Kőfalviné Ónodi Márta

ÉLET A KISKUNFÉLEGYHÁZI GIMNÁZIUMBAN
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN

KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA
ÉLET A KISKUNFÉLEGYHÁZI GIMNÁZIUMBAN
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN


 

A magyar tanítók és tanárok a háború kitörésének első napjától kezdve a harctéren fegyverrel kezükben, az itthonmaradottak a kultúra eszközeivel az iskolában és a társadalomban szolgáltatták fényesen ragyogó példáját az önzetlen hivatásszeretetnek és a lankadást nem ismerő hazafias lelkesedésnek.(1)


Az 1914 nyarán kitört első világháború – a hadban álló ellenfelek gyors győzelembe vetett hite ellenére – négy évig tartó véres küzdelemmé terebélyesedett. Az elhúzódó háború nem csak a fronton harcoló katonákat viselte meg, de nagy erőfeszítéseket igényelt a hátország civil lakosságától is. Jelen tanulmányban nyomon követhetjük a háború okozta változásokat egy vidéki gimnázium mindennapjaiban.


Az 1809-ben alapított, először kis-, majd algimnáziumként működő kiskunfélegyházi gimnáziumban 1895-re fejlődött ki mind a nyolc évfolyam, az immár főgimnáziummá vált intézményben ebben az évben tartottak először érettségi vizsgát. Az iskola új, korszerűbb épületét 1896-ban avatták fel. A 20. század első évtizedére az iskola élete kiegyensúlyozottá vált, kialakult és megszilárdult szokásrendszer jellemezte az intézményt. Például több tanév végén is hosszabb, többnapos tanulmányutakat szerveztek a diákok részére; iskolai keretek között önképző kör és segélyező egylet alakult, az 1910/1911-es tanévben pedig létrejött a gimnázium tornaköre.
——A tanári kar szakképzett, elhivatott pedagógusokból állt, akik nemcsak a gimnázium, de a város kulturális és közéletében is meghatározó szerepet vállaltak.
——Az iskola tanulói létszáma a főgimnáziummá fejlesztéstől kezdődően nagyjából állandósult, évente 300 fő körül mozgott.(2) Az iskola jellegéből adódóan többnyire fiúk jártak ide, de magántanulóként lányok is vizsgázhattak. Ezzel a lehetőséggel a világháború előtt azonban évente csak alig néhány lánytanuló élt.


A tanulói létszám alakulása
A tanulói létszám alakulása

Az első világháború kirobbanása ezt a jól működő, kiteljesedésnek induló gimnáziumi életet akasztotta meg. Mivel a frontvonal elkerülte Kiskunfélegyházát, a háború hatásai először csak apró változásokban érhetők tetten. Ezekben a tanévekben például „a háború következtében beálló közlekedési változások miatt” halasztották el az addigi szokásos kirándulásokat.(3) A rövidre tervezett háború elhúzódásával azonban az iskolai élet egyre több területét érték egyre komolyabb változások.

