Hollósy Katalin

A MAGYAR ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOSSÁG 4. SZ. KIRENDELTSÉGÉNEK MŰKÖDÉSE BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN

HOLLÓSY KATALIN
A MAGYAR ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOSSÁG
4. SZ. KIRENDELTSÉGÉNEK
MŰKÖDÉSE BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN

 
Bevezetés

E tanulmány, amelynek vázlata szakdolgozatom(1) írása közben már megfogant, azonban annak kereteibe már nem fért volna bele, a levéltári források elemzésén és bemutatásán alapszik. Munkám során törekszem a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság (MÁK) 4. sz. bajai kirendeltsége munkájának, felépítésének rekonstrukciójára. Mivel, sajnálatos módon, a fennmaradt iratok közül csekély azoknak a száma, amelyek pontról pontra mutatnák be a lakosságcserét lebonyolító szerv, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkáját, kiegészítésként a szakirodalmat hívtam segítségül. E tekintetben egy átfogó monográfia jelent meg 2000-ben Kugler József: Lakosságcsere a Dél-Kelet Alföldön címmel, amelynek egyes fejezetei, valamint táblázatai alapján valószínűsíthető, hogy Bács-Bodrog vármegyében is hasonló tevékenységet látott el a fent említett szerv. A levéltári iratanyag ott valószínűleg azért lehet teljesebb, mert Békés megyében élt a magyarországi szlovákság legnagyobb hányada, s a lakosságcsere nyomán történő kitelepülésükről nyilvánvalóan gondosabb jegyzéket készítettek. Bács-Bodrog vármegyével szomszédos Baranya vármegye, az ottani telepítésekkel kapcsolatban 1982-ben szintén megjelent egy munka Cseresnyés Ferenc tollából: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában 1947–48-ban. Hasonló jellegű munkára vállalkozom én is ebben a tanulmányban. Mindkét megyében nagy számban találhatók olyan községek, amelyekbe a németajkú lakosság kitelepítése után, a lakosságcsere keretében elűzött felvidéki magyarokat telepítettek. Bács-Bodrog vármegye tekintetében, s különösen a betelepülő felvidéki lakosság juttatott földjeiről, elhelyezéséről még nem jelent meg semmilyen részletesebb munka. Egyedül Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései.(2) című könyvének egyik fejezetében tér ki erre vonatkozóan egy kicsit részletesebben.
——E tanulmány a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság töredékesen fennmaradt 1947-es iratain keresztül kívánja bemutatni a telepítést végző szervek felkészülését a lakosságcsere lebonyolítására 1947 márciusától kezdve, tevékenységi területeiket, hatáskörüket, végül, de nem utolsósorban a MÁK bajai kirendeltségének hatáskörébe tartozó községekbe betelepülő felvidéki népesség juttatásairól is szót kíván ejteni.


