Kőfalviné Ónodi Márta

II. RÁKÓCZI FERENC HAMVAI FÉLEGYHÁZÁN

KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA
II. RÁKÓCZI FERENC HAMVAI FÉLEGYHÁZÁN

 

1703-ban robbant ki a Rákóczi-szabadságharc, melynek fő célja Magyarország teljes függetlenségének és a Habsburg Birodalomtól való elszakadásának kivívása volt. A szabadságharc vezére, II. Rákóczi Ferenc fejedelem a tisztalelkű és becsületes vezető alakját testesítette meg a későbbi magyar köztudatban, mert a szabadságharc bukása után is kitartott Magyarország függetlenségének ügye mellett és nem fogadta el a felkínált kegyelmet, hanem néhány társával száműzetésbe vonult. Először Lengyelországba távozott, majd Franciaországban is töltött néhány évet, végül 1717-től Törökország fogadta be. Itt az akkori fővárostól, Isztambultól (Konstantinápoly) nyugatra, a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó városában élt bujdosótársai kis kolóniájában 1720-tól haláláig, 1735-ig. Halála után szívét egy franciaországi templom mellett temették el, holttestét pedig – végakaratának megfelelően – Konstantinápolyba vitték és az ottani galatai, akkor a jezsuiták – később a lazarista misszió – kezén lévő Szent Benedek templomban, édesanyja, Zrínyi Ilona mellett helyezték végső nyugalomra.
——A fejedelemi hamvak hazaszállításának igénye már a reformkorban, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egy időben felmerült. II. Rákóczi Ferenc sírja az 1848-as emigránsok híradásai alapján került újra a köztudatba, majd a XIX. század második felében a bujdosók sírjait feltáró tudományos expedíciók indultak Törökországba. Bár az 1896-os millennium idején is szóba került az újratemetés kérdése, a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulóján, 1903-ban kapott nagyobb hangsúlyt a téma. Az uralkodó, Ferenc József – belátva, hogy Rákóczi hamvainak hazahozatala nem jár politikai kockázattal, ellenben alkalmas a népszerűség növelésére – 1904. április 18-án beleegyezését adta, hogy a fejedelem és egykori bujdosótársainak földi maradványait hivatalos és ünnepélyes ceremónia keretében Magyarországra szállítsák.(1) A hamvak hazahozatalára azonban csak 1906 őszén került sor.
——A fejedelem hamvaiért 1906. október 14-én öttagú bizottság utazott a török fővárosba. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt. „Ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékeit képezik, a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegyelmesebben elrendelvén s az országgyűlés mindkét háza e felett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy: 1.§. II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállíttatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ágostai hitvallású evangélikus egyház templomában tétessenek örök nyugalomra. 2. §. Az 1715. évi XLIX. törvényczikknek 2-ik és 3-ik §-ai eltöröltetnek. 3. §. A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökítésére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, a mely az állami költségvetésben a ministerelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő. (2)
——A fejedelem és társainak hamvai 1906. október 27-én érkeztek az országhatárhoz, a Magyar Államvasutak különvonata Orsovára szállította őket. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt. II. Rákóczi Ferenc földi maradványai mellett ekkor tértek haza fia, Rákóczi József, édesanyja, Zrínyi Ilona, egykori társai közül pedig gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvai, továbbá a Nikomédiában exhumált gróf Thököly Imre koporsója is. Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez, a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg fogadta. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak. A Szeged–Budapest útvonalon éjjel haladt át a vonat, 1 óra és reggel 8 óra 20 perc között, ezen a vasúti szakaszon Kiskunfélegyházán is megállt a vonat 4 óra 10 perckor. Jelen tanulmány ennek a jeles eseménynek kíván emléket állítani korabeli újságok és levéltári dokumentumok alapján.


