Kemény János

BENDE JÓZSEF KALOCSAI APÁT-KANONOK, FŐESPERES VÉGRENDELETE

KEMÉNY JÁNOS
BENDE JÓZSEF KALOCSAI APÁT-KANONOK, FŐESPERES VÉGRENDELETE

 

Bende József teológus (hittudor), kalocsai apát-kanonok, főesperes, a Bács-Bodrog vármegyei Martonoson(1) született, 1823. január 30-án. A gimnáziumot Szabadkán(2) és Kalocsán, a filozófiai fakultást Pécsett végezte el. 1846. július 30-án szentelték pappá, ezt követően két évig Csantavéren(3) káplánként tevékenykedett. 1848-ban a kalocsai papnevelőbe a szeminárium tanulmányi felügyelőjévé (prefektusává) nevezték ki. 1849–1851 között ismét káplán. 1851-től Kalocsán szentszéki iktató, tanulmányi felügyelő, valamint az egyházi történet és jog tanára. 1853-ban Pesten teológiai doktori (hittudori) oklevelet szerzett a Központi Papnevelő Intézetben (KPI), és Kalocsán a teológia tanára lett. 1855-ben kalocsai prépost és hitoktató. 1859–1878 között óbecsei(4) plébános. Eközben 1861-ben egyházkerületi jegyző és alesperes, 1869-től apát. 1878-tól kalocsai kanonok és a plébánia igazgatója. 1886-ban tiszakerületi főesperessé nevezték ki, és a teológiai kollégium igazgatója lett.
——Papnövendék korában A Magyar Iskola Munkálataiban (1844–1846) dolgozatokat és fordításokat közölt; 1857-től értekezéseket írt a Religióba és a Katolikus Néplapba. A Pázmány-Füzetekben 1856-ban egyházi beszéde jelent meg. Munkatársa volt az Egyetemes Magyar Enciklopédiának (EME).(5) Írását közölte a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat Évkönyve (1890), szentbeszédét a Hitszónoklati Folyóirat (1891).(6)
——A halálesetéről felvett halottkémi jelentés szerint 73 éves (pontosabban csak 72. éves), római katolikus vallású, születési helye Martonos, rendes lakhelye Kalocsa, Fő utca 234. szám. A halál időpontja: 1894. december 29-én este 10 óra. A halál oka: véres agyguta (agyvérzés), a gyógykezelő orvos neve: dr. Bürger.
——Végrendelete kiváló kordokumentum, amely bepillantást enged egy magas rangú katolikus főpap életébe, rokoni és egyházi kapcsolatrendszerébe, vagyoni helyzetébe. Intézkedéseiből jól érzékelhető, hogyan viszonyul a körülötte élőkhöz, és mennyire fontos volt számára a rászorulók segítése.
——A végrendelet egykorú másolatban maradt ránk, amely el van látva a hitelesség minden kellékével.