A tanév rendje, tanári kar, tanulói létszám

A háború hatással volt a tanév rendjére is, nem egy esetben kellett a szokásostól eltérő időben megkezdeni, illetve befejezni a tanítást. A félegyházi gimnáziumban
az 1914/1915-ös tanév szeptember elején kezdődött és 1915. május 22-ig tartott,
az 1915/1916-os tanév szeptember elején kezdődött és 1916. június 3-ig tartott,
az 1916/1917-es tanév október 1-jén kezdődött és 1917. május 26-ig tartott,
az 1917/1918-as tanév szeptember 4-én kezdődött és 1918. június 10-ig tartott.(4)
——Az illetékes minisztérium a rövidített tanéveket általában gazdasági megfontolásokból vezette be. „[...] Tekintettel a rendkívüli gazdasági helyzetre, melynél fogva a gyermekek iskoláztatása nagy költséggel és egyéb nehézséggel jár, tekintettel másrészt arra, hogy a tanulók egy részének segítségére a szülői háznak is szüksége van a gazdasági s egyéb munkák elvégzésénél, [indokolt, hogy a szorgalmi idő] az I–VII. osztályú rendes tanulókra nézve már folyó évi május hó 22-én befejeztessék, május hó 25–31. napjai pedig a magánvizsgálatokra fordíttassanak. A VIII. osztályú tanulóknak megengedem, hogy az írásbeli érettségi vizsgálatok befejeztével az intézet székhelyét elhagyhassák s oda csak a szóbeli vizsgálatokra térjenek vissza.(5) Az 1915/1916-os tanév korábbi befejezése lehetővé tette a középfokú intézetek tanulói számára a mezőgazdasági munkába való bekapcsolódást, így biztosítva, hogy az ország a háborús szükségletet rendszeresen és megakadás nélkül teljesíteni tudja.(6) A következő évben a városi tanács, mint fenntartó hatóság, a vallás- és közoktatásügyi miniszter 106 115/1916. számú rendelete alapján engedélyezte, hogy az 1916/1917-es tanévben a főgimnáziumban az előadások október hó 1-jén kezdődjenek, „egyrészt, mivel a mai nehéz viszonyok között városunk túlnyomólag gazdálkodással foglalkozó lakossága a munkaerő hiánya miatt tanuló gyermekeit az őszi gazdasági munkáknál felhasználja, másrészt a különösen Erdély felől fenyegető veszedelem folytán a vidékről jött tanulók ellátásának biztosítása körülményesebb előintézkedéseket követel.(7) A tankerületi főigazgató is már előre számolt a problémákkal: „[...] nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az eshetőséget, hogy [...] a gazdasági és élelmezési nehézségek - főképp a sok ifjúságot befogadó kisebb városokban - a jövő tavaszig oly fokra emelkedhetnek, hogy az iskolák szorgalmi idejét még a múlt tanévinél is jobban meg kell rövidítenünk.(8) A fűtőanyag hiánya is gondot okozott a világháború közepétől, előfordult, hogy a hosszú szénszünet miatt az első félév csak február 28-án fejeződött be.(9)


A gimnázium tanári kara az utolsó békés tanévben, 1913/1914-ben az igazgatón kívül 16 fő szaktanárból, négy óraadó hitoktatóból és egy egészségtant is tanító részmunkaidős iskolaorvosból állt. A személyzethez tartozott két fő iskolaszolga.
——A tanári karból több, népfölkelésre kötelezett egyén részére is kért az igazgató felmentést, mivel a tanítás szempontjából nélkülözhetetlenek voltak.(10) Így csupán két tanerőnek kellett katonai szolgálatot teljesíteni: Zentay-Zubek Mihálynak és Pál Károlynak.
——Nagy érvágást jelentett az intézetnek, hogy éppen mikor sikerült kiharcolni a régóta esedékes önálló tornatanári állás megszervezését, az azt betölteni kívánó, az állásra sikeresen pályázó Zentay-Zubek Mihálynak be kellett vonulnia katonának. Mivel az egész világháború alatt a 46. gyalogosezredben tényleges katonai szolgálatot teljesített, így óráit kénytelenek voltak kollégái helyettesítéssel ellátni. (Az ebből fakadó bonyodalmakról később még lesz szó.) Zentay-Zubek Mihály állását csak az 1918/1919-es tanévben foglalhatta el.
——A másik katonáskodó tanár, a magyar-latin szakos Pál Károly a 30. honvédgyalogos ezred kiskunfélegyházi zászlóaljában teljesített szolgálatot. Katonai hatósága 1914. szeptember elején szabadságolta s csak 1915. április 1-én kellett bevonulnia újra ezredéhez, a wieselburgi fogolytábor őrkülönítményéhez osztották be. 1914. november 1-jén honvéd főhadnaggyá lépett elő. Később megromlott egészségi állapota miatt betegszabadságra küldték, majd leszerelték. Bár az 1916/1917-es tanévben újra felvette a munkát, betegsége miatt nem tudott tanítani, 1916. november 16. és 1917. június 1. között szabadságon volt. Sajnos azonban a kényszerű pihenés sem tudta helyreállítani egészségét. „1917. szeptember 24-én életének 42-ik, tanári működésének 22-ik évében Pál Károly főgimnáziumi rendes tanár, rokkant állományba helyezett népfölkelő honvéd főhadnagy hosszú szenvedés után, katonai szolgálata közben szerzett súlyos betegsége következtében elhunyt. [...] A megboldogultban kedves, őszinte barátunkat, lelkes és dolgos kartársunkat, az ifjúság pedig buzgó és fáradhatatlan nevelőjét gyászolja, ki mint katona is a haza védelmében a mozgósítás első percétől hűségesen teljesítette hazafiúi kötelességét.(11)
——A tanári kar időközben nyugdíjazás miatt még inkább megfogyatkozott, így az 1917/1918-as tanévet az igazgatón kívül csak tizenegy tanár, négy hitoktató és egy intézeti orvos vitte végig. Ha a helyettesítésekhez hozzászámítjuk, hogy a diákok száma 360 felett volt, az első két osztályt pedig a nagy létszám miatt párhuzamosítani kellett (vagyis az igazgató kivételével egyúttal szinte mindenki osztályfőnökként is működött), akkor különösen értékelendő a tantestület erőfeszítése a háborús tanévekben.
——Szintén megérezte az intézmény az iskolaszolga, Törteli Ágoston távollétét. Törteli a mozgósítás kezdetekor póttartalékosként a 38. gyalogezredhez vonult be, és egészen a háború végéig ott teljesített szolgálatot. Az első háborús tanévben a városi tanács nem alkalmazott helyette kisegítő szolgát, hanem a Félegyházán lévő internáltak közül a téli hónapokban naponta annyit bocsátott az igazgató rendelkezésére, amennyire a fűtőanyag felhordása és a vízfelhajtás (WC-knél használt vízszivattyú) érdekében az intézetnek szüksége volt. A gimnázium épülete körül adódó egyéb munkákat az iskolaszolga felesége látta el. A többi háborús tanévben is megtartották ezt a rendszert: a pedellus munkáját megosztva végezte annak felesége és egy mellé beosztott hadifogoly.(12)


