Gyenesei József

ORSZÁGOS TANYAKONGRESSZUS KECSKEMÉTEN 1921-BEN

GYENESEI JÓZSEF
ORSZÁGOS TANYAKONGRESSZUS
KECSKEMÉTEN 1921-BEN


A 17. század közepétől kialakuló alföldi tanyavilágban 1910-re már több mint 700 ezren éltek.(1) A települési központoktól távol lakó népesség igazgatása, valamint közszolgáltatásokkal történő ellátása a tanyarendszer fennállásának három évszázada alatt mindvégig komoly problémát jelentett, amelyre először a dualizmus időszakában a tanyai tanítók hívták fel a közvélemény figyelmét. A Darányi Ignác földművelésügyi miniszter vezette Országos Magyar Gazdaszövetség 1909-es palicsi kongresszusán született első ízben döntés a tanyakérdés helyszíni tanulmányozásáról. A munkálatok során végrehajtott tanyai adatfelvétel kiértékelése az első világháború kitörése miatt azonban elmaradt.(2) A kérdés egy évtized múlva a Magyar Gazdaszövetség 1921-es kecskeméti tanyakongresszusán került újra napirendre, amelynek helyszínválasztása több szempontból is érthető volt. Egyrészt azért, mert Kecskemét maga is tanyás település volt, másrészt azért is, mert a város a tanyavilág szükségleteinek rendezése érdekében már számos úttörő intézkedést hozott addigra. Így például 1896-ban a szikrai telepítések feltételeiről megalkotott szabályrendeletben lefektetésre került, hogy: „[A tanyai lakosság] népneveléséről, közegészségügyi ügyéről, közbiztonságáról, valamint útjainak karbantartásáról Kecskemét th. város gondoskodik.” 1912-ben pedig az országban elsőként Koháryszentlőrinc pusztán tanyai jegyzői hivatalt hozott létre Kecskemét városa.(3)
——A külterületen élők nehézségeit jól ismerő Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselő 1921. május 6-ai kecskeméti látogatása alkalmával a tanyai kérdés jelentőségéről tartott előadást a helyi gazdasági egyesület, valamint a Szőlősgazdák Egyesületének plénuma előtt, majd a referátumot követően született döntés arról, hogy a gazdaszövetség évi országos összejövetelének Kecskemét városa ad majd otthont.(4) A június 15-16-ai időpontra összehívott kongresszus előkészítése ügyében június 4-én megtartott értekezleten vált ismertté a találkozó részletes programja is, amelynek előadói között a gazdaszövetség vezetői, és a legnagyobb tanyavárosok (Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét) képviselői mellett az egyes igazgatási részterületek szakértői is szerepeltek.(5) A kitűzött nap elérkezésekor a Kecskeméti Közlöny publicistája hazafias érzelmektől erősen áthatott sorai köszöntötték a közel másfélszáz résztvevőt: „Kecskemét magyarjai testvéri szeretettel ölelik magukhoz a Duna–Tisza köz, a Tiszántúl és csonka hazánk más vidékeinek küldötteit és ebben a testvéri szeretetben az a hit él, hogy ők képviselik nemzetünk töretlen egészségét, életakaratát és föltámadásért folytatott munkáját, hogy tehát a tanyák népének mögöttünk álló tábora valóban fönntartó eleme a nemzetnek.(6) A lap az üdvözlés mellett – a kor szokásainak megfelelően – részletesen beszámolt a vendégek érkezéséről, név szerint sorolva fel az illusztris látogatókat.(7) A városháza dísztermében összeülő kongresszus első napján, Bernát István gazdaszövetségi elnök „komoly és becsületes” tanyai reformok szükségességét meghirdető köszöntőjét követően Czettler Jenő nyitó előadásában a korábbi kormányok elhibázott politikáját bírálta, amely az Alföld gazdanépét erősen elhanyagolta, ezért a földbirtoktörvény(8) nyomán megindult telepítési politika fokozását sürgette.(9) Dömötör Lajos, Kecskemét város tanácsnoka referátumában elsőként korszakról korszakra haladva elevenítette fel a széles kecskeméti határ kialakulásának történelmi előzményeit, majd emlékeztetett arra, hogy a város központja körül elterülő tanyák fejlődése már a múltban is szerves összefüggésben volt a város mindenkori birtokpolitikájával. A legelőterületek csökkenése s a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeknek a polgárság részére történő eladása, majd később a szőlőkultúra fellendülése következtében a nagyobb terjedelmű földek kiosztása tette a kecskeméti tanyai településeket nagy arányúvá, úgy annyira, hogy az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a 65 716 lélekből 31 583 külterületi lakos volt, a tanyák száma pedig meghaladta a hétezret.