt szíves a levéltárban felkutatni és rendelkezésemre bocsájtani.” A háttéranyagok között megtalálható az a kézzel írott feljegyzés is, amely mutatja, hogy milyen komoly előkészítő munka előzte meg ezt a nagyarányú változást.
——Szilády Károly feljegyzései között vannak értékes helyesírás-történeti, helytörténeti, kultúrtörténeti kitekintések is.(27) Névjavaslatai minden esetben motiváltak. A Személynevek között olyanokat találunk, akiknek kapcsolata volt a várossal, ez indokolhatja az utcaelnevezést még országos nagy nevek esetében is: „Felhasználható nevek még, mert Kecskeméttel bizonyos vonatkozásban vannak: Arany János, Csokonai Mihály, Dugonics András, többször járt Kecskeméten, írt is róla. Tompa Mihály, több egyházi munkáját itt nyomtatták.” A Főbb földesurak fejezet azért izgalmas olvasmány, mert ott érezzük a késő utód háláját azok iránt a földesurak iránt, akik a városnak jó gazdái voltak, vagy hozzásegítették a megváltakozáshoz. Itt találjuk a Kenderessy, Koháry, Balay, Vizkeleti, Pászthóy, Fráter utcák névadóit. De még a nagy Mátyás király is ebben a vonatkozásban érdemel ki utcát: 1458-ban a Lábathlani családnak átírja a várost visszaváltásig.

Az a tény, hogy az utcanévrendszer átalakításához szakember segítségét kérték a város vezetői, önmagában is jelzi, hogy fontosnak tartották a hagyományok továbbmentését, ápolását. Az 1905. június 19-i tanácsülésre felterjesztett főjegyzői jelentés – felhasználva Szilády Károly javaslatait is – megfogalmazza, hogy az utcanév-változtatásokat az alábbiak tették szükségessé:
——...úgy a szabályozási bizottság, mint a város lakossága körében rég óta élő kívánság az is, hogy útczáinak egy része új névvel láttassék el, mert sok útcza név nagyon indokolatlan és dísztelen. Erre nézve a tekintetes tanácsban lefolytatott előzetes tanácskozás alkalmával azon óhajtás nyilvánult, hogy a nevek jelentékeny része történeti név legyen és az illető városrész nevével összhangzásba hozassék. Így az I. kerület a tervezetben »Honvéd-város«-nak neveztetvén, az ezen kerületbe eső azon útczák, melyeknek névváltoztatása kívánatosnak mutatkozik, nagyobb részben a szabadságharcban katonai erényekkel kitűnt, kiváló férfiakról neveztettek el. A IV. kerület a város egyik legnagyobb földes-uráról és párfogójáról »Koháry-város«nak neveztetvén el, ezen városrész útczái leginkább a város volt földesurainak neveit örökítenék meg. A tervezetben »Kurucz-város« nevet nyert V. kerület útczái leginkább II. Rákóczy Ferencz korában, vagy azt megelőzőleg hazafiúi érdemekkel kitűnt egyénekről vennék neveiket. Így készült a tervezet lehetőleg a többi városrészekre vonatkozólag is.(28)

A továbbiakból az is kiderül, hogy a város hivatalos lapjában közzétették a tervezetet, és az „hírlapi megvitatás alá is került”. Érdemes belenézni a hírlapi vitákba, hiszen a hozzászólások sok tanulságot rejtenek magukban. A Kecskemét című hetilap három egymást követő száma közölte a névváltoztatási javaslatokat.(29)
——Az 1907. január 21-én megtartott tanácsülésen a tíz nappal korábban összeállított és beterjesztett harmadik tervezetet a tanács megvitatta, és a legfőbb kérdésekről döntés is született.(30) Az előzetesen jóváhagyott kerületi beosztást változatlanul hagyták, azzal az indoklással, hogy „a város új területét bár nem egyenlő, de egymástól természetes és nagyobb jelentőségű útvonalakkal elhatárolt tíz kerületre osztja.” Abban viszont most hoztak döntést, hogy a tized helyett „kerület”-et fognak használni, s ezeket római számmal és névvel kell jelölni. A „Koháry-város” neve helyett az „Árpád-város” elnevezést ajánlja a tanács, azzal az indoklással, hogy a honalapító nevét is meg kívánja örökíteni. Az új nevek szükségességét indokoló passzust is érdemes idézni:
——Ami az utczák új elnevezését illeti, általános és régi panasz, hogy útczáink sok helyen nagyon dísztelen nevekkel vannak ellátva, a mit még kirívóbbá tesz az ilyen kevéssé ízléses neveknek (állatnevek, dűlők nevei stb.) egyes környékeken történt tömeges alkalmazása. Már maga ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy most, a midőn a város fejlődésének évtizedekre irányt adni hivatott új városszabályozási tervet megalkotjuk, egyúttal e tekintetben is gondoskodjunk némi javításról, mert az ízléstelen útczanevek különösen az idegenre, ki azt meg nem szokta, nagyon kedvezőtlen hatást tesznek.