A diákok létszáma 1914-től kezdődően a háború végéig folyamatosan emelkedett. Leginkább az alsó két osztályba iratkozott be sok tanuló, az 1916/1917-es tanévben az első, a következő tanévben az első és a második osztályt is párhuzamosítani kellett.(13) A diákok túlnyomó része helyi, vagy környékbeli származású volt, a létszámnövekedést tehát nem az erdélyi menekült tanulók okozták.(14) A háború, illetve a Szegeden megnyílt internátus miatt még az addig jelentős számú Torontál vármegyei német anyanyelvű diákság sem a félegyházi gimnáziumban folytatta tanulmányait.(15) Helyettük a helyi lakosság irányította egyre nagyobb számban gyermekeit a gimnáziumba, különösen megnőtt a lány magántanulók száma. „A lányoknak a gimnáziumba való törekvése egy folyton, évről-évre erősbödő jelenség. A leány magántanulók nagy kontingensét az értelmiség, főként a lateiner elem szolgáltatja. A csak tiszti fizetésükre utalt családok leányaik jövőjét úgy a mostani nehéz, mint a háború utáni még nehezebb megélhetési viszonyokra való tekintettel, midőn a férfiak nagyon megcsappanó száma következtében nagyon sok lány arra lesz utalva, hogy mint önálló kereső maga keresse meg kenyerét, csak azáltal látja biztosítottnak, ha valami képesítést szerez neki, mellyel magát fenntartsa. Ez tehát nem >divat<, mint egyesek hiszik, hanem gazdasági, szociális jelenség, mellyel számolnunk kell.(16)