Másolat az 1 forintos bélyegű eredetiről
Végrendelet

Az imádandó isteni Gondviselés legbölcsebb intézkedése, a halál órája bizonytalan lévén, nehogy az végrendelet nélkül találjon, még ép elmével és teljesen szabad elhatározással Jézus nevében következőleg rendelkezem.
——1) Halhatatlan lelkemet Jézus végtelen irgalmába ajánlván, Martonoson, hol születtem, egykoporsós szentmisére száz forintot; Óbecsén, hol 19 éven át lelkipásztorkodtam, egy hárompapos koporsós szentmisére százötven forintot, végre Kalocsán a Főtisztelendő Főkáptalannál szintén egykoporsós és kellő segédlettel végzendő szentmisére hatszázharminc forintot hagyok alapítványul.
——2) Jézus igaz anyaszentegyháza iránti legfőbb ragaszkodásom jeléül, és az egyház látható feje iránti hódolatteljes tiszteletem nyilvánításául, Őszentsége részére száz forintot; a Szent László Társulat(7) részére ötven forintot, valamint a Kalocsai Papi Nyugdíjintézet részére is ötven forintot; a Kalocsai Kántortanítói Nyugdíjintézet részére ötven forintot; a Pesti Vakok Intézetének huszonöt forintot, és a Váci Siketnémák Intézetének szintén huszonöt forintot hagyok.
——3) Gazdasszonyom, udvarosom(8) és szolgálóim iránt következőleg rendelkezem; először ki-ki közölök kapja meg halálom napjáig esedékes járandóságát, azután még azonfelül gazdasszonyom évi kétszáz forintját egészen, udvarosom és szolgálóim pedig évi vagy havi járandóságuknak halálom napjától számítva félévre esedékes részét.
——4) Mindennemű asztali készlet, tálak, tányérok, edények, poharak, evőeszközök, üvegek, kredencekkel(9) együtt mind gazdasszonyom tulajdonai, azon kívül az összes találhatói fehérneműek, mert ő midőn hozzám jött gazdasszonynak, minden ilyest hozott magával. Úgyszintén konyhai és mosáshoz való edényeket is, miket én mind elhasználtam, ezek tehát az ő tulajdonát képezik. Sőt, amiről gazdasszonyom és leánya azt fogják mondani, hogy az az ő tulajdonuk, ilyenek az ágyneműk, nyoszolyák(10), schiffonérek(11), díván(12), székek, gyertyatartók, lámpák, abroszok, szalvéták, törülközők és több effélék, valamint a tehenek közül, ha több lenne, az, melyiket ők tulajdonuknak mondanak, vagy ha egy van, ez minden kételkedés nélkül, továbbá a sertések, az udvarban található szárnyas állatok, mindezek az ő sajátjoknak tekintendők, és azokat a hagyatéki összeírásba nem kell felvenni. Ezenkívül ami konyhában, éléskamrában, pincében a bor kivételével, és a padláson halálomkor találtatik, úm. gabonaneműek, élelmiszerek, liszt s több effélék, valamint szappany, nagy mángorló(13) stb., ezek mind gazdasszonyomé, és azokkal ő tetszése szerint rendelkezik. Azon felül hálószobám berendezésével, minden bútordarabbal gazdasszonyoméi legyenek hűséges ápolásáért.
——5) Született Szabó Máriának emlékül hagyom az ezüst evőeszközöket és az úgynevezett tisztaszobában lévő összes bútorneműeket, garnitúrát, asztalt, schiffonéreket, tükröt, képeket és szőnyeget, fiának pedig Ferri Aladárnak, térdeplőmet hagyom, mit fia részére anyja vegyen át.
——6) Naponként használt fehérneműim, ingek, alsónadrágok, zsebkendők, úgymint felső ruháim, kabátok, nadrágok, reverendák(14), szóval mindennemű ruháim, szegényebb sorsú atyámfiai közt gazdasszonyom teljes hatalommal ossza ki, nem akarom, hogy ezek árverésre bocsátassanak.
——7) Pap János zentai(15) lakos adósom négyezer forinttal, ezt tartozik megfizetni, és addig is, míg ezt teheti, 5%-ot fizet, mely százalékösszeg Kovács Lukács fiának taníttatására fordítandó, mindaddig, míg önálló nem lesz.
——8) Ugyancsak Pap János zentai lakosnál az én tulajdonomat képező húsz lánc(16) földem van; ezt becsülöm tízezer forintra, ha annyiért meg akarja venni, szabadságában áll, ellenkezőleg az árverés útján való eladásnál gazdasszonyomnak adandó az elsőség. Ezen befolyandó pénzből nyolcezer forint 5%-os kamatai, azaz négyszáz forint Ferri Aladárnak taníttatására fordíttatik, míg annak önfenntartására állása nem lesz, mely összeget édesanyja fogja kezelni. Az ezen föld árából még megmaradt kétezer forint kamatai, valamint a takarékban levő kétezer forint kamatai, azaz kétszáz forint: Füredi Lajos részére szintén addig, míg önmagának állást nem szerez, iskoláztatásul fordítandó.