De szükségessé tette az útczanevek átvizsgálását az a körülmény is, hogy a már végrehajtott szabályzási munkálatok során új útczák létesültek, melyeknek nevük egyátalán nincs, vagy azon útcza nevét viselik, melyből nyílnak s így vannak példák arra, hogy három különböző, önálló útcza ugyanazon nevet viseli, valamint névtelen útczák is keletkeztek.
——Ami az új útczaneveket illeti, legegyszerűbb módnak látszana, ha a meg nem felelő útczanevek történelmünknek nagy nevekben annyira gazdag lapjairól vett családnevekkel cseréltetnének fel. Azonban a gyakorlatban ez az eljárás nem vihető keresztül, mert a kicserélendő neveket legnagyobb részben olyan útczák viselik, amelyekre ama fényes történelmi nevek alkalmazását az azok hajdani viselői iránt érzett hazafias kegyelet nem engedi meg.
——Helyesnek gondolta továbbá a városi tanács olyan nevek felhasználását, megörökítését, a lakosság emlékezetében való felelevenítését, vagy megtartását is, melyeknek viselői városunk történetében, kulturális életében a múltban jelentékeny szerepet töltöttek be, vagy hasonló szereplésükkel hazánk közéletében szereztek becsülést szülővárosuknak, Kecskemétnek.
——Mindezek figyelemben tartásával az útczanevek megváltoztatásában a városi tanács igyekezett a legszorosabban megvont határok között mozogni s az új útczaneveket pedig – úgy a rosszhangzású régi útczanevek helyett, mint a névtelen útczákra nézve, – lehetőleg a magyar történelemből, városunk történetéből vette, a hol pedig ilyen nevek alkalmazása czélszerűnek látszott, népszerű és ismert, vagy történeti jelentőségű szavakat alkalmazott.
(31)

A két hónappal később (1907. március 22-én) tartott rendes havi közgyűlésen a napirendről levették a tervezetet, mert az indoklás szerint bővebb előkészítést kíván az ügy, és az összes törvényhatósági bizottsági tag meghívásával kell majd újratárgyalni.
——Az 1907. ápr. 30-i döntés utáni véglegesnek tekinthető tervezetet a város polgármestere a közgyűlésben a 9507/1907-es számon mutatta be(32), de csak évekkel később, 1910-ben jelent meg nyomtatásban is, így jutott el a nagyközönséghez. A tiszteleti nevek népszerűségét jelzi, hogy az előző korszakhoz képest jelentősen megnőtt a személynévi előtagok száma. Ezek az alábbi csoportokban gyűjthetők egybe:

Országos hírű személyiségek:
Uralkodók, uralkodóház tagjai: Attila, Kálmán király, Lajos király, Mátyás király.
A régi magyar kor nagy egyéniségei: Béla, Botond, Csaba, Lehel.
Politikusok, vallásalapítók, függetlenségi harcok irányítói, szereplői, közéleti emberek: Baross, Báthory, Batthyány, Bem, Bercsényi, Bethlen, Bezerédy, Bocskay, Damjanich, Dobó István, Kálvin, Kinizsi, Frangepán, Martinovics, Nádasdy, Perczel Mór, Rákóczi, Széchy Mária, Szondy, Teleki László, Thököly, Vak Bottyán, Zápolya János, Zrinyi Ilona.
Művészek (költők, írók, festők, zenészek), irodalmi hősök: Arany János, Csokonai, Jókai, Kazinczy, Kisfaludy, Kölcsey, Mikes, Tompa Mihály; Munkácsy; Dankó, Egressy, Erkel; Toldi, Bánk bán.
Tudós, törvényhozó: Irinyi, Werbőczy.

Helyiek vagy helyi kötődésűek:
Egykori földesúri családok: Balay, Bánffy, Csáky, Csáktornyai, Fráter, Kalocsa, Károlyi, Kenderessy, Platthy, Pászthóy, Vizkelethy, Wesselényi.
A közélet kiemelkedő szereplői (tisztségviselők, papok, tanárok, katonák): Csányi, Hoffmann János, Beniczky Ferenc, Böszörményi, Búzás Mihály, Erdősi Imre, Hajagos, Hornyik János, Horváth Cyrill, Horváth Döme, Ladányi, Lechner Ödön, Lestár, Ferenczy, Gáspár András.
Mérnökök, nyomdász: Gyenes, László Károly, Szilády Károly (Kecskemét első nyomdásza)
Zenészek: Zimay László (a zeneiskola igazgatója), Mihó (Mihó László karnagy).