Előkészületek

Félegyházán először 1906. október 5-én találunk utalást a Rákóczi-ünnepélyekre. Ezen a napon a város képviselő-testülete rendkívüli közgyűlésen tárgyalta dr. Szerelemhegyi Károly polgármester azon előterjesztését, mely a város bekapcsolódását szorgalmazta az országos Rákóczi-ünnepélyekbe. Ahogy a jegyzőkönyvből kitűnik, nagy szerepe volt az eseményekben dr. Holló Lajos(3) országgyűlési képviselőnek. „[Szerelemhegyi Károly] polgármester előterjeszti, hogy a nemzet megdicsőült nagyjainak, II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei Ő felsége legmagasabb elhatározása folytán a haza szent földjére hozatnak s nagy országos ünnepély kapcsán f. évi október hó 28-án vasárnap reggel Budapestre érkeznek […]. Történelmünk ezen nagy alakjainak földi maradványai városunkon át szállíttatnak nyugvó helyükre s a mint a város országgyűlési képviselőjétől [dr. Holló Lajostól] e pillanatban értesült, az ő közbenjárására a m. kir. miniszterelnök úr megengedte, hogy a hamvakat szállító vonat városunkban is megálljon, hogy a nagy alföldi kun város közönsége is méltó kifejezést adhasson a bujdosók ragyogó emléke iránt érzett hazafiúi kegyeletének. Ebből kifolyólag azon előterjesztést teszi, hogy a város közönsége is csatlakozzék az országszerte megindult szent mozgalomhoz, s amikor a nagy fejedelem haló porában városunkba érkezik, rójja le legmélységesebb kegyeletét a szent hamvak iránt s ezt külsőleg is juttassa kifejezésre s küldjön ki egy bizottságot, mely a városi tanáccsal együtt az ünnepséget rendezni fogja. Előterjeszti még, hogy a m. kir. miniszterelnök úrnak mondjon a város képviselőtestülete köszönetet, hogy alkalmat adott a megdicsőültek iránt érzett hálánknak és kegyeletünknek városunk területén való lerovására.(4) A képviselőtestület támogatta a polgármester javaslatát, és egy tizenegy fős bizottságot nevezett ki, hogy „a kellő intézkedéseket tegyék meg, a hamvakra helyezzenek koszorút s a hamvak megérkezésének idejét a város közönségével kellő időben tudassák.” Egyidejűleg Wekerle Sándor miniszterelnöknek és Holló Lajos országgyűlési képviselőnek táviratban köszönték meg a város iránt tanúsított jóindulatot.
——Az eseményeknek újabb lökést adott Fazekas Ágoston alispán október 5-én kelt és október 7-én érkezett levele, amelyből kiderült, hogy a vármegye is Kiskunfélegyházán kívánja leróni kegyeletét a fejedelmi hamvak előtt. „A kesergő kurucz bánatos zokogása kelt visszhangra szívünkben évtizedek hosszú sorozatán át, valahányszor az foglalkoztatta gondolatainkat, hogy a magyar szabadság nagy apostola, történetünk dísze, virága II-ik RÁKÓCZI FERENCZ és több dicső társa távol idegenben alussza a hontalanok álmát. Vágyunk, reményünk, hogy hazai földben adjunk nekik nyugvóhelyet, valóra vált. Folyó hó 28-án a kormány és a törvényhozás tagjainak vezetésével országos küldöttség hozza haza a szentelt hamvakat, mely küldöttség a koporsókat hozó vonaton a Szeged-Czegléd-budapesti vasúti vonalon érkezik a székesfővárosba. Ez a vasúti vonal vármegyénknek több városán és községén megy keresztül. Ezeknek tehát ritka alkalom nyílik arra, hogy mélységes hódolatukat bemutassák a nagy fejedelem hamvai előtt. A kidolgozott tervezet szerint a drága hamvakat hozó vasút megáll október 28-án reggel