——9) Ha azután a fiúk iskoláztatása megszűnik, ez esetben az említett összegekből, mely tizenhatezer forintot tesz ki, következőleg rendelkezem:
——a) A martonosi róm. kat. házi szegények részére, elsősorban szegényebb sorsú rokonaimra, azután tekintettel a munkaképtelen és kisebb gyermekekkel terhelt özvegyekre, ezer forintot; az óbecsei ugyanoly szegények részére szintén ezer forintot hagyományozok oly kijelentéssel, hogy a jelzett összegek az illetékes plébánosok által, mint kegyes alapítványok kezeltetvén, azok kamatai évenként az érettem tartandó szentmise után az illető házi szegények között a plébános és egyházatyák (:syndikusok:) által osztassanak ki.
——b) Martonoson, valamint Óbecsén ezer-ezer forintot hagyok oly célból, hogy ezen összeg szintén mint kegyes alapítványok az illető plébánosok által kezeltetvén, azok évi kamataiból a szegényebb sorsú, jó magaviseletű és szorgalmas róm. kat. fiú- és leánytanoncok részére az illető plébános és az iskolaszék megbízottjának közbenjöttével lábbeliek, vagy egyéb szükséges ruhaneműek vetessenek, és a tanítók, illetve tanítónők meghallgatása után, az arra szorultak és érdemesek közt kiosztassanak.
——c) Bende Katalin részére ezer forintot, Bende József részére ezer forintot, Bende Ágnes részére ezer forintot, és özv. Laskovicz Annának ezer forintot hagyományozok.
——d) az óbecsei újonnan építendő templom részére nyolcezer forintot hagyok.
——10) Könyveimet a két könyvszekrénnyel együtt Kovács Ferenc és Kovács József unokaöcséimnek hagyom, és kívánom, hogy egymás közt atyafiságosan osszák fel, oly megjegyzéssel, hogy a nagyobb könyvszekrény Kovács Ferencé, a kisebb pedig Józsefé legyen.
——11) Az előző pontokban felsorolt összegek és holmik a jelzett célokra és a nevezetteknek minden levonás nélkül fizettessenek ki és adassanak át, az esedékes százalék, amely az összegektől a törvény értelmében fizetendő, ne a hagyományozott összegből vonassék le, hanem az összes hagyatékból fizettessenek ki.
——12) Rendelem, hogy állásomhoz illő sírkő vétessék és állíttassék.
——13) Házi orvosom rendes évi fizetését beleszámítva kétszáz forintot, és Tettes(17) Szabó Ferenc orvos úr ötven forintot kap.
——14) Ezen végrendeletem végrehajtójául szeretettel főtisztelendő Kleiner Lajos(18) kisebb papnöveldei kormányzó urat, s nem annyira fáradozásának jutalmazásául, mint inkább szíves jóakaratának elismerésére, és némi tiszteletdíjul kétszáz forintot rendelek.
——15) Két aranykereszt lánccal és két gyűrű Szabó Máriának kétszáz forint értékben adandó át.
——Ki amint kezdtem, Jézus szent nevében bezárom végrendeletemet, kérve az imádandó Úrjézust legyen irgalmas, kegyelmes szegény bűnös lelkemnek az ő szent anyja a Szeplőtelen fogantatású Szent Szűz érdemeinél és esedezéseinél fogva, Amen.
——Kelt Kalocsán, 1894. szeptember 2-án
——Bende József sk. kanonok
——Alulírott tanúk nevünk saját kezű aláírásával igazoljuk, hogy végrendelkező főtisztelendő Bende József apát-kanonok úr előttünk érthetően kijelenti, miként jelen okirat az ő végrendeletét tartalmazza, és ezen idegen kéz által írt végrendeletét együttes jelenlétünkben, előttünk saját kezűleg alá is írta.
——Kelt Kalocsán, 1894. szeptember 2-án
——Majorossy János sk.; Csápek Károly sk.; Kovács János sk.; Huber Lipót sk.; Zgama Károly sk.; Pompéry Aurél sk. mint együttesen jelenlévő tanúk
——5/P. 1895 szám. Ezen végrendelet a mai napon felolvastatván, kihirdettetett. Kalocsán, a kir. járásbíróságnál 1895. évi január hó 1-jén. Rihmer Kázmér sk. királyi járásbíró
——Hivatalos másolat hiteléül: „Királyi Járásbíróság Kalocsán” köriratú pecsét, Fehér kiadó.