Bár összességében emelkedett a tanulói létszám, a 19. életévüket betöltött fiúk száma csökkent, hiszen akiket alkalmasnak találtak, azoknak be kellett vonulniuk népfölkelői szolgálatra.(17) Ez általában a végzős, érettségi előtt álló diákokat érintette, de többen voltak, akik bár még csak alsóbb (V-VII.) évfolyamra jártak, életkoruk miatt részt kellett venniük a sorozáson. A négy háborús tanévben a félegyházi gimnáziumból nem jelentkezett senki önként katonai szolgálatra, de katonának minden évben vittek el az iskolából tanulókat. 1914/1915-ben 28 főt találtak alkalmasnak, a következő tanévben 33 fiút, az 1916/1917-es tanévben 10, majd egy év múlva 15 főt.(18) 1916-ban külön ünnepséget tartottak a bevonuló tanulók tiszteletére, ahol az igazgató a Hadsegélyező hivatal által kiadott „hűségjelvénnyel” díszített, kis nemzeti színű csokrot tűzött a népfölkelő sorba lépett ifjak szíve fölé.(19)
——A nyolcadik osztályos diákok számára lehetőség nyílt a hadba vonulás előtt kora tavasszal (március elején) érettségi vizsgát tenni.(20) Azoknak a tanulóknak, akik a hetedik osztályt sikerrel elvégezték, de bevonulásuk miatt a nyolcadik osztályt nem végezhették el, vagy elvégezték ugyan, de az érettségi vizsgát nem tudták letenni, külön négyhetes tanfolyamot szerveztek, amely szintén érettségivel zárult.(21)
——A tudat, hogy előbb-utóbb a diákok nagy részének hadba kell vonulni, óhatatlanul rányomta bélyegét az iskola belső életére is. Az igazgató érzékletesen ábrázolta a helyzetet: „A még mindig tartó háborúnak káros hatása a tanuló ifjúság tanulmányi előmenetelére és fegyelmi állapotára nézve főként a felső osztályokban nyilvánul [meg] s elvétve sporadikusan az alsó osztályokban is. A felsőbb osztályosok (VII–VIII.) abban a tudatban, hogy maholnap ők is már eltávozott társaik után a lövészárokba kerülnek, úgy érzik magukat, mintha már kinőttek volna az iskola padjaiból, mintha már nem is tanulók, hanem katonák volnának. Tanulásuk nem alapos, mélyreható munka, figyelmük, kitartó szorgalmuk csekély. Magatartásuk kihívó. Azok[kal] pedig, kik sor alá kerülnek vagy be is váltak(22), még szomorúbb a tapasztalat; ezek egyik-másika már nem is igen tanul, előadásokra eljár, de lelke nincs ott, ezeknek tanulmányi eredményük elbírálásánál a legszorultabb helyzetben van a tanári lelkiismeret. A legjobb lenne, ha ilyen bevált tanulók beválásuk idejétől kezdve ne járnának többé a többiek közé, mert jelenlétük csak akadályozza a további közös munkát. Az alsóbb osztályos tanulóknál nagyon érezhető egyik-másiknál a harcban lévő apai kéz hiánya és a gyengébb anyai felügyelet. Káros hatással volt különösen a szegényebb osztályú családok tanulóira a világító anyag (petróleum, gyertya, villany) hiánya, továbbá, hogy munkás kéz hiányában szükségből részint mezőgazdasági, részint ipari munkára is felhasználtattak s így megmaradt kis idejük a tanulástól elvonatott. A bejáró tanulókra károsan hatott a vonatok rendetlen közlekedése, az Alpárról és Kécskéről bejáró tanulók a reggeli vonat megszűnése miatt heteken keresztül nem látogathatták rendesen az előadásokat.(23)