——Kiskunfélegyházán 4 óra öt perczkor 27 perczre,
——Nagykőrösön 6 óra 24 perczkor 10 perczre,
——Czegléden 6 óra 55 perczkor 15 perczre,
——Alberti-Irsán 7 óra 43 perczkor 2 perczre és
——Vecsésen 8 óra 41 perczkor 3 perczre.
(5)
A vármegye közönségének küldöttsége az első belépő állomáson, Kiskunfélegyházán zarándokol RÁKÓCZI FERENC hamvai elé s hozzá méltó dísszel és méretek közt rója le örök kegyeletének parányi adóját. Ezen ünnepély sorrendjét a város közönségével együttesen fogom megállapítani. A többi megállóhelyeken az illetékes faktorok önállóan állapítják meg ünnepük részleteit, figyelmükbe ajánlom azonban a vasút menti városoknak és községeknek, tehát azoknak is, hol a vonat a vasútforgalmi viszonyok miatt nem állhat meg, hogy pályaudvaraikat zászlódíszbe vonják, a vasútnál zászlók alatt a »Hazádnak rendületlenül« hangjai mellett a közönség aprajának, nagyjának nagy tömegével várják a vonatot s azon idő alatt, míg a menet a határon áthalad, az összes templomokban zúgjanak a harangok. Olvadjon egybe a szózat melódiája a harangok zokogó lágy szavával, hogy hasonlóan a tárogató halottébresztő, édes-bús hangjához: köszöntse poraiban is mélységes hódolattal a nagy fejedelmet!(6)
——Az események nagy horderejére való tekintettel központi rendelkezések szabályozták az ünnepségek lebonyolítását, különös hangsúlyt fektetve a biztonságra. Ezekhez, valamint a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodva állította össze a város által kinevezett bizottság a megemlékezéssel kapcsolatos javaslatait, amelyeket az október 14-ikei rendkívüli közgyűlésen terjesztett elő. A képviselő-testület jóváhagyó határozata szerint „a bujdosó Rákóczy fejedelem és társai hamvainak megérkezése előtti napon az ó-templomban ünnepi requiem tartassék, s város főutcája /Kossuth/(7) földíszíttessék. A hamvak ide érkeztekor 28-án reggel 4 óra 5 perckor a város nagy közönsége a vasúti állomáshoz kivonuljon, hol a hamvak megérkeztekor a Hymnust /Isten áldd meg a magyart/ a nagyközönség elénekelje, mit követ a hamvak egyházi fényes beszentelése. Ennek megtörténte után a vármegye alispánjának ünnepi beszéde és a hamvak megkoszorúzása, majd a város koszorújának letétele következik s ez után a közönség által a Hymnusnak újbóli eléneklése. Tekintettel arra, hogy ez alkalommal nemcsak Kiskunfélegyháza városa, de Pestvármegye is itt mutatja be hódolatát a nagy fejedelem hamvai előtt s tekintettel arra, hogy az ország figyelme városunkra irányul, szükségesnek tartja, hogy a csengelei határtól a kecskeméti határig engesztelő tűzáldozatok mutattassanak be s fáklyák gyújtassanak. Minthogy pedig Kiskunfélegyháza városa nem zárkózhatik el attól, hogy a legszükségesebb kiadásokat ne fedezze s a nagyalföldi városhoz méltóan kell magát képviseltetni: Elhatározza, hogy a városi letétpénztárban elhelyezett 12 ezer Kt [koronát] a bizottság rendelkezése alá bocsájtja s megbízza a városi tanáccsal egyetemben, hogy ezen összeg keretén belül az ünnepséget kellő módon s város érdekeinek és reputatiójának megfelelően rendezze.(8)