Forrás: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára V. 72/i. Kalocsa Nagyközség Elöljáróságának iratai. Hagyatéki iratok. Bende József B 295. Egykorú, kézzel írt, 5 oldalra terjedő másolat. Magyar nyelvű.

Jegyzetek

(1)  Martonos (Martonyos, Bács-Martonos, Bács-Bodrog vm., ma: Martonoš SRB).
(2)  Szabadka (Maria-Theresiopolis, Maria-Theresianopel, Bács-Bodrog vm., ma: Subotica SRB).
(3)  Csantavér (Bács-Bodrog vm., ma: Čantavir SRB).
(4)  Óbecse (Becse, Alt-Betsche, Stari Bečej Bács-Bodrog vm., ma: Bečej SRB).
(5)  SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891. I. kötet 818. o.; Pallas Nagy Lexikona az összes ismeretek enciklopédiája. Budapest, 1893. III. kötet 75–76. o. és ui. Budapest, 1900. XVII. kötet 166. o.; Révai Nagy Lexikona az ismeretek enciklopédiája. Budapest, 1911. III. kötet 90. o.; Magyar Katolikus Lexikon. Főszerkesztő: Dr. Diós István. Budapest, 1993. I. kötet 731. o. – A lexikon helytelenül (l. Óbecse, 1894. december 31.) adja meg Bende József halálának helyét és idejét.
(6)  GULYÁS Pál, dr.: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1940. II. kötet 1017. o. – Gulyás munkája Bende József apát-kanonok halálának helyét és időpontját (l. Óbecse, 1895. december 31.) helytelenül közli.
(7)  Szent László Társulat (Budapest, 1861. május 5. – 1948; 1995. január 21.): hitbuzgalmi egyesület. Gr. Károlyi István, a Szent István Társulat elnöke alapította, a külföldi magyarok hitéletének és nemzettudatának ápolására. IX. Pius pápa 1863. március 13-i brevével ismerte el, június 27-ére és november 19-ére tagjainak teljes búcsút engedélyezett. Az első elnöke, Lonovics József egri érsek felhívására kibocsátott főpásztori körlevelek hatására plébániák százain indult meg a társulati élet. Az egyesület kezdetben Moldvában és Bukovinában magyar egyházközségeket, iskolákat szervezett, és a Magyarországon továbbtanulni kívánó fiúkat ösztöndíjakkal segítette. Papokat neveltetett és küldött, tanítókat és missziós nővéreket alkalmazott, sajtótermékeket és liturgiai fölszereléseket adományozott a rászoruló magyar közösségeknek. 1869-ben megalakította a Csángó Bizottságot. A bukaresti érsekség egyik lelkésze látta el az egyesület magyar iskolái felett a tanfelügyeletet. A magyarlakta falvakban és városokban (Bukarest, Braila) művelődési egyesületeket, leánykongregációkat, magyar segélyegyletet, napközi otthonokat, óvodákat, iskolai könyvtárakat szervezett. Az iskolákat ingyen tankönyvekkel látta el. 1870 után feladatának tekintette a pápai, a XIX. század végén a hazai katolikus intézmények segélyezését is. 1880 után, a kivándorlás megindulásától a távozók magyar nemzeti és katolikus tudatának ébrentartása lett az elsődleges célja. Kikötői lelkészi szolgálatot szervezett Fiumében, Brémában, Hamburgban, New Yorkban. Azokba a városokba, amelyekben népesebb magyar közösségek alakultak, apácákat és papokat küldött, segélyező, iskola- és templomépítő egyleteket szervezett. Az újjáalakított egyesület ma is működik.
(8)  Udvaros: öreg mindenes, esetleg fiatal fiú (hetes). A parádés kocsisnak segített, kocsit mosott, disznót etetett, sepregetett. Levelet, üzenetet vitt ide-oda. Élelmet és évenként pénzjuttatást kapott.
(9)  Kredenc: 1) pohárszék 2) konyhaszekrény.