Tantárgyak, katonai kiképzés

A tanárok különösen ügyeltek arra, hogy a diákok minél tájékozottabbak legyenek a háborús eseményekről és lehetőségeihez képest kivegyék a részüket a hátországot is sújtó problémák megoldásából.
——A hazafias érzés erősítésére minden adódó alkalmat megragadtak a szaktanárok. Az intézet hittantanára a háború erkölcsi vonatkozásairól beszélt, felolvasta az egyházmegye főpásztorának háborús közléseit az ifjúságnak, illetve több vallásos aktust végzett a magyar fegyverek győzelméért és a békéért. A magyar nyelv és irodalom tanárai az olvasmányok tárgyalásánál és az írásbeli dolgozatoknál is igyekeztek háborús összehasonlításokat tenni. A második osztály számára rendelt Tatárjárás; Nápolyi hadjárat; A törökök Európában; Hunyadiak; Nándorfehérvár bevétele című olvasmányok kapcsán aktuálpolitikai tartalmakat: „keletről ránk törő népeket, olasz hűtlenséget, török-magyar rokonságot, szerb háborút” is beleszőttek az értelmezésbe. Az írásbeli dolgozatoknál, fogalmazásoknál is gyakori volt a háborús téma: Arany János Családi kör című művéből „a béna harcos” alakját kellett alaposabban körüljárni. A harmadikosok az Eger védelme és a Szigetvári vértanúk című olvasmányok tárgyalásánál elmélkedhettek Prsemysl(24) vitéz kitartásáról és a védő hadsereg kirohanásáról. Jókai novellája, A nagyenyedi két fűzfa alkalmul szolgált, hogy kitérjen a tanár a diákok katonai szolgálatára. Szintén a háborús témájú írásbeli dolgozatok közé tartoztak a következő címűek: Midőn sebesült katonáinkat látom; Halottak napján; Hogyan nevelték a görög ifjút; Levél a harctérre; A léghajózás szerepe a háborúban; A magyarság, mint a Habsburg dinasztia védelmezője. A népköltészetnél és balladáknál a szaktanárok tárgyalták a háborús költészetet és a katonadalokat is, Zrínyi munkássága alkalmat adott a modern hadászati stratégiára való kitérésre, Kossuth 1848. július 11-i beszédének pedig különösen azon passzusát kapcsolták a világháború eseményeihez, mely szerint „a magyar nemzet hivatva van a szabad német nemzettel és a német nemzet hivatva van a szabad magyar nemzettel szoros, barátságos viszonyban élni és együtt állni őrt a nyugati civilizáció fölött”.
——A latin órákon is keresték a kapcsolódási pontokat a háborúhoz. A klasszikus szerzőktől (Cornelius Nepos, Caesar, Livius, Sallustius, Tacitus) katonai eseményekkel kapcsolatos írásokat olvastak (Hannibál átkelése az Alpokon, Jugurtha ténykedése), Horatius tárgyalásánál főként a hazaszeretetet, jellemszilárdságot, arany középszert, tiszta erkölcs erényeit tárgyaló költeményeket dolgozták fel. Azonban kétségtelenül a földrajz és a történelem tantárgyak nyújtották a legtöbb és legjobb alkalmat a háborús vonatkozások prezentálására. Boleszny Antal földrajz és természetrajz szakos tanár az összes európai és ázsiai harctereket feltüntető térképeket függesztett ki a folyosókra, amelyeken a harcban álló nemzetek zászlócskáival jelezték a mindenkori harcvonalat. A szaktanár felügyelete alatt egy diák naponta kifüggesztette minden térképre a megfelelő aznapi hivatalos jelentést, így a tanulóifjúság minden nap tájékoztatást kapott a legújabb harctéri eseményekről.(25)