(10) Szeged és Hódmezővásárhely külterületi politikájáról, valamint a tanyai területek vízellátásnak kérdéséről szóló beszámolókat követően Zsitvay Tibor egykori kormánybiztos előadásban a tanyai közigazgatás decentralizálást, tanyai közigazgatási szervek létesítésének fontosságát hangsúlyozta.(11) Az erről szóló határozati javaslat a kisebb – 500–1000 lakosú – tanyakörzetekben a közigazgatási teendők ellátását a tanítókra kívánta ruházni, a nagyobb – 1000-nél több lakosú – tanyakörzetek központjaiban pedig tanyai jegyzői hivatalok felállításának szükségességét mondta ki, ahol a közigazgatási tisztviselő mellett a lakosság által választott tanyai bíró is tevékenykedett volna. Ezek az elképzelések egyrészt a tanítóság leterheltsége, másrészt a felállítandó hivatalok szűken megállapított hatáskörei miatt sem hozhattak volna kielégítő és megfelelő megoldást megvalósulásuk esetén a tanyai közigazgatás rendezésére.(12) Egy másik elfogadott határozatban a külterületi mezőgazdasági ipar fellendítése érdekében javaslat született a tanyák körzeti szervezetekbe történő tömörítésének szükségességéről. A kongresszuson a kecskeméti tanyai népesség lelki gondozásának elkötelezett szószolója, Révész István prelátus is felszólalt, aki szorgalmazta, hogy a kormány, az egyházi hatóságok, a városok és a községek tegyenek meg mindent, hogy a legalább 3 ezer lelket számláló tanyai körzetekben templomok és lelkészségek épüljenek. A tanyán élők oktatási igényeinek kielégítése érdekében Magyar Kázmér nemzetgyűlési képviselő javasolta, hogy az állam a külterületeken 16 km2-ként hozzon létre egy iskolát. A felvetéssel egyetértő Pekár Gyula kultuszminisztériumi államtitkár emellett az iskolán kívüli szabadoktatás fejlesztéséről szóló tervekről is beszélt.(13) A kongresszus második napján további szakkérdések kerültek napirendre. Így a beszámolókban szó esett az Alföld fásításáról, a tanyai gazdálkodás reformjáról, a külterületek közlekedési viszonyainak, valamint közegészségügyi helyzetének, illetve szikes talajának javításáról. Utolsó előadóként Vantsó Gyula a gazdaszövetség igazgatóhelyettese a tanyai kultúrházak kialakítása mellett érvelt, amelyekben olvasótermek, szövetkezeti boltok, valamint az adott terület néprajzi arculatát dokumentáló ún. népházak is helyet kaptak volna. Fáy Gyula alelnök a találkozót hivatalosan is bezáró beszédében szervezete nevében ígéretet tett arra, hogy az elhangzottak megvalósításáért a Magyar Gazdaszövetség minden erejével síkra száll.(14)
——Az 1921-es kecskeméti kongresszus fontos állomás volt a tanyakérdés megoldásának folyamatában, annak ellenére, hogy az ott megfogalmazottak nagyrészt csupán kimondott szavak maradtak, így a találkozó igazi jelentősége inkább abban állt, hogy végérvényesen ráirányította a döntéshozók figyelmét a kérdés rendezésének elodázhatatlanságára. A konferenciát követően lassan bekövetkezett változásokat számos helyi és országos döntés is jelezte. Így Kecskemét városa 1922-ben Bugacmonostoron, majd 1931-ben Lakiteleken állított fel közigazgatási kirendeltséget, a belügyminiszter 33 307/1927. III. B. M. körrendelete a külterületek igazgatásának megoldásának egyik módozataként szintén a közigazgatási kirendeltségek felállítására tett javaslatot az érintett településeknek. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága 1937-ben pedig szabályrendeltet alkotott 163 ezer holdas határának 10 közigazgatási kirendeltségbe és 3 közigazgatási alkörzetbe történő beosztására.(15)