(10)  Nyoszolya (dikó): ágy. Magyarországon a köznépnél elterjedt hálóágy volt eredetileg a nyoszolya, Comenius 1643-ban már alkalmi heverőként említi, és legkésőbb a XIX. századra a parasztházban is alkalmi, illetve gyermekággyá fokozódott le. Típusai: az 'oromzatos tornyos nyoszolya' ('tormos' vagy 'trónusos' vagy 'koronás' nyoszolya vagy ágy), amely, ha az ágynak az egyik végén volt orom: 'egytornyú' vagy 'féltornyú', ha mindkettőn: 'kéttornyú'. Az elnevezés alapja lehet az ágyvégek fölötti díszgömb: 'gombos nyoszolya'. Az ágytornyot a XIX. század második felétől kezdték elhagyni, többnyire esztergályozott pálca került a helyére, ez volt a 'sodrófás nyoszolya'.
(11)  Schiffonér, sifonér (fra-ném.): (fehérneműs és ruhás) szekrény.
(12)  Dívány: kényelmes fekvőhely, pamlag.
(13)  Mángorló (mángorlófa, mángorló lapicka): kb. 60–70 cm hosszú, 10–15 cm széles, a felső vége felé néha szélesedő vagy hosszú, téglalap alakú fából faragott eszköz, alsó végén rövid nyéllel. Alsó lapjuk rendesen bordázott, felső lapjuk gyakran véséssel, ékrovással, karcolással, spanyolozással díszített. A vászonneműek mosás utáni kisimítására, fényesítésére, mángorlására a paraszt- és pásztorcsaládokon kívül a városi polgárság is használta. A simítandó vásznat nyújtófára tekerték, majd a mángorló bordázott felével görgették. A gombos ingek XIX. századi divatba jöttével tértek át a sima aljú mángorlók használatára, amelyek nem törték a gombot. Készítésével mesteremberek, bognárok, molnárok és falusi faragók, pásztorok egyformán foglalkoztak. Faragtak megrendelésre, eladásra vagy ajándékul. Leginkább lakodalmi ajándékként készült.
(14)  Reverenda (lat.): római katolikus papi és szerzetesrendi személyek bokáig érő, galléros, 33 gombos fekete köntöse.
(15)  Zenta (Bács-Bodrog vm., ma: Senta SRB).
(16)  Lánc, catena, Kette. Osztrák előzmény. Magyarországon 1745 óta használatos föld- és területmérték. Hosszmértékből alakult át, az Alföldön több művelési ágban is dívott. Általánosan: 1,0–2,7 hold.
(17)  Tettes: Tekintetes.
(18)  Kleiner Lajos (Doroszló, Bács-Bodrog vm., 1846. október 9. – Kalocsa, 1922. január 10.), választott püspök. Középiskolai tanulmányait Baján és Kalocsán, a teológiait ugyancsak Kalocsán végezte. 1869. július 26-án szentelték pappá. Küllődön és Kulán káplán. 1873-tól az újonnan szervezett egyházmegyei tanfelügyelőségen segéd-tanfelügyelő. 1878-tól a kalocsai tanítóképző tanára. 1881-től tanfelügyelő. 1883-tól a papnevelde vicerektora. 1884-től a középiskolai hittanárvizsgáló bizottság tagja. 1886-tól főszentszéki ülnök, az ájtatos célú alapítványok segédkezelője (1893-tól főnöke). 1888-tól zsinati vizsgáló, a kisszeminárium rektora. 1890-től tiszteletbeli, 1895-től kalocsai kanonok. 1896-tól sármonostori címzetes apát. 1897-től tiszai, 1902. január 30-tól bácsi, 1902. április 29-től székesegyházi főesperes. 1903-tól bácsi kisprépost. 1906-tól éneklő-, 1907-től olvasókanonok. 1914-től kalocsai nagyprépost és dulmi választott püspök. 1915-től általános helynök. 1889-től pápai kamarás. 1878–1883 között a Kalocsai Néplap főmunkatársa. Művei: Emléksorok. Kalocsa, 1886. - Cikkei a Magyar Állam (1896-tól), Népiskola (1875–1876), Szabadka (1875), Népiskolai Tanügy (1877), Kalocsai Néplap (1878–1886) című lapokban jelentek meg.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012