Major Zénó

A MINDENNAPI ÉLET NEHÉZSÉGEI A MONARCHIA ÖSSZEOMLÁSA ÉS A SZERB MEGSZÁLLÁS ALATT BAJÁN

MAJOR ZÉNÓ
A MINDENNAPI ÉLET NEHÉZSÉGEI
A MONARCHIA ÖSSZEOMLÁSA
ÉS A SZERB MEGSZÁLLÁS ALATT BAJÁN

 
Az I. világháború vége

1918-ra a központi hatalmak teherviselő képességük határára értek. Győzelmi esélyeik megpecsételődtek, amikor az USA 1917. április 6-án belépett a háborúba. A pillanatnyi hadi helyzet azonban látszólag a központi hatalmak győzelmét vetítette előre, az 1918. március 3-i breszt-litovszki békével Oroszországot, 1918. május 7-i bukaresti békével Romániát sikerült kivonni a világháborúból. 1918 őszére azonban már a hadi helyzet sem kedvezett a központi hatalmaknak, szeptember 29-én Bulgária kapitulált, október 24-én az olasz front Piave szakaszán áttörték az osztrák-magyar arcvonalat, október 30-án Törökország letette a fegyvert. Az osztrák-magyar flotta fellázadt. A Monarchia összeomlott és békét kért. Tisza a parlamentben kijelentette: "Ezt a háborút elvesztettük!".
——A monarchia fennmaradása sem a benne élő népek többségének, sem a nagyhatalmaknak nem volt érdekében. 1918. október végére az Osztrák-Magyar Monarchia már puszta közjogi fogalom volt, s nem állt mögötte reális hatalom. A Monarchiából elsőként annak vezető állama, Ausztria lépett ki, október 21-én. Október 28-án a Cseh Nemzeti Tanács jelentette be elszakadását. Október 29-én Horvátország, majd október 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács mondta ki függetlenségét és a csehekkel való egyesülését, közben Budapesten kitört az őszirózsás forradalom. 1918. november 3-án a padovai fegyverszünettel a Monarchia kilépett a háborúból. A fegyverszünet rendelkezései vonatkoztak az ekkor már független Ausztriára és Magyarországra is. A fegyverszünet előírta a Monarchia által megszállt területek kiürítését, valamint kijelölt egy demarkációs vonalat, amely lényegében a Dráva vonala volt, azonban nem rendelkezett a Monarchia többi frontjáról, így a Délvidékről sem. Franchet D'Esperay francia tábornok vezetésével ekkor egy jelenős francia-szerb haderő volt felvonulóban a Balkánon, csapatai november 5-én átlépték a Drávát. Károlyi Mihály vezetésével delegáció utazott Belgrádba D'Esperay tábornokhoz. A hivatalosan átadott 18 pontból álló katonai egyezmény demarkációs vonalul a Beszterce, Maros, Szabadka, Baja, Pécs, Dráva vonalat jelölte ki. November13-án megszállták Baját a szerb csapatok.


*


A megszállás 1921. augusztus 18-ig tartott. Eközben a szerb reguláris katonaság birtokba vette Baján a középületeket, irányította a közigazgatást, adót szedett, felélte-elhordta a városi vagyon jelentős részét. A megszállás történetéről Knézy Lehel ügyvéd-hírlapszerkesztő állított össze kötetet 1940-ben.(1) Dolgozatom a kortárs szemtanú krónikáját, sajtó- és levéltári forrásokat felhasználva tárgyalja az említett időszakot, ami alatt az országos politikában olyan fontos események történtek, mint 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés aláírása és 1921. július 26-i nemzetgyűlési becikkelyezése.(2)

Baja 1918 őszén

1918 szeptemberében Baja egy újabb, nehéz "háborús" télre készült. A városházán be kellett jelenteni a káposztával, répával bevetett földeket.(3) Szeptember 3-án a közélelmezési miniszter 88 vagonnyi gabona leszállítását igényelte a várostól.(4) Mindezt egy olyan évben, amikor a termés gyenge volt, s Baja amúgy is szűk búzatermő határa a város ellátására sem adott elegendő terményt. Dr. Borbíró (Vojnics) Ferenc polgármester a városhatáron túli búzavásárlás engedélyeztetéséért küzdött.(5) A Bajai Hengermalom Részvénytársaság a Bajai Független Újságban hirdetést adott fel, amelyben felsorolták, mely őrlési tételeket nem hajlandóak tovább tárolni, ha ezeket 8 napon belül nem szállítják el, akkor azokat átadják a városi közélelmezési üzemnek.(6) A vadgesztenyét, babszárat, babhüvelyt is csak a korpaközpontnak lehetett átadni.(7) A város közélelmezési vezetősége a lakosság téli ellátására burgonyát, babot, káposztát, hagymát, köleskását igyekezett beszerezni. A lakosok élelemért szeptember 4. és 12. között folyamodhattak a lakásukhoz illetékes körzetvezetőknél, "tehát ahol adókönyvét számfejtik". Aki termelés útján vagy bármi más módon el volt látva és csak fölösleget akart gyűjteni, kihágást követett el. A lakosságot ilyen esetekben feljelentésekre biztatták.(8) Megnőtt a lopások, rablások száma, a város határában levő veteményeseket, gyümölcsösöket rendszeresen fosztogatták. A lopással gyakran együtt járt a rongálás is, a csendőrség ezért fokozottan ellenőrizte a határban a dűlőutakat: azokon csak a földjükre, mezei munkára tartó emberek lehettek. Ha valaki nem tudta igazolni magát, a csendőrség szigorára számíthatott, ez vonatkozott a gyerekekre is. A csavargó gyerekek szülei, gyámjai ellen eljárás indult.(9)
——A városban a betörések (értékes zsákmány volt a ruha is) mellett vásári lopás és zsebtolvajlás fordult elő.(10) A népruházati bizottság felelőssége megnőtt a ruhaanyag-kiutalásoknál, hogy télen ne fagyjon halálra senki.(11) A ruhához hasonlóan cipőhiány is volt, és a cipőhivatal hiába adott az embereknek cipőjegyeket, ezekért - az áruhiány miatt - a cipész se cipőt nem adott, se javítást nem vállalt.(12) Különösen a gyermekcipőhiány volt aggasztó, ezért a népruházati bizottság főosztálya felajánlotta a városnak, hogy amennyiben igényt tartanak rá, fatalpú gyermekcipőket küldenek a városnak, "természetesen nem nagy mennyiségben".(13)
——Baján megjelent a spanyolnátha is, csak szeptember 22-e és október 16-a között 31-en lettek az áldozatai. Szeptemberben már 7-8 óra körül sötétségbe borult a város, spóroltak a gázzal (szénnel) a télre.(14) Szeptember 26-án kezdték meg az utcai világítást, a lámpákat tíz órakor oltották.(15) 1918 őszén, bár néhányan meggazdagodtak, tömeges volt az elszegényedés a jegyrendszer azonban a nagyobb nélkülözéstől megóvta a lakosságot.