A testnevelés tantárgy különösen nehéz helyzetbe került. Egyrészt az 1910-es években szép fejlődésnek indult sportkör kénytelen volt működését felfüggeszteni, másrészt a testnevelés személyi feltételeit is negatívan befolyásolta a háború. Az évek óta várt önálló tornatanítói állást(26) 1914 nyarán végre be tudták tölteni: szeptember 1-jei hatállyal Zentay-Zubek Mihály okleveles főgimnáziumi tornatanítót nevezték ki. Ő azonban – önhibáján kívül – nem jelentkezhetett szolgálattételre, mert a háború kitörése miatt már augusztus elején ezredéhez kellett bevonulnia. Óráinak megtartását két tanár – a korábban már tornát tanító Szalay Gyula és Porst Kálmán – vállalta volna, ám az iskolát fenntartó városi tanács nem volt hajlandó részükre óradíjat megállapítani, sem Zentay-Zubek Mihály illetményét folyósítani. „A városi tanács a főgymnasium igazgatójának a hadba vonult Zubek Mihály tornatanító helyett a torna tanítására és a játékdélutánok felfüggesztésére vonatkozó jelentését tudomásul veszi. Ami azonban a tornatanítás díját illeti, a városi tanács utal a vallás- és közoktatásügyi, valamint a belügyminiszter urak azon rendeletére, amelyek a legmesszebbmenő takarékosságot kívánják és kötelességükké teszik a katonai szolgálatot nem teljesítő tisztviselőknek, hogy csökkent létszám mellett is fokozott tevékenységgel, díjazás nélkül lássák el a hiányzók teendőit. Utal továbbá a városi tanács az országban lévő számos gymnasiumra, ahol egyes hazafias tanárok a köteles heti 18 óra helyett 24-26-28 órát is tanítanak, külön díjazás nélkül a beállott kényszerítő körülmények folytán. Így állván a dolgok, a városi tanács joggal elvárja a mi tanárainktól is, hogy a fokozott tevékenység által kifejtett hazafias áldozatok meghozatalában nem fognak más kartársaik mögött maradni és semmi külön díjazást nem igényelnek.(27) A két érintett tanár fellebbezett a döntés ellen az alispánhoz,(28) aki elutasította kérésüket.(29) A gimnázium igazgatója az üggyel a tankerületi főigazgatóhoz fordult, aki továbbította a levelet a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A felsőbb hatóság úgy rendelkezett, hogy ha a hadba vonult tornatanító helyettesítésére senki helybeli tanár nem jelentkezik, akkor az 1914/1915-ös tanévben a félegyházi gimnáziumban a testnevelés oktatása szünetelhet. Az igazgató az utasítás szellemében járt el, így november 1-jétől nem tartottak a főgimnáziumban tornaórákat. Porst Kálmán azonban szívén viselte a diákok testi nevelését is: „Hogy azonban az oly szép fejlődésnek indult ifjúsági sportéletben visszaesés ne támadjon s az ifjúság sport iránti szeretete le ne lohadjon, szombaton délutánonként a III–VIII. osztályú tanulókat 2-6 óráig katonai ismeretekben részesítem, velük katonai menetgyakorlatokat, távolságbecslést, stb. tartok, s ha a tek. tanács segítségét bírni fogom, a VII és VIII. o. tanulókat a céllövészetben fogom kiképezni. Két hónap alatt azt hiszem a felső két osztály katonai kiképzését a jelen szükséghez képest befejezhetem.(30) A hidegebb idők beálltáig, a karácsonyi szünetig heti egy alkalommal Porst Kálmán foglalkozott is a felsőbb éves diákokkal.(31)
——A következő tanévben újra napirendre került a tornatanítás ügye. A tankerületi főigazgató közvetítésével a gimnáziumba is eljutott a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete, mely szerint a „honvédelem fokozódó követelményei folytán” kívánatos, hogy „az ország ifjúsága még a tulajdonképpeni katonasor előtt lehetőleg tervszerűleg bizonyos katonai kiképzésben részesüljön”, erre a célra a tornaórák is alkalmasnak tűntek. Porst Kálmán igazgató a miniszteri utasításra hivatkozva kérte a városi tanácsot, hogy állítsák vissza a tornaórákat az órarendbe, ezzel együtt pedig természetesen gondoskodjanak az órákat megtartó két személy (Porst Kálmán és Szalay Gyula) díjazásáról is. A városi elöljáróság azonban továbbra is ragaszkodott korábbi álláspontjához, azaz nem sietett fizetni a testnevelés órák megtartásáért.(32) November elején a tankerületi főigazgató jelezte a város felé, hogy az illetékes miniszter is kívánatosnak tartaná, „hogy a testgyakorlás, amennyiben azt intézeti szakerő elláthatják, a jelen nehéz időkben is taníttassék, s hogy a díjazásra nézve a t. városi tanács és a főgimnázium szóban lévő tanerői között méltányos, jogos és elfogadható megállapodás jöjjön létre.(33) A burkolt célzás elérte hatását, így a városi képviselőtestület 1915. november 28-i ülésén Porst Kálmán és Szalay Gyula részére 60-60 koronát szavazott meg a tornatanításért.(34) Az összeg kifizetése azonban késett, hiszen Porstnak december közepén újra sürgetnie kellett az elmaradt illetmények utalását. Végül december 26-án döntött úgy a közgyűlés, hogy a két tanárnak 1915. szeptember 1-jétől kezdődően visszamenőleg is folyósítsák a testnevelés órák után járó díjat.(35)
——Mivel Zentay-Zubek Mihály a háború egész ideje alatt tényleges katonai szolgálatot teljesített, ezekben a tanévekben továbbra is Porst Kálmán és Szalay Gyula tanította a testnevelést a gimnáziumban, ami a felsőbb éveseknél utóbb már konkrét katonai kiképzéssel is párosult.(36)