Az 1921. június 15–16-ai kecskeméti tanyai kongresszus programja

Június 15.

Bernát István, a Magyar Gazdaszövetség elnöke, a Közgazdasági Egyetem dékánja: Elnöki megnyitó

Czettler Jenő a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő: A tanyai kérdés jelentősége Csonka-Magyarországon

Dömötör Lajos gazdasági tanácsnok: Kecskemét város tanyai politikája

Somogyi Szilveszter Szeged polgármestere: Szeged város tanyai politikája

Lázár Dezső a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke: Hódmezővásárhely tanyai politikája

Zsitvay Tibor nyugalmazott kormánybiztos főispán: Tanyai közigazgatás és állategészségügy

Kopeczk György királyi tanácsos, a GEA vezérigazgatója: Tanyai kereskedelem és gazdasági ipar

Révész István pápai prelátus: Tanyai vallásügy

Magyar Kázmér nemzetgyűlési képviselő: Tanyai iskolaügy


Június 16.

Kaán Károly helyettes államtitkár: Az Alföld fásítása

Károly Rezső Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézet igazgatója: Az alföldi gazdálkodás reformja

Gyömörey György minisztériumi tanácsos, nemzetgyűlési képviselő: Tanyai közlekedés, út és vasút ügy.

Benárd Ágost nyugalmazott népjóléti miniszter, nemzetgyűlési képviselő: Tanyai közegészségügy

Vantsó Gyula gazdasági tanácsos a MGSZ igazgatóhelyettese: Tanyai gazdák társadalmi és szövetkezeti ügyei.

Fényes Béla földbirtokos: Szik, homok, tőzeg, talajjavítás

Fáy Gyula, a Magyar Gazdaszövetség alelnöke: Záróbeszéd


Jegyzetek

(1)  RÁCZ István: A tanyarendszer kialakulása. In: A magyar tanyarendszer múltja Szerk. PÖLÖSKEI Ferenc–SZABAD György. Budapest, 1980. 139. o.
(2)  KISS István: A tanyakérdés múltja. In: A tanyai közigazgatás rendezése. Szerk. ALSÓ László–BENISCH Artúr–MÁRTONFFY Károly. Budapest, 1937. 88. o.
(3)  SZAPPANOS Sándor: Kecskemét tanyai közigazgatásának megszervezése. Kecskemét, 1939. (a továbbiakban: SZAPPANOS) 27–28. o.
(4)  Országos kongresszus Kecskeméten a tanyakérdés ügyében. Kecsekeméti Közlöny (a továbbiakban: K. K.) 1921. máj. 7. 1–2. o.
(5)  Országos gazdakongresszus Kecskeméten. A magyar tanyavilág kultúrájának fejlesztése. K. K. 1921. jún. 5. 1. o.
(6)  A tanyák népe. K. K. 1921. június 15. 1. o.
(7)  Kecskemét gazdasági életének nagy ünnepe. K. K. 1921. június 16. 1–2. o.
(8)  Ld. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésről szóló 1920. évi 36. törvénycikket.
(9)  Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1. o.
(10)  Kecskeméti tanyai települések és Kecskemét város földbirtok politikája. K. K. 1921. jún. 25. 1–2. o.
(11)  Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1. o.
(12)  SZAPPANOS 29. o.
(13)  Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1–2. o.
(14)  Véget ért a kecskeméti gazdakongresszus. 1921. jún. 18. 1. o.
(15)  SZAPPANOS 29–30.; 38. o.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012