A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság országos szinten

1946 júniusában megalakult a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság, amelyet a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény keretében kitelepítésre kötelezett felvidéki magyar családok Magyarországra való telepítése és elhelyezése érdekében hoztak létre. A kormánybiztos helyettesei, az előbbi feladat felelőse Bólya Lajos, az utóbbié pedig Avar László volt. Emellett a MÁK feladata nemcsak erre szorítkozott, hanem az ún. ikresítés(3) megoldása mellett a leltár ellenőrzését és az ehhez kapcsolódó problémák orvoslását is magára vállalta (a kitelepítést is megakadályozhatta).(4) Július 12-én a minisztertanácsi egyetértést követően Jócsik Lajos(5) kapta meg a kormánybiztosi posztot, amelyet egészen 1947-es februári lemondásáig töltött be. A MÁK hivatali szervei az ő vezetése idején alakulhattak ki, és szerveződhettek meg.(6) Azonban közvetlenül mellette belügyi, közlekedésügyi, valamint pénzügyi tárcák, s a kormánybiztosság egy-egy küldöttjéből megalakult ötös bizottság segédkezett. 1946. szeptember 28-án hirdette ki a 11.040/1946. sz. M. E. rendelet a MÁK létrejöttét. A tényleges munka azonban csak 1947 tavaszán kezdődött el, immár az új kormánybiztos, Hajdu István, vezetése alatt. Közvetlenül a betelepítés megkezdése előtt az 5300/1947. sz. M. E. rendelet emelte a szervet működő intézménnyé. Eddigre egyértelműen biztossá vált, hogy a lakosságcsere elindítása tovább már nem halogatható, hiszen a csehszlovák fél csak ennek teljesítése nyomán állította le a csallóközi magyarság Szudéta-vidékre történő deportálását.(7)
——A MÁK vezetője, a kormánybiztos, széleskörű feladatokat látott el. A kormánybiztost a miniszterelnök nevezte ki minisztertanácsi egyetértést követően, azonban tevékenységét kizárólag a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt végezhette, munkájáról fogadalmat tett (a kormánybiztosság legfőbb együttműködő szerve az Országos Fölhivatal volt). A szerv feladatai közé tartozott a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény összes elvégzendő feladata, ezzel kapcsolatban az áttelepítésre vonatkozó jogszabályok végrehajtása, emellett rendeletek kihirdetése, az áttelepítettek beadványainak átültetése magyar nyelvre, a Minisztertanács ülésein való részvétel, ha az ügykörébe tartozó ügyek megtárgyalásáról volt szó, a felvidéki családok érkezési idejéről s létszámáról való jelentéstétel a belügyminiszternek, a „vegyesbizottság” segítése a magyar tagozat tárgyalási anyagának elkészítésével, valamint a lakosságcsere elindítása, folyamatának figyelemmel kísérése, s végül, de nem utolsósorban az elhelyezendő személyek megfelelő gazdasági területen való letelepítése.(8) E munkálatokban a MÁK-on belül megalakult ún. funkcionális osztályok segédkeztek, amelyek eltérő szerepet töltöttek be. Ezen osztályokon belül létrehoztak jogi, közlekedési, sajtó-, statisztikai, kár- és elhelyezési osztályt.(9) 1947 márciusában az alábbi osztályok működtek: elnöki osztály, személyzeti ügyosztály, pénzügyi osztály, gazdasági ügyosztály, közlekedési ügyosztály, jogi ügyosztály, sajtó ügyosztály, telepítési osztály (a pozsonyi kirendeltség tartozott ide), statisztikai ügyosztály, telepítési ügyosztály, elhelyezési ügyosztály, közlekedési kárügyi belföldi ügyosztály.(10)
——A budapesti kirendeltségen kívül az egész országban 15 vidéki kirendeltség alakult meg, amelyek helyi szinten területenként a be- és kitelepítést kapták feladatul. A kirendeltségek az ország szlovákok lakta területein, valamint a magyarországi németek által benépesített vidékek nagyobb városaiban, székhelyein jöttek létre.(11) A lakosságcsere elindulását követően a községekben pedig megalakultak az ún. telepítési bizottságok, amelyek a betelepülő családok elhelyezéséért feleltek. Ezen belül legfőbb feladatuk részletes kimutatások készítése volt a beköltözött személyek kilétéről, a rendelkezésükre bocsátott ingatlanok és egyéb vagyontárgyak jegyzékéről két példányban (1 példányt a kormánybiztoshoz küldtek be).(12) A MÁK megalapítása előtt telepítési funkciókat a Községi Földigénylő Bizottságok, a Nemzeti Bizottságok, valamint a Megyei Földhivatalok is végeztek. Azonban kifejezetten erre létrehozott szerv, a Népgondozó Hivatal(13) volt, amelynek feladatait a MÁK vette át a későbbiekben.(14)
——A MÁK eredetileg a felvidéki magyarságot kizárólag a magyarországi szlovákok helyére kellett volna, hogy helyezze. A lakosságcsere aránytalansága ebben is kimutatható, hiszen nem volt elegendő telephely az ország szlovákok lakta területein, így a megoldást az 1946-ban kitelepített németek után felszabaduló birtokokon való elhelyezés jelentette. A főbb megyék, amelyeket az ez irányú település érintett: Tolna, Baranya, és Bács-Bodrog vármegyék voltak. Az általam készített munka kizárólag a Bács-Bodrog vármegyén belül működő 4. számú bajai kirendeltség tevékenységét érinti, s a hatáskörébe tartozó községek betelepítő csoportjainak működését a fennmaradt levéltári források alapján.