Jegyzetek

(1)  Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BKML) VIII. 87. A Kiskunfélegyházi Városi Algimnázium (1894-től római katolikus Főgimnázium, 1923-tól Szent László Reálgimnázium) iratai (a továbbiakban: VIII. 57.) 259-1915/1916. A tankerületi főigazgató 1916. április 16-án kelt körlevele a negyedik hadikölcsön-jegyzés kapcsán.
(2)  A 200 éves kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium emlékkönyve (szerk.: Kőfalviné Ónodi Márta és Kőfalvi Tamás) Kiskunfélegyháza, 2011. 39.
(3)  A kiskunfélegyházi városi kath. főgimnázium Értesítője (közli: az intézet igazgatója, 1892/1893 - 1921/1922) (a továbbiakban: Értesítő, az adott tanévről) 1914/1915. 29. o.; 1915/1916. 31. o.
(4)  Értesítő 1915/1916. 65-66. o.; 1916/1917. 51. o.; 1917/1918. 37. o.
(5)  MNL BKML VIII. 57. 244-1914/1915. A Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium 44618/1915. számú, 1915. május 4-én kelt körlevele.
(6)  MNL BKML VIII. 57. 309-1915/1916. A tankerületi főigazgató 1916. május 26-án kelt körlevele.
(7)  MNL BKML VIII. 57. 392-1915/1916. Kivonat az 1916. augusztus 26-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvéből.
(8)  MNL BKML VIII. 57. 55-1916/1917. A tankerületi főigazgató 3710/1916. számú, 1916. október 25-én kelt levele.
(9)  MNL BKML VIII. 57. 162-1917/1918. A tankerületi főigazgató 1918. január 26-án kelt 292/1918 számú levele.
(10)  MNL BKML VIII. 87. 84-1914/1915. Porst Kálmán 1914. december 31-i javaslata.
(11)  MNL BKML VIII. 57. 27-1917/1918. Gyászjelentés; Értesítő 1914/1915. 78-79. o.; 1915/1916. 11. o., 66. o.; 1916/1917. 51. o.; 53. o.
(12)  MNL BKML VIII. 87. 14-1914/1915. Kivonat az 1914. szeptember 17-én tartott tanácsülés jegyzőkönyvéből; 30-1916/1917. A polgármester 1916. szeptember 19-én kelt 16590/1916. számú levele; 94-1916/1917. Porst Kálmán igazgató 1916. december 3-án kelt levele a polgármesterhez; Értesítő 1914/1915. 67. o.; 1917/1918. 8. o.
(13)  Értesítő 1915/1916. 73. o.; 1916/1917. 51-53. o., 1917/1918. 10-11. o., 38-39. o.
(14)  Értesítő 1916/1917. 53. o.
(15)  Értesítő 1915/1916. 73. o.
(16)  Értesítő 1915/1916. 72-73. o.
(17)  Népfölkelő: az állami hatalom érdekében (és annak parancsára) történő, a civil lakosságot érintő harcban állást jelent, olyan ellenséges hatalommal szemben, amely az állam ellen vezet hadműveletet. Népfölkelésre kötelezettek voltak a dualista kori magyar rendszerben - Bosznia-Hercegovina lakosai kivételével - mindazok a 19-42 éves korosztályba tartozó férfi állampolgárok, akik sem a hadsereghez, sem a honvédséghez nem tartoztak. Forrás: Internet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Népfelkelés (Letöltve: 2014. április 14.)
(18)  Értesítő 1915/1916. 68-69. o.; 1916/1917. 52. o.; 1917/1918. 38. o.
(19)  Értesítő 1915/1916. 7-9. o.
(20)  Értesítő 1916/1917. 47. o.; 1917/1916. 33. o.
(21)  Értesítő 1915/1916. 53-55. o.
