Kemény János

A HOLOCAUST TÖRTÉNETE KECSKEMÉTEN

KEMÉNY JÁNOS
A HOLOCAUST TÖRTÉNETE KECSKEMÉTEN


Antiszemitizmus a két világháború közötti Magyarországon

Zsidóellenes korlátozó rendelkezéseket az 1920. évi XXV. tc. fogalmazott meg először Magyarországon, amikor a zsidó hallgatók rovására numerus clausust, azaz zárt számot alkalmazott a főiskolai és egyetemi felvételeknél. A törvény horderejét azzal igyekezett csökkenteni a Teleki-kormány, hogy a numerus clausus még mindig jobb, mint a numerus nullus. Az 1919/1920-as tanévben ugyanis az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) által támogatott egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek megakadályozták a zsidó hallgatók beiratkozását, óralátogatását és vizsgázását. A kormány a rend és a nyugalom helyreállítását ígérte a törvény elfogadása ellenében. Azt sugallta, hogy ezzel sikerülni fog megtörni a szélsőséges indulatokat.
——A törvény szigorát a Bethlen-kormány 1928-ban enyhítette. Ebben szerepe volt a nemzetközi zsidó szervezetek fellépésének, de talán sokkal inkább annak, hogy számolt a nemzetközi zsidó pénzvilág hatalmával és befolyásával. Nagy volt a csalódottság azok körében, akik a numerus claususban kiindulópontot reméltek további zsidótörvények meghozatalához. Ez azonban nem tartott sokáig, hiszen az 1930-as évek közepén újult erővel léphettek fel a korlátozásokért. Ekkor már a nemzetiszocialista Németország állt a zsidóellenesség élvonalában, és az 1935-ben hozott nürnbergi faji törvények(1) jelentették a korszerűséget a magyarországi szélsőjobboldali erők szemében. A hivatalos politika nem tartotta szükségesnek a német példa követését, hiszen, mint hangsúlyozták, Magyarország mindenkit megelőzve tette meg az első lépést az 1920. évi numerus clausus törvénnyel, és ezen az úton kell továbbmennie a zsidóság korlátozásában az „őrségváltás” felé. A fajvédő múltjáról ismert, s ezért aggódva fogadott Gömbös Gyula is viszonylag tartózkodónak bizonyult a zsidókérdésben. Alkalmazkodott a Bethlen István által továbbra is befolyásolt Horthy kormányzó azon felfogásához, hogy a zsidókérdés megoldása Magyarországon az ország gazdasági életének veszélyeztetése nélkül csak hosszabb távon lehetséges.(2)
——A döntő fordulatot Darányi Kálmán miniszterelnök 1937. novemberi németországi látogatása hozta. Hitler közölte vele, hogy küszöbön áll Ausztria bekebelezése, azt követően pedig Csehszlovákia ellen fognak fellépni. Számítanak Magyarország közreműködésére, amelyért cserébe lehetőséget fognak adni arra, hogy kielégítse a Csehszlovákiával szembeni revíziós igényeit. A magyar kormány ezt követően szükségét érezte, hogy gesztusokat tegyen Németország felé.
——1937 végén és 1938 elején a gyors fegyverkezést sürgető katonai vezető körök követelték a zsidóság erélyes korlátozását. A győri fegyverkezési program 1938. márciusi meghirdetésekor Darányi bejelentette, hogy zsidótörvényt készít elő. Azt állította, hogy ez a zsidóság érdekeit is szolgálja, mert enyhíteni fogja az antiszemitizmust, és megakadályozhatja a szélsőjobboldali mozgalmak terjedését.
——A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló, általában csak első zsidótörvénynek nevezett 1938. évi XV. tc. kimondta, hogy a zsidóság részarányát öt év alatt 20%-ra kell leszorítani a szabadfoglalkozású pályákon és a tíz személynél többet foglalkoztató pénzügyi, kereskedelmi és ipari vállalkozásoknál. Ez azt jelentette, hogy kb. 15 ezren veszítették el az állásukat, a családtagokat is beleszámítva kb. 50 ezren kerültek válságos helyzetbe. A törvénytervezetnek voltak ellenzői a parlamentben és a közéletben egyaránt, elfogadását azonban nem tudták megakadályozni. Fontos viszont, hogy már ekkor kimondták: a törvényre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia.