A MÁK 4. számú bajai kirendeltségének létrejötte,
felkészülése a betelepítés lebonyolítására

1947. március 15-én a belügyminiszter rendeletéből Ekes István miniszteri tanácsos kiadta parancsba a magyar államrendőrség vidéki főkapitánysága vezetőjének, Barcs Tibor rendőr alezredesnek, hogy a MÁK rendelkezésére repülőbizottságok(15) (tagjai: MÁK, Országos Földhivatal, magyar államrendőrség egy-egy tagja) kivezénylését rendelje el. E repülőbizottságoknak feladatul szabták, hogy a svábok lakta vidékeken vizsgálják át a betelepítésre alkalmas telephelyeket. Ennek legfőbb mozgatórugója volt a telkek és földterületek nagyságáról való minél teljesebb kép elnyerése az adott régiókban. Nyilvánvaló, hogy a szerv ezen információk megszerzése után biztosabban tudott dönteni arról, hogy a majdan betelepülő felvidéki családokat az ikresítés szempontja alapján helyezhesse el. Az utasítás szerint a repülőbizottságoknak március 18-án meg kellett kezdeni tevékenységüket, amelynek felmerülő költségeit a MÁK kirendeltsége magára vállalta. 12 megyéhez rendeltek ilyen repülőbizottságokat, amelyeket a helyi rendőrkapitányságok vezényeltek ki, s amelyek mellé 1-1 rendőrt is mozgósítottak, mint a karhatalom képviselőit. Az alábbi vármegyékben és székhelyükön rendelték el a repülőbizottságok működését: Győr-Moson (Győr), Baranya (Pécs), Békés (Békéscsaba), Komárom-Esztergom (Komárom), Nógrád-Hont (Balassagyarmat), Délpest (Kecskemét), Északpest (Buda és környéke), Bács-Bodrog (Baja), Tolna (Szekszárd), Fejér-Veszprém (Székesfehérvár), Sopron-Vas (Sopron), valamint Somogy-Zala (Kaposvár).(16)
——Ezekben a napokban alakulhatott meg a MÁK bajai kirendeltsége, amelyről egy fennmaradt jegyzőkönyv alapján következtetek. E jegyzőkönyvből jól látszik, hogy a vármegye miként készült a lakosságcsere keretében betelepülő felvidékiek fogadására, s hogy mely problémák foglalkoztatták. Ugyanis a választott kirendeltség-vezető, Jakab Árpád Baján egy március 17-i városházi ülésen, – amelyet az Országos Földhivatal (OFH) rendeletére hívtak össze, s amelyen a vármegye összes fontos személyisége is megjelent(17) – a főispán hivatali helyiségében mutatkozott be először. Szavait így jegyezték fel: „Dr. Jakab Árpád: Bejelenti, hogy a Magyar Áttelepítési Kormánybiztos őt bízta meg a bajai kirendeltség megszervezésével és vezetésével. E bemutatkozás után röviden ismerteti az 1946. XV. t. c.-vel szentesített csehszlovák–magyar lakosságcsere Egyezményt és a Kormánybiztosi Hivatal feladatát. Majd a probléma jelentőségének vázolására számadatokban ismerteti a telepítési szükségleteket és lehetőségeket országos viszonylatban és megyei viszonylatban. Ezek után pedig kéri a megyei közigazgatás és pártszervezetek teljes támogatását. Kéri, hogy a fenti rendeletben elrendelt felkutató bizottságokat munkájukban ne akadályozzák, hanem a rendelkezésükre álló lehetőségek szerint támogassák. A későbbi teendőket pedig majd az esetenként kiadott részletes utasítások alapján teljes pontossággal és alapossággal igyekezzenek végrehajtani. Felkéri az alispánt, illetve a vármegyei jegyzőt, hogy a Bácsalmáson f. hó 18.