(22)  Akiket besoroztak és katonai szolgálatra alkalmasnak is találtak.
(23)  MNL BKML VIII. 57. 236-1916/1917. Porst Kálmán beszámolója a tanévről (dátum nélkül, piszkozat), ehhez még lásd: Értesítő 1915/1916. 71-72. o.
(24)  Przemy¶l az Osztrák-Magyar Monarchia legfontosabb erődítménye volt az első világháborúban.
(25)  Értesítő 1915/1916. 67-68. o.
(26)  1890 és 1913 között a gimnáziumban négy tanár tanított testnevelést (Beke Lajos, Porst Kálmán, Pál Károly, Szalay Gyula). Bár mindannyiuknak volt tornatanítói végzettsége, a testnevelést fő tantárgyaik (magyar, történelem, latin) mellett oktatták. Az önálló tornatanítói állás megszervezését régóta igényelte a tanári kar, Porst Kálmán igazgatósága alatt (1909-1926) sikerült az érdekérvényesítés. 1913-ban ideiglenesen alkalmaztak egy tornatanárt, de ő a tanév végén leköszönt. Az új pályázatot 1914 nyarán írták ki.
(27)  MNL BKML VIII. 57. 2-1914/1915. A városi tanács 1914. szeptember 10-én tartott ülésén hozott határozat.
(28)  Véleményük szerint a díjazás nélküli helyettesítés csak arra az esetre kötelezi a testület tagjait, ha olyan tanerőt helyettesítenek, aki állása után tiszti fizetést húz. Mivel Zentay-Zubek Mihály nem foglalhatta el még félegyházi állását, így szegvári tanítóként vonult be ezredéhez, Kiskunfélegyháza városa pedig nem folyósította fizetését. Porst Kálmán kifejtette, hogy nem helyettesítési díjat, hanem a megürült állás ideiglenes ellátásáért járó dotációt kérték. A heti 16 óra ingyenes megtartását nem érezték sem jogosnak, sem pedig méltányosnak. MNL BKML V. 175. b. Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: V. 175. b.) 5992/1912. Porst Kálmán 1914. szeptember 17-én kelt levele a megyebiztos alispánhoz.
(29)  MNL BKML V. 175/b. 5992/1912. A megyebiztos alispán 133 330 ki/mb/1914. számú, 1914. szeptember 19-én kelt levele.
(30)  MNL BKML V. 175/b. 5992/1912 Porst Kálmán 1914. november 5-én kelt levele a városi tanácshoz.
(31)  Értesítő 1914/1915. 65. o.
(32)  Pedig Porst Kálmán lemondott arról az igényről, hogy az 1914/1915-ös tanévben két hónapig (szeptember-október) ingyen megtartott tornaórákat utólag anyagilag kompenzálják. MNL BKML V. 175/b. 5591/1915. Porst Kálmán 1915. december 15-i levele; MNL BKML VIII. 57. 38-1915/1916.
(33)  MNL BKML V. 175/b. 5591/1915. A tankerületi főigazgató 1915. november 1-jén kelt levele a polgármesterhez. Ehhez lásd még: MNL BKML VIII. 57. 80-1915/1916.
(34)  MNL BKML VIII. 57. 128-1915/1916. Kivonat a városi képviselőtestület 1915. november 28-án tartott közgyűléséből.
(35)  MNL BKML V. 175/b. 5591/1915. Porst Kálmán 1915. december 15-én kelt levele a polgármesterhez; jegyzőkönyvi kivonat a városi közgyűlés 1915. december 26-i üléséről.
(36)  Értesítő 1915/1916. 12-13. o.; 1916/1917. 6-7. o.; 1917/1918. 10-11. o.


 ‹‹‹ Előző oldal 
 A cikk oldalai:   1.   2. 


BKML ©  2010-2015