Bár a közterületi neveknek csaknem felét kitevő személynévi eredetű névállomány nagy része még motivált (jelentős számú jeles kecskeméti, vagy a várossal valamilyen kapcsolatban lévő országos híresség szerepel közöttük), mégis jól érzékelhető, hogy Kecskeméten is megindult az a tendencia, amely országszerte jellemezte az utcanévadást, és amely lassan-lassan a legtöbb várost „névuniformisba” öltöztette. Az emlékállítás a régmúlt irányából egyre inkább a közelmúlt, majd a jelen felé tolódik el, szaporodik a politikusok előtti tisztelgésnek az a módja, hogy még életükben utcát, teret nevezzenek el róluk (l. Beniczky Ferenc, Apponyi Albert, Horthy Miklós, Mussolini).(33)



Jegyzetek

(*)  A tanulmány eredetileg a Bács-Kiskun Megyei Levéltár évkönyvének 20. kötetében jelent meg, a Szerző kérésére most újra közöljük az írást.
(1)  Bács-Kiskun Megyei Levéltár (A továbbiakban: BKML) IV. 1908/b Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. (A továbbiakban: IV. 1908/b) 2232/1880.
(2)  A terminushasználatra l. MEZŐ András, 1970. 315-320.
(3)  HORNYIK János, 1927. 20.
(4)  KECSKEMÉTI LAPOK, 1869. márczius 13. 1.
(5)  BKML IV. 1908/b 2232/1880.
(6)  Uo., 2232/1880. számú közigazgatási irat csatolmánya: 3449/78.
(7)  KECSKEMÉT, 1905. április 23. 1.
(8)  FÜGGETLENSÉG, XVIII. évf. 34. sz. 3. o.
(9)  KECSKEMÉTI LAPOK, 1905. május 9. 2. Napi hírek.
(10)  BKML IV. 1903/a Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyző-könyvek (a továbbiakban: IV. 1903/a). 1932. 220. határozat. 345-349.
(11)  BKML XXIII. 558/e Kecskemét Város Tanácsa VB Műszaki, Építési és Közlekedési Osztályának iratai. (A továbbiakban: XXIII. 558/e) ad. 910/1959. sz.
(12)  BKML XXXII. 10 Bács-Kiskun Megye települései önkormányzatainak testületi iratai. Kecskemét Megyei Jogú Város. Közgyűlési jegyzőkönyvek. (A továbbiakban: XXXII. 10) Kecskemét, 304/1992. KH. sz.
(13)  Uo., 447/1993. KH. sz. és 81.711/1993. sz. előterjesztés.
(14)  MAGYAR NEMZET, 1992. február 22. 5.
(15)  MAI NAP, 1992. május 11. 12-13.
(16)  BKML XXXII. 10. Kecskemét, 1992. február 10.
(17)  PETŐFI NÉPE, 47. évf. 46. sz. 1992. febr. 24. 3. Vélemények szabadon.
(18)  BKML IV. 1607/a Kecskemét Város Városhatósági Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1869. 374. hat.
(19)  L. az 1. jegyzetpontot.
(20)  KECSKEMÉT, 1879. július 27. (A teljes cikk a Sajtómellékletben található betűhív közlésben.)
(21)  BKML IV. 1908/b 3142/895., 9516. sz./1895.
(22)  PESTMEGYEI HÍRLAP, 1893. november 9. 1.
(23)  KECSKEMÉTI LAPOK, 1991. szeptember 13. 2.
(24)  BKML XXXII. 10 Kecskemét, 1992. november 23-i ülés jegyzőkönyvének 3. sz. melléklete.
(25)  BKML IV. 1908/b 2232/1880., 3449/78.
(26)  BKML IV. 1908/b 3142/895., 5237/98.
(27)  Erről bővebben l. ERDÉLYI Erzsébet, 2004. 65-67.
(28)  BKML IV. 1504/b Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1504/b) 13372/1905.
(29)  KECSKEMÉT, 1905. április 16., 23., 30.
(30)  BKML IV. 1903/a 4892/1907.
(31)  BKML IV. 1903/a 1907. márc. 22. I/Közigazgatási ügyosztály 1032/1907. előszámú, 4892/1907. iktatószámú előterjesztése.
(32)  Uo. 162. hat. 350-378.
(33)  Ezekről és a személynevek felhasználásának formai kérdéseiről bővebben: ERDÉLYI Erzsébet, 2004.

 


 A cikk oldalai:   1.   2.   3.   4.   5. 
  BKML © 2013