——1938 őszén ismét felerősödött az antiszemita uszítás. Ennek, de még inkább a Kristályéjszaka(3) fedőnév alatt végbevitt németországi zsidóellenes megmozdulásoknak a hatására Imrédy Béla miniszterelnök kijelentette, hogy szigorító jelleggel revízió alá kell venni a néhány hónapja hozott zsidótörvényt. A törvényjavaslatot az ő vezetésével készítették elő, de a Teleki-kormány idejében fogadták el. Az 1939. évi IV. tc. hatálya azokra is kiterjedt, akik nem voltak zsidó vallásúak, de egyik szülőjük vagy két nagyszülőjük az volt. Ez a törvény előírta, hogy a kereskedelmi vállalatoknál 12%-ra, az értelmiségi pályákon pedig 6%-ra kell leszorítani a zsidók számarányát, ami azt jelentette, hogy kb. 60 ezer munkavállaló veszítette el az állását, és így közvetve legalább 150 ezer embert sodort veszélybe. A törvény a politikai jogokat is korlátozta, amikor kimondta, hogy választójoga csak annak lehet, akinek az ősei legalább 1867 óta Magyarországon élnek.(4)
——A második zsidótörvény 1939. évi tárgyalásakor is akadtak olyanok, akik megértették az ebben rejlő veszélyeket, és figyelmeztettek is erre. Bethlen István exminiszterelnök pl. kijelentette, hogy „lejtőre jutottunk, amelyen megállás nincs”, a szociáldemokrata Kéthly Anna(5) pedig azt hangsúlyozta, hogy a nyilasokkal való versenyfutás „előbb-utóbb beletorkollik a harmadik, a negyedik zsidótörvénybe, mert a nyilasok egy lépéssel mindig előbbre lesznek, nem lehet őket utolérni a legradikálisabb zsidótörvénnyel sem, amíg a végleg való kipusztításig el nem jutunk”.(6)
——Kéthly Anna jóslata beigazolódott, hamarosan megszületett a harmadik zsidótörvény, az 1941. évi XV. tc., amelyet a Bárdossy-kormány alatt fogadott el a nemzetgyűlés. Faji szempontok már az első és a második zsidótörvénynél is szerepet játszottak, ekkor azonban tisztán faji megalapozottságú törvény született, amely megtiltotta a zsidók házasságkötését nem zsidókkal.
——Nem sokkal ezután megjelentek a kitelepítési és deportálási tervek, amelyek elsősorban az újabban bevándorolt keleti zsidóság ellen irányultak. A gazdasági életben fontos szerepet betöltő asszimiláltakkal szemben beérték a korlátozó intézkedésekkel, legalábbis addig, amíg az ország nem nélkülözheti őket. Ám a magyar fajszeretetből fakadónak mondott törvényes rendelkezések mögül egyre leplezetlenebbül nyomult előtérbe a zsidókkal szembeni fajgyűlölet. A fékeveszett, embertelen uszítás légkörében a Bárdossy-kormányt felváltó Kállay-kormány újabb, zsidók ellen irányuló törvényeket készített elő. Az 1942. évi XV. tc. a zsidóbirtokot földbirtok-politikai célokra foglalta le, az 1942. évi XIV. tc. pedig a hadköteles korú zsidó férfiak fegyver nélküli kisegítő munkaszolgálatra történő behívását rendelte el. Ezek a rendelkezések hivatkozási alapul szolgáltak a kormánynak arra, hogy elzárkózhasson a náci Németország olyan követelései elől, mint a magyarországi zsidók sárga csillaggal(7) való megjelölése, gettóba zárása, deportálásuk megindítása.(8)
——Magyarország 1944. március 19-ei német megszállása után gyorsan változott a helyzet. Április 4-én, az első légitámadások után Endre László(9) belügyi államtitkár utasítására a Zsidó Tanácsnak 24 óra alatt előbb 500, majd az ismételt bombázást követően újabb 1000 lakást kellett kiürítenie a kibombázottak számára.