-án és Jánoshalmán f. hó 19-én tartandó jegyzői értekezleten valamennyi községi jegyzőt az ezen értekezleten elhangzottakról tájékoztassák.(18) Ezt követően Both Barnabás felvázolta a háromtagú felkutató bizottságok jövőbeni feladatát, amelyből kettő fog megalakulni egy-egy rendőrközeg segítségével. A rendőrközegek átadását Mezei Sándortól, a városi rendőrkapitánytól kérte, valamint azzal fordult az UFOSZ(19) elnökéhez, illetőleg a pártok képviselőihez, hogy az áttelepülő felvidékieket segítsék. Ezt követően felszólította Jakab Árpádot, hogy szóljon a betelepülők átmeneti élelmezési terveiről, azonban a kirendeltség-vezető erről nem kívánt nyilatkozni, de megjegyezte, hogy remélik az UNRRA(20) támogatását. Ebből megállapítható, hogy a kirendeltség költségvetési tekintetben egyelőre még nem állhatott készen a lakosságcsere lebonyolítására. Both Barnabás ismét Mezei Sándorhoz intézte szavait, nyomatékosítva a rendőrközeg igénybevételének fontosságát, mivel a lakóházak elfoglalásánál nagy szükségét látta a mozgósításnak. Eszerint számoltak a helybeliek ellenállásával is. Dr. Rozsy Pál, a megyei földhivatal helyettes vezetője így foglalta össze az eddigieket: „a felvidéki magyarság áttelepítése valamennyi állami hatóságot, ill. szervet igen nagy megpróbáltatás elé fog állítani és ezért különösképpen fontos azoknak együttműködése e feladat megoldása céljából. Az eddigiek során a földreformot pártok kiküldöttjeiből alakult tanácsszervek végezték. Nem akarja őket munkájukért egyoldalúsággal vádolni, de a jövőben minden pártérdek érvényesülésének elkerülése céljából a felkutató bizottságok munkájában s egyáltalán az egész áttelepítésben kéri a jelenlevő megyei Nemzeti Bizottság elnökét, hogy egyáltalán ne nyilvánuljon meg pártérdek. Legelsősorban is hagyják az illetékes szerveket szabadon dolgozni s már ez is felér támogatásukkal...”.(21) Úgy vélte, hogy miután az áttelepülők elfoglalták a részükre kijelölt házat, ezeket figyeltetni kellene éjjeli rendőrökkel, valamint fontos az arra járőröző rendőrök bevonása is az ellenőrzésbe. Mezei kijelentette erre vonatkozólag, hogy kevés járőrt tudna ehhez bevonni, ugyanis nem áll elég ember a rendelkezésére. E reakció nyomán megállapítható, hogy egyelőre a rendőrség sem állt készen az előtte álló feladatokra. Both szerint nemcsak a lakosságcsere jelent majd nehéz feladatot az állami hatóságok, illetve szervek számára, hanem az áttelepülők részére a ház- és földjuttatás lebonyolítása is. Ennek megoldására a megyei UFOSZ-t tartotta alkalmasnak, s kérte az ebben való segítségét. Vörös József, az UFOSZ elnöke erre azt válaszolta, hogy minden tőle telhetőt megtesz, azonban mindenkor a régi telepesek érdekeit kell hogy figyelembe vegye. Both hangsúlyozta, hogy a kimozdítási határozat olyan telepesekre vonatkozik, akik törvényellenesen viselkednek, s ilyen egyéneket az UFOSZ sem támogathat.(22) E megnyilatkozásból arra következtetek, hogy előfordultak olyan esetek, mikor nem született igazságos döntés az UFOSZ részéről a telepesek ügyében.