——Október 19-én az ünnepélyt rendező bizottság plakátokon tájékoztatta a lakosságot a közeledő nagy esemény várható lefolyásáról. „Polgártársak! Nemzeti dicsőségünk korán kialudt csillagai térnek vissza Felséges Urunk és Királyunk kegyelméből szeretett hazánk földébe, pihenni örök álmukat s haló porukban is köztünk maradva régmúlt dicsőséges harczok ragyogó példáit tárják fel előttünk, minden magyart nemzeti dicsőségünkre emlékeztetnek s az ő álmai megvalósítására serkentenek. […] A holttesteket szállító vonat városunkat is érinti s folyó hó 28-án, (vasárnap) reggel 4 óra 10 perczkor ér a mi vasúti állomásunkhoz és innen 20 percz pihenő után 4 óra 30 perczkor megy tovább. A vonat városunk határában lép Pest vármegye területére a péteri [ma Petőfiszállási tanyák] állomásnál s a majsajakabi [ma Kunszállás] megállónál hagyja el határunkat. A bizottság intézkedett, hogy a fogadtatás kellő dísszel történjék s a péteri állomástól a majsa-jakabi megállóig mindkét oldalon, minden száz méterre égő fáklyák és engesztelő tüzek között fog berobogni a vonat. Egyben felhívta a vasút menti birtokosokat, hogy a vonat berobogásakor a pályatesttől legalább 70 méternyi távolban örömtüzeket gyújtsanak. Fényesebbé teszi a fogadtatást az a körülmény, hogy a dicsőült tetemeket szállító vonat városunk határában lépvén a vármegye területére, Pest megye törvényhatósága azokat itt veszi át tőlünk s a vármegye alispánja beszéd kíséretében itt koszorúzza meg a szent hamvakat. A törvényhatóság küldöttei e czélból folyó hó 27-én, délután öt órakor érkeznek városunkba, fogadjátok őket szívélyesen! […] Gondoskodva van arról, hogy az ünnepségen a város minden rendű és rangú lakossága részt vehessen s a pályatestről közvetlen közelből hallgathassa végig a szép ünnepélyt. Az ünnepélyt megelőző napon, 27-én, szombaton reggel az ó-templomban ünnepélyes gyászistenitiszteletet tartunk, délután 5 órakor pedig a főgymnasium tornacsarnokában alkalmi ünnepélyt rendezünk. Polgártársak! Jertek el mindnyájan az ünnepélyre, lelkesedjetek a régi dicső nemzeti hősökért, áldjátok őket haló poraikban, merítsetek erőt szegény hazánk mostani nehéz napjaiban a dicső elődök örökké ragyogó példáiból.(9)