Endre László belügyi államtitkár
Endre László belügyi államtitkár

A lakásukat elhagyni kényszerülők igyekeztek menteni értékeiket, aminek megakadályozására a Belügyminisztérium április 6-án körrendeletet adott ki, amelyben felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy „zsidó személyek aranytárgyaikat, ékszereiket, drágaságaikat különböző színleges kötések mellett tömegesen adják át nem zsidó személyeknek.” Ezzel megkezdődött az értékek utáni hajsza, majd hamarosan az emberek élete is veszélybe került. Április 7-én, a magyar belügyi vezetés és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal /RSHA(10)/ Zsidóügyek Osztálya képviselőinek közös tanácskozása után megszövegezték a 6163/1944. számú bizalmas belügyminiszteri rendeletet, amely rögzítette, hogy „a m. kir. kormány az országot hamarosan megtisztítja a zsidóktól”. Ez a rendelet képezte a gettósítás és a későbbi deportálás alapját. A rendelet 50 kg-ban maximálta a gettóba vihető poggyász súlyát, és ebben nem lehetett pénz, ékszer, arany- és más értéktárgy. Április 16-án pedig életbe lépett az 1600/1944. számú kormányrendelet a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről. Ez a magyar zsidók összes tulajdonát zárolta a lakóháztól a részvényig, a gyártól a készpénzig. A fenti kormányrendelet intézkedett a zsidó lakosság gettóba való költöztetéséről is.(11)

A kecskeméti zsidók gettóba zárása és deportálása 1944-ben

A város zsidó lakossága

1910-ben

2022 fő,

az összlakosság 3,0%-a,

 

1920-ban

1857 fő,

az összlakosság 2,5%-a,

 

1930-ban

1567 fő,

az összlakosság 2,0%-a(12),

 

1941-ben

1346 fő,

az összlakosság 1,5%-a volt.


——Amint az a fenti számsorból kitűnik, Kecskemét zsidó lakosságának a száma fokozatosan csökkent. A kikeresztelkedettek száma (174 fő) csak részben magyarázza ezt a tendenciát.(13)
——Az 1944 áprilisában végzett felmérés szerint a kecskeméti neológ anyahitközségnek mintegy 1100 tagja volt. Elnöke Vajda Lajos(14) nyugalmazott takarékpénztári igazgató, hitoktató rabbija dr. Schindler József(15) volt. Tagjai több egyesületet is létrehoztak, így a 216 tagból álló Izraelita Szent Egyletet, a 350 tagú Nőegyletet, a 191 tagú Szegény Tanulók Egyletét. A hitközség vagyona ekkor 4 bérházból, továbbá a 17 kislakást magában foglaló szeretetházból állt, továbbá 67 881 pengő tiszta vagyonnal rendelkezett.(16)


A kecskeméti neológ zsinagóga épülete (Ma: Tudomány és Technika Háza)
A kecskeméti neológ zsinagóga épülete
(Ma: Tudomány és Technika Háza)

——Az ortodox anyahitközség lélekszáma 198 fő volt, élén Kecskeméti Izidor(17) elnök állt. A hitközségnek rabbija nem volt. Bérháza 27 465 pengő értéket képviselt. Tiszta vagyona 23 843,48 pengőre rúgott.(18) A városban 1944. április 12-én készült felmérés szerint az ortodox izraelita hitközség 53 családból, összesen 201 főből állt. Közülük 10 fő volt távol, kisegítő munkaszolgálatot teljesített 21 fő, a hadműveleti területen eltűnt 7 fő.(19)


A kecskeméti ortodox zsinagóga épülete (Ma: Magyar Fotográfiai Múzeum)
A kecskeméti ortodox zsinagóga épülete
(Ma: Magyar Fotográfiai Múzeum)

——1944 márciusában német katonák költöztek a gazdag kecskeméti zsidók házaiba, és letartóztatták a hitközség 30 fontos tagját, akiket Kistarcsára internáltak, majd április végén Auschwitz-Birkenauba deportáltak. A német hatóságok áprilisban 60 zsidó lakossal összetörették a zsinagóga szép és drága berendezését, hogy az SS-tisztek istállónak használhassák. Ekkor a zsinagóga csaknem összes berendezési tárgya megsemmisült. A város élén a közismerten antiszemita Liszka Béla(20) polgármester állt, aki meg sem kísérelt közbenjárni a zsidó lakosság kiszolgáltatottságának enyhítése érdekében.(21)