› › ›

Jegyzetek

(1)  Szakdolgozatom a csehszlovák-magyar lakosságcsere szakirodalmi ismertetését és az 1947-es kitelepítést átélt személyek visszaemlékezését, valamint a velük készített interjúkat tartalmazza.
(2)  TÓTH Ágnes, 1993. 164–170. o.
(3)  Az ikresítés elve szerint az áttelepítendő családok számára megközelítőleg ugyanakkora ingatlant kellett juttatni, amekkorával eredeti otthonukban is rendelkeztek. VADKERTY Katalin, 2007. 262. o.; Fórum Kisebbségkutató Intézet. Szlovákiai Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig. Internet: http://www.foruminst.sk/index.php?t=a&p=lexikon&xp=&Data_Id=125&MId=&Lev=&Ind=9&skat=lex_tort&P=pub.hu (2010. április 11.)
(4)  VADKERTY Katalin, 2007. 262–265. o. Vö. KUGLER József, 2000. 93. o.!
(5)  Jócsik Lajos (1910–1980), író, közgazdász, publicista, felvidéki származású parasztpárti politikus. Közvetlenül a kormánybiztosi szék betöltése előtt kereskedelmi- és szövetkezésügyi államtitkár volt. (KUGLER József, 2000. 93. o.) Később, 1946 októberében már megillette a házak és lakások bérkijelölési joga a CSÁB-lista (Csehszlovák Áttelepítési Bizottság) alapján kitelepülő szlovák népesség után. (CSERESNYÉS Ferenc, 1982. 596. o.)
(6)  KUGLER József, 2000. 94. o.
(7)  CSERESNYÉS Ferenc, 1982. 596. o.; ALFÖLDI Vilma–BERÉNYI Ildikó (szerk.),1985. 54. o.
(8)  Uo., 1982. 597. o.; uo.
(9)  Lásd a táblázatot in: KUGLER József, 2000. 219. o.
(10)  ALFÖLDI Vilma–BERÉNYI Ildikó (szerk.), 1985. 54. o.
(11)  Uo. 95. o.
(12)  Uo. 54. o.
(13)  Népgondozó Hivatal 1945. májusától (1710/1945. sz. M. E. rendelet nyomán alakult meg) 1946. június 30-ig működött (7310/1946. M. E. r. szüntette meg). CSERESNYÉS Ferenc, 1982. 596. o.
(14)  Uo.
(15)  A repülőbizottságokon belül létrejöttek különböző csoportok, amelyek a következők: 1. irányító főcsoport. 2. házkijelölő (kategorizáló) csoport. 3. Leltározó csoport. 4. betelepítő csoport. 5. szerelvénykezelő csoport. CSERESNYÉS Ferenc, 1982. 598–599. o.
(16)  Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat (a továbbiakban: BKMÖL) XXIV. 1. Az Áttelepítési Kormánybiztosság kirendeltségeinek iratai (a továbbiakban: XXIV. 1.). Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1947–1950. 7–7/9–R/1947. sz. (5. d.)
(17)  Az OFH 125.592/1947/III./1. sz. rendeletét Both Barnabás, a megyei földhivatal ügyvezetője ismertette, amely szerint „a csehszlovák-magyar lakosságcsere hamarosan megkezdődik. A főispán, valamint a vármegye többi vezetőjének támogatását kéri ebben a munkában.”. Jelen voltak: Mezey Mihály, Bács-Bodrog vármegye főispánja, Babits József, Baja város polgármestere, Mezei Sándor, Baja város kapitánya, dr. Barcsai Iván, Baja alispánja, dr. Kovács Antal vármegyei főjegyző, Both Barnabás, a megyei földhivatal ügyvezetője. Dr. Rozsy Pál helyettese, Peagity Mihály a megyei Nemzeti Bizottság elnöke, Vörös József megyei UFOSZ elnöke, valamint Jakab Árpád. BKMÖL XXIV. 1. Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1947–1950. 18–18/9-K/1947. sz. (5. d.)
(18)  BKMÖL XXIV. 1. MÁK iratai. Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1947–1950. 18-18/9-K/1947. sz. (5. d.)
(19)  UFOSZ: Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége. A földreformot követően a földhöz jutott újgazdák által létrehozott érdekképviseleti szervezet. Elsősorban a földreform vívmányainak védelmére alakult, szervezte a földet visszakövetelők elleni harcot, szorgalmazta a kiosztott földek tulajdonjogának tisztázását, a telekkönyv vezetését, védte tagjainak gazdasági érdekeit. Az UFOSZ vidéki szervezetei 1946–1947 folyamán országszerte megalakultak.
(20)  UNRRA: United Nations Relief and Rehabilitation Administration, Egyesült Nemzetek Segély- és Újjáépítési Hivatala. Az 1943–1946 között működött szervezet feladata a háború sújtotta területek segélyezése, újjáépítése, a menekültek hazatelepítése volt.
(21)  BKMÖL XXIV. 1. MÁK iratai. Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1947–1950. 18-18/9-K/1947. sz. (5. d.)
(22)  Uo. Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1947–1950. 18-18/9-K/1947. sz. (5. d.)

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012