——A szervezési munkákhoz tartozott, hogy a város meghívót küldött a rendezvényre a környező települések elöljáróinak, a helyi testületek, intézmények vezetőinek és a visszajelzések értelmében gondoskodnia kellett a jeles eseményre ideérkezők fogadásáról és a helyszínen való elhelyezéséről is. Kiskunmajsa község főbírója például levélben értesítette a félegyházi Polgármesteri Hivatalt, hogy a község „közönsége több százra menő számban óhajt résztvenni” a Rákóczi-ünnepségen, külön vonattal hajnali 3 óra tájban tervezték érkezésüket Félegyházára. A majsaiak kérték a rendezőséget, hogy számukra az ünnepség helyszínén férőhelyet biztosítsanak.(10) Az alpári küldöttség jóval szerényebb létszámú volt, mindössze három fő részére kértek belépőjegyet,(11) Tiszaújfalu tíz jegyet igényelt,(12) Koháryszentlőrincet (ma: Nyárlőrinc) a községi h. bíró és a jegyző képviselte az ünnepségen.(13) A kiskunfélegyházi királyi járásbíróság testülete is jelezte részvételi szándékát, valamint közölte, hogy kegyelete kifejezéséül október 27-én, 29-én és 30-án nem tart tárgyalásokat, illetve a fejedelem koporsójára koszorút helyez.(14) A félegyházi izraelita hitközség elnöke levélben értesítette a város polgármesterét, hogy a hitközséget küldöttség fogja képviselni az ünnepélyen, és szintén koszorúval fogják leróni kegyeletüket a hamvak előtt.(15) A helyi főgimnázium igazgatója, Holló László arról tájékoztatta a városi tanácsot, hogy az intézet testületileg, azaz a tanári kar az általa vezetett, az iskolai zászlók alatt vonuló növendékekkel együtt kíván a fejedelmi hamvakat szállító vonat fogadására kimenni, egyúttal kérte a rendezőséget, hogy a kb. 300 fő részére megfelelő helyet biztosítson.(16) Időközben a város hölgytársadalma is szervezkedni kezdett. „Nagyobb mozgalom indult meg városunk hölgyei között is az iránt, hogy a nagy Rákóczi hamvaival egy időben hazájába visszatérő Zrínyi Ilonának, a ragyogó jellemű nagy magyar asszonynak porait megkoszorúzzák. E végből városunk nemesen gondolkodó honleányai a következő szép felhívást bocsátották ki:
——Felhívás Félegyháza honleányaihoz! Nemzeti történelmünk egy kimagasló mozzanata fog lejátszódni városunk határában folyó hó 28-án, midőn a bujdosók hamvai néhány percre megpihennek a helyi állomáson. Megyénk és városunk kegyeletük jeléül meg fogják koszorúzni a szentelt hamvakat, melyek hosszú bujdosás után végre örök pihenőt találnak ama föld ölében, melyért életüket és mindenüket feláldozták.
——A bujdosók közt van Zrínyi Ilona, a magyar Cornélia, a honleány, hitves és anya mintaképe, ki mint honleány férfias bátorsággal védte a rábízott Munkács várát, mint hitves együtt ette férjével a számkivetés keserű kenyerét s mint anya, a legodaadóbban nevelte gyermekeit és oltotta fiába, II. Rákóczi Ferencbe kiolthatatlanul az igazi önzetlen honszerelmet.
——Midőn az egész ország igyekszik leróni kegyelete adóját s nagy honleány iránt, reméljük, hogy a szabad kunok ivadékai sem maradnak el s meg fogják koszorúzni a dicső honleány hamvait. Felhívjuk tehát a félegyházi honlányokat, szíveskedjenek kegyes adományaikkal hozzájárulni, hogy e nemes cél megvalósítható legyen. Kiskunfélegyháza, 1906. október 16. Dr. Holló Lajosné, Szerelemhegyi Károlyné, Szabó S. Józsefné
(17). Az elkövetkező napok az előkészületi munkákkal teltek.