Dr. Liszka Béla polgármester
Dr. Liszka Béla polgármester

——Dr. Boda Ernő(22) a Magyar Zsidók Központi Tanácsának tagja 1944. április 21-én értesítette Schönberger Dezsőt, hogy őt nevezték ki a Kecskeméti Központi Zsidó Tanács vezetőjévé. A levélben jelezte, hogy mint körzeti megbízott köteles „felelősség terhe mellett gondoskodni” a központi tanácstól érkező utasítások végrehajtásáról, feladata a területéhez tartozó zsidóság érdekképviselete a hatóságok előtt. Schönberger Dezső a levelet átadta Liszka Béla polgármesternek, aki tudomásul vette a kinevezést.(23) A helyi zsidó tanács Schönberger Dezső elnök mellett a polgármester által kinevezett két tagból, Gerő Miksa és Markó István kereskedőkből állt. (Május 30-tól mellettük dolgozott még Grätzer Lajos, Lajtai Sándor, Kovács György, Fodor Imre, Háber Ilona és Láczerné Winkler Erzsébet.(24)) A tanács egyik első feladata az volt, hogy a Nyilaskeresztes Párt vezetőinek megfelelő és szép zsidó lakásokat találjon.(25)
——Az 1610/1944. ME rendelet 9. §-a szerint a polgármester rendelkezhetett arról, hogy a zsidók a városnak csak meghatározott részeiben, illetve meghatározott utcáiban lakhassanak. A rendelet 10. §-a felhatalmazta a polgármestert arra, hogy a zsidók részére kijelölt városrészből (utcából, házból) kiköltöztesse az ott lakó nem zsidó személyeket. A rendelet megjelenése után Liszka Béla megbízta a polgármesteri hivatal egyik tisztviselőjét, Laczy István irodaigazgatót, hogy végezzen adatgyűjtést a városban élő zsidókról és lakásaikról, és tegyen javaslatot a zsidók meghatározott városrészbe, vagyis gettóba való költöztetésére.(26)
——Laczy István 1944. május 3-án készült el a felméréssel. A lista kerületenkénti bontásban a következő adatokat tartalmazta: A családfő neve, a lakás címe, a szobák száma, az ott lakás minősége (ti. a lakó tulajdonos-e vagy bérlő). A felmérés szerint a város tíz kerületéből kilencben laktak zsidó családok. A legtöbb zsidó lakás a belvárosban (a III., a IV. és az V. kerületben) volt. A számba vett 335 család közül 235 lakott itt. A 335 családra 834 szoba jutott, ami 2,48 szoba/család arányt jelentett. A felmérés eredményeit később módosították, az ezzel kapcsolatos adatokat azonban nem vezették rá a listára. Mindössze az derül ki a felmérés első oldalára írt, dátum nélküli feljegyzésből, hogy a végső adatok szerint 539 család 1337 szobát lakott a városban, ami egy főre számítva 1,04 szobát jelentett.(27) Az 1944. május 24-én kelt újabb módosítás szerint „az adatgyűjtés befejezésével megállapítást nyert, hogy a város egész területén 564 zsidó család lakik, a zsidók száma pedig 1323.(28)
——Az 1323 kecskeméti zsidó lakos közül ismeretlen helyen távolt volt 95 fő, munkaszolgálatra bevonult 83 fő, csoportos munkajeggyel mezőgazdasági munkára vezényeltek 262 főt, időközben elhalt 10 fő, gettóba tömörítésre várt 873 fő. A gettóba költöztetéshez a Kaszap utca 7. szám alatti szeretetházban 90 fő, a Vak-Bottyán utca 10. számú házban 280 fő, a városi barakkokban 450 fő, az V. tizedben 12 zsidó tulajdonú házban 398 fő számára jelöltek ki férőhelyet. A gettó kialakításához a Kaszap utca 7. számú házból 1 családot, a Vak-Bottyán utca 10. számú házból 9 családot, a barakkokból 58 családot, a külön álló barakkból 2 családot, az V. tizedbeli zsidó házakból 5 családot, azaz összesen 75 családot kellett volna kiköltöztetni. A „művelet” végrehajtása után az 564 zsidó család által lakott 1337 szobából 288 lakás 643 szobája „szabadult” volna fel.(29)
——Liszka Béla polgármester az önkényes lakásfoglalásokat megelőzendő, 1944. május 11-én az alábbi hirdetményt tette közzé:
Tudomásomra jutott, hogy egyesek, családok önkényesen, tehát minden hatósági engedély, vagy hozzájárulás nélkül a zsidók lakásaiba beköltöztek, illetőleg annak egy részét önhatalmúlag elfoglalták.
——A zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában kiadott 1610/1944. ME sz. rendelet 9. §-a alapján a zsidóknak zárt területre kitelepítése iránt szükséges intézkedéseket a legrövidebb időn belül megteszem, de hogy az ez ügyben szükséges áttelepítéseket foganatosítani tudjam, a felszabaduló zsidó lakásokra szükségem lesz. Hogy tehát az áttelepítés mielőbb és akadály nélkül megtörténhessék, figyelmeztetem a város lakosságát, hogy zsidólakásokba be ne költözzenek, az önkényesen történt lakásfoglalásokat haladéktalanul szüntessék meg, mert különben ez iránt hatósági úton intézkedem.

Kecskemét, 1944. május 11.


Laczy előadó

[Liszka Béla] polgármester


A hirdetményt a hivatal még aznap, május 11-én továbbította a Kecskeméti Közlöny Kiadóhivatalának, hogy a lap legközelebbi számában tegye közhírré.(30)


Jegyzetek

(1)  Nürnbergi faji törvények néven ismertek azok a törvények, amelyekkel a német nemzetiszocialisták intézményesítették antiszemita ideológiájukat. Ezeket a Nürnbergbe összehívott Reichstag egyhangú szavazással fogadta el 1935. szeptember 15-én. A nürnbergi törvények közé eredetileg a 1.) Törvény a német vér és német becsület védelméért (Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre); 2.) Az állampolgársági törvényt sorolták. E két, a faji megkülönböztetést szolgáló törvény mellett újabban idesorolják a birodalmi zászlóról szóló törvényt is, amelyet a kortársak nem számítottak a nürnbergi törvények közé. Mindhárom törvényt a Reichsgesetzblatt 100. számában 1935. szeptember 16-án tették közzé. A törvény betiltotta a zsidók és a németek közötti házasságot, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat, s a tilalom megszegőinek súlyos büntetéseket helyezett kilátásba. A zsidóknak azt is megtiltották, hogy negyvenöt éven aluli német nőket szolgálatukba fogadjanak. (L. KERSHAW, Ian, 2003. 532–533. o.)
(2)  TILKOVSZKY Lóránt, 1994. 160–161. o.
(3)  Kristályéjszaka (Kristallnacht) központilag megtervezett és irányított országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németországban 1938. november 9–10-én. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard von Rath meggyilkolása szolgált. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott be az eseményekbe. A nemzetiszocialisták ezen az éjszakán 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, 7500 zsidó üzletet döntöttek romba és gyújtottak fel. Zsidó házak és lakások százait fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban. Közel 100 zsidót lincseltek meg, és 30 000 körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba.
(4)  TILKOVSZKY Lóránt, 1994. 161–162. o.
(5)  Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16. – Blankenberge, Belgium, 1976. szeptember 7.), újságíró, szociáldemokrata politikus. 1922-től 1948-ig parlamenti képviselő. A társadalmi problémák hangoztatása mellett a két világháború között a zsidótörvények éles bírálójává vált. A németek elleni összefogásra buzdított. Kereste a lehetőséget a polgári erők összefogására, és ezáltal a háborúból való kilépésre. Az 1956-os forradalom idején újjáalakult Szociáldemokrata Párt elnöke és a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere volt. 1956. november 4-től külföldön élt.
(6)  TILKOVSZKY Lóránt, 1994. 162. o.
(7)  Sárga csillag: A náci törvények alapján zsidónak minősülő polgárok megjelölésére szolgáló jel, Németországban és számos megszállt vagy szövetséges országban 1941–1945 között. Eredete a középkorban használt megkülönböztető jelekre megy vissza. Magyarországon 1944. április 5-től írták elő minden hatévesnél idősebb zsidó számára, hogy ruhája mellrészére, a bal oldalra varrva 10×10 centiméteres kanárisárga csillagot viseljen.
(8)  TILKOVSZKY Lóránt, 1994. 163. o.
(9)  Endre László, dr., vitéz (Abony, 1895. január 1. – Budapest, 1946. március 28.), jogász, köztisztviselő, antiszemita politikus, belügyi államtitkár. 1923–1937 között a gödöllői járás főszolgabírája. 1938–1944 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. 1944 áprilisától a Sztójay-kormány belügyi államtitkáraként a vidéki zsidóság deportálásának egyik fő irányítója, felelőse, szorosan együttműködött Adolf Eichmannal. A magyar és német hatóságok közötti együttműködés kulcsembere. 1944. október 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki A szovjet csapatok előrenyomulását követően egyik irányítója volt az ország kiürítésének. 1945 márciusában Németországba menekült, ahol amerikai fogságba esett. A magyar állam kérésére kiadták. A Népbíróság mint háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte, kivégezték.