Gyászmise

A városi fő ünnepségekre a hamvakat szállító vonat megérkezése előtti napon, október 27-én, szombaton került sor. Az első rendezvény szombaton délelőtt 9 órakor a Sarlós Boldogasszony templomban (Ótemplomban), a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai lelki üdvéért megtartott gyász-istentisztelet volt, melyre Kolossváry Mihály plébános már korábban tisztelettel hívta a város elöljáróit. Az invitálást a városi tanács október 25-én tartott ülésén tudomásul vette és elhatározta, hogy azon testületileg részt vesz. Egyidejűleg felhívta a városi tiszti kart, és elvárta minden egyes tisztviselőtől, „hogy a jelzett napon délelőtt 3 9 órakor a városháza nagytermében jelenjék meg, honnan a polgármester vezetése alatt az ünnepélyes gyászisteni tiszteletre testületileg megy.(18)


Meghívó a Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak tiszteletére tartott gyászmisére (BKMÖL V. 175. b. 4825/1906)
Meghívó a Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak tiszteletére tartott gyászmisére (BKMÖL V. 175. b. 4825/1906)

A gyászmise lefolyásáról a helyi sajtó részletesen tudósított. „Az ünnepies gyászistentiszteletre az összes padokat bevonták gyászfátyollal, a szentélyt, szószéket, lusztereket(19) s lámpákat pedig teljesen bevonták fekete drapériákkal. A templom főbejárója is feketébe volt vonva s a fekete drapériák között Rákóczi címere volt elhelyezve. A szentélyben elhelyezett tumbán (koporsón)(20) az égő gyertyák tömkelegei közt szintén a Rákóczi címer volt elhelyezve. A koporsón voltak még elhelyezve a bujdosók hamvainak szánt koszorúk is.
——Az ünnepies gyász-istentiszteleten részt vettek a városi hatóságokon kívül az összes állami hivatalok a hivatalfőnökök vezetése alatt, a testületek, egyesületek, társaskörök s a nagyközönség. A zsúfolásig megtelt templomban alig lehetett megmozdulni. Kilenc óra előtt pár perccel az összes acetylén égők
(21) s a tumbán lévő gyertyák felgyújtattak s lángjuk a gyászfátyol alatt fényükben megtörve sugároztak, jelezvén ezáltal is azt a mélységes tiszteletet s szeretetet, mellyel a bujdosók hamvai iránt mindenki viseltetik.
——Az ünnepélyes gyász-istentisztelet pont 9 órakor vette kezdetét. Kolossváry Mihály plébános az összes helybeli papság segédkezése mellett tartotta a nagymisét. Mise elején pedig felment a gyásszal bevont szószékre s remek, fennkölt szellemű beszédet mondott Rákóczi felett
[…].
——Mise végeztével pedig a templomban felállított koporsó előtt liberát mondott,
(22) s Rákóczi s bujdosó társai lelkeiért mondott rövid imádságot. A kóruson pedig Ulrich Antal főkántor adott elő hazafias egyházi énekeket, melyeknek dallamát a kuruc zeneköltészet gyöngyeiből állította össze.(23)Legérdekesebb volt a helybeli főiskolai ifjak felvonulása az ünnepélyre, akik a vármegye háza levéltárában őrzött régi jászkun lobogó és a városi levéltárban őrzött Mária Terézia korabeli zászló alatt vonultak az istentiszteletre. Az ifjúság a mise után ezeket a zászlókat a főgymn. [ázium] tornacsarnokába vitte, hol a délutáni ünnepélyre feldíszített csarnok jászkun címerei mellé helyezik el.(24)


Zászlótartó ifjak a főgimnázium bejárata előtt (a kapu mellett félig letakarva a Rákóczi-címer látható) (Kiskun Múzeum gyűjteménye)
Zászlótartó ifjak a főgimnázium bejárata előtt (a kapu mellett félig letakarva a Rákóczi-címer látható) (Kiskun Múzeum gyűjteménye)
› › ›

Jegyzetek

(1)  100 éve hozták haza Rákóczi hamvait. Múlt-kor (történelmi portál) 2006. október 27. Internet: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=58 (2011. május 9.) és Kincses Katalin Mária: „Minden különös ceremonia nélkül” A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala. In: Hadtörténelmi Közlemények 116. évf. 1. sz. 2003. március. Internet: http://epa.oszk.hu/00000/00018/00023/10.htm (2011. május 9.)
(2)  Corpus Juris Hungarici. Az 1906. évi törvények gyűjteménye (kiadja a M. Kir. Belügyminisztérium) Budapest, 1906. 321–322. o.
(3)  Holló Lajos (1859–1918). Félegyházán született, családjában nyolcadik gyerekként. Jogi tanulmányai után szülővárosában aktívan bekapcsolódott a közéletbe, a Félegyházi Hírlap főszerkesztőjeként több politikai, gazdasági és kulturális kérdésben határozottan állást foglalt. 1887-ben lett a városi képviselőtestület tagja, majd ugyanekkor az ellenzéki 48-as Függetlenségi Párt jelöltjeként országgyűlési képviselő is. Ez utóbbi tisztjét 31 évig töltötte be. Népszerűségének csúcspontján, 1906 tavaszán ellenjelölt nélkül, egyhangúan választották meg képviselőnek. Ezután tisztelte meg a város a díszpolgári címmel. 1913 és 1916 között pártonkívüli képviselőként politizált, majd 1916-ban belépett a Károlyi-pártba, amelynek 1917-től alelnöke is lett. MAYER Lászlóné: Dr. Holló Lajos. In: Kiskunfélegyháza díszpolgárai (szerk.: Kapus Béláné). Kiskunfélegyháza 2007. 38–43. o.
(4)  Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) V. 171/a. Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testületének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban V. 171/a.) 119/1906. kgy. határozat.
(5)  Más forrás szerint a vonat tervezett megállói: 4 óra 10 perckor Kiskunfélegyházán 20 percre, Kecskeméten 30 percre, Nagykőrösön 15 percre, Cegléden 20 percre, Monoron 2 percre, érkezés Budapestre 8 óra 20 perckor. ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása. In: Zounuk 11. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve) Szolnok, 1996. 355–390 (358.) o.
(6)  BKMÖL V. 175/b. Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban V. 175/b.). 4825/1906. Fazekas Ágoston 1906. október 5-én Budapesten kelt, 31 088 kig/1906. számú levele.
(7)  Kiskunfélegyháza főutcája, a Kossuth utca a város közepén álló városházától indul és a vasútállomásnál ér véget.
(8)  BKMÖL V. 171/a. 120/1906. kgy. határozat.
(9)  BKMÖL 175. b. 4825/1906 Felhívás a város lakosságához. 1906. október 19.
(10)  BKMÖL V. 275. b. 4825/1906. A majsai főbíró október 22-én kelt, 5776/1906 számú levele.
(11)  Uo. Az alpári elöljáróság 1906. október 24-én kelt, 1733/1906 számú levele.
(12)  Uo. A tiszaújfalui jegyző 1906. október 24-én kelt 1409/1906 számú levele.
(13)  Uo. Koháryszentlőrinc jegyzőjének 1906. október 25-én kelt 766/1906 számú levele.
(14)  Uo. A királyi járásbíró 1906. október 17-én kelt 1906 Eln.75/1 számú levele.
(15)  Uo. A kiskunfélegyházi izraelita hitközség elnökének 1906. október 22-én kelt 29/1906 számú levele.
(16)  Uo. Holló László igazgató 1906. október 22-én kelt 65/1906-7 számú levele.
(17)  „A félegyházi hölgyek koszorúja”. Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó (a továbbiakban: FHeFH) 1906. október 1. 3. o.
(18)  BKMÖL 174/a. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 10 560/ki. 1906.; BKMÖL 175/b. 4825/1906. Kivonat a tanácsülés jegyzőkönyvéből.
(19)  Luszter (lüszter): fémesen csillogó üveg vagy kerámia.
(20)  Tumba: szarkofág alakú, de holttest nélküli, kőből vagy bronzból készült síremlék, üres ravatal. A II. vatikáni zsinat (1962–1965) liturgiai reformjai előtt a katolikus egyházban a gyászmisékre (requiem) fából készült, fekete lepellel letakart tumbát állítottak fel.
(21)  Acetylén lámpa: a közvilágításra szolgáló acetilén lámpáknál központi gázfejlesztő egységből hosszú csővezetéken át jutott el a lámpákig az acetiléngáz, ahol meggyulladva fényforrásul szolgált.
(22)  Libera: középkori eredetű szertartás a gyászmise végén a ravatalnál, melyet a „Libera me, Domine de morte aeterna” (Szabadíts meg uram az örök haláltól) kezdetű imával vezettek be.
(23)  „Gyászistentisztelet”. FHeFH, 1906. október 28. 3–4. o.
(24)  „Rákóczy ünnep”. Félegyházi Közlöny (a továbbiakban: FK), 1906. október 28. 2–3. o.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012