(10)  RSHA = Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági Főhivatal.
(11)  Kádár Gábor–Vági Zoltán, Hullarablás. Népszabadság, 2000. szeptember 2. 22. o.
(12)  MOLNÁR Judit, 1995. 21. o.
(13)  Uo. 95. o.; BRAHAM, Randolph L., 2007. II. kötet 851. o.; PÁRI Mirella, 2004. 140. o.
(14)  Vajda Lajos (?), a Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság kecskeméti fiókjának igazgatójaként működött 1938–1943 között. A holocaust idején, 1944-ben, a kecskeméti neológ anyahitközség elnöke volt.
(15)  Schindler József, dr. (Budapest, 1918. június 4. – ?, 1962), rabbi. A Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott 1941-ben. A kecskeméti neológ anyahitközség rabbijaként működött 1942–1944 között. Hitoktatói tevékenységet is folytatott. Túlélte a holocaustot. Visszatérése után újra a hitközség élére állt. 1950-ben Szegedre ment át.
(16)  Schweitzer József, 1994. 321–322. o.
(17)  Kecskeméti Izidor, (Kecskeméthy) (? – Auschwitz, 1944), házbirtokos, kereskedő. 1938–1943 között a Szeretet és Testvériség Egylet elnöke, továbbá a Kecskeméti Forgalmi Részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja volt. A kecskeméti autonóm ortodox izraelita hitközség elnöke volt 1944-ben.
(18)  Schweitzer József, 1994. 322–323. o.
(19)  MNL BKML IV. 1928/a. Kecskemét város és a felekezetek közötti viszonyra vonatkozó iratok gyűjteménye; A zsidó felekezettel kapcsolatos iratok (a továbbiakban: MNL BKML IV. 1928/a.) 5. d. 11. tétel. A kecskeméti ortodox izraelita hitközség tagjainak és családjuk tagjainak névsora.
(20)  Liszka Béla, dr. (Kecskemét, 1895. október 31. – München, 1978. március 30.), jogász, polgármester. 1921. május 10-én lépett Kecskemét város szolgálatába. 1922-től második osztályú, 1926-tól első osztályú aljegyzőként működött. 1937-ben tanácsnok lett. 1938-ban Kecskemét thj. város polgármesterévé választották. 1944 márciusában fogadta a német megszállókat, együttműködött a Gestapóval. Beleegyezésével kezdte meg működését a nyilasok kecskeméti szervezete. 1944. október 20-án az elsők között tett esküt a Szálasi-kormányra.
(21)  SOMODI Henrietta, 2001. 104–105. o.; BRAHAM, Randolph L. 2007. II. kötet 851–852. o.; PÁRI Mirella, 2004. 140. o.
(22)  Boda Ernő, dr. (?), ügyvéd. A Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, 1935-től kormányfőtanácsos, 1944-ben a Magyar Zsidók Központi Tanácsának a tagja.
(23)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 16. tétel. Tájékoztató a Kecskeméten létesítendő gyűjtőtáborról. Zsidók elszállítása, elhelyezése.; MOLNÁR Judit, 1995. 122. o.
(24)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 5. tétel. Zsidó Központi Tanács és a mellette szolgálatot teljesítők 1944. V. 30.
(25)  SOMODI Henrietta, 2001. 104–105. o.; BRAHAM, Randolph L. 2007. II. kötet 851–852. o.; PÁRI Mirella, 2004. 140. o.
(26)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 7. tétel. 15 866/1944. V. sz. Kig. ir. Zsidók lakhelyének kijelölése.
(27)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 6. tétel. Jegyzék a zsidó lakásokról, 1944. május 3.
(28)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 7. tétel. 15 866/1944. V. sz. Kig. ir. Zsidók lakhelyének kijelölése.
(29)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 3. tétel. Adatok a kecskeméti zsidókra vonatkozóan. Ugyanitt található a zsidók betűsoros névjegyzéke is, amelyben 1364 személy neve szerepel.
(30)  MNL BKML IV. 1928/a. 5. d. 16. tétel. Kecskemét thj. város polgármesterétől ad 13 782/1944. V. sz.


 ‹‹‹ Előző oldal 
 A cikk oldalai:   1.   2.   3. 


BKML ©  2010-2015