A Monarchia összeomlását követően a városnak a nehézségek ellenére eddig tapasztalható viszonylagos nyugalma egyszerre véget ért.(16) Baján november 1-jén még nem volt komoly rendbontás, néhány ablakot azonban bevertek.(17) November 2-án zavargások törtek ki, reggel szórványos lövöldözés hallatszott. A fegyveres katonák agresszívan léptek fel a tisztek ellen. Nem tudni pontosan, hogy a csőcselék hol kezdte a fosztogatásokat, egyesek szerint a Központi Kávéház ablakainak beverésével, mások szerint a városházán található Diamant-féle textilüzlet kirablásával. Dr. Bernhart Sándor városi számvevő, későbbi polgármester munkaideje végeztével tapasztalta, hogy a tömeg a Diamant üzlet redőnyeit feszegeti és maga sietett a rendőrségre segítséget kérni, de ott elégtelen létszámú karhatalomra hivatkozva azt a választ adták, hogy nem avatkoznak be. Kezdetben a fosztogatásoknak volt antiszemita jellege, mert főleg a zsidók üzleteit támadták meg, de ez hamarosan jelentőségét vesztette és szinte minden boltot kiraboltak, köztük az alábbiakat: Diamant Lajos textil, Lukács Viktor trafik, Fischer Béla és Pál divatáru, Gáll Lajos készruha, Gebhardt Dezső ékszerész, Grünhut Miksa és társa nagykereskedő, Halász Károly szabó és ruhakereskedő, Hermann Laura női kalapkereskedelmi, Heksch Gábor, Krausz Lipót ékszer, Maschanszker nagykereskedelmi, Páger Izidor ruha, Reich Farkas Fiai és Reich Bernát textil, Scheer és Weidinger vaskereskedelmi, Székely Leó vaskereskedelmi, Trafikant Károly szeszkereskedelmi, Schőn Zsiga borkereskedelmi üzlete. Lukács Viktor és Krausz Lipót üzletét fel is gyújtották. Halász Károlyné miután értesült hogy már keresztény üzleteket is megtámadnak, úgy óvta meg üzletét a nagyobb károktól, hogy az ajtóban állva kidobálta a kész ruhákat a tömeg közé, így a fosztogatók nem hatoltak be az üzletbe, s a végáruk megmaradtak.
——Hírek terjedtek a katonák által felállított halállistákról is amelyeken főleg azoknak a város tisztviselőknek a nevei szerepeltek, akik a háborús időszak népszerűtlen teendőit végezték. Dr. Borbíró (Vojnits) Ferenc polgármester azonnal szabadságolta az érintett tisztviselőket és maga is visszavonult titokban családjával a ferences zárdába. Másnap már fegyveres katonák keresték. A vonatok ha késéssel is, de közlekedtek, a posta és a hivatalok működtek, az utcán azonban siralmas volt a helyzet, kifosztott üzletek, szétszórt, rablott holmi, lárma, lövöldözés.(18)
——Arról hogy mi vezetett a fent említett események bekövetkeztéhez, viszonylag pontos képet kapunk a későbbi csendőrségi és rendőrségi jelentésekből. November 7-én a bajai m. kir. csendőrség az alábbi jelentést tette ezekről a napokról. November 1-jén 10 órakor a zombori szárnyparancsnokságról távbeszélőn a bajai csendőrség azt a parancsot kapta, hogy a beállott országos viszonyok miatt a katonaszökevények üldözését és elfogását be kell szüntetni. Október 30-a és november 3-a közt Bajára folyamatosan érkeztek a katonavonatok. A katonák fel voltak fegyverezve. Az 1-jén és 2-án érkezők a vonat elhagyása után gyakran örömlövéseket adtak le, de ezek során senki nem sérült meg. A városban bujkáló katonaszökevények október 2-án felfegyverkeztek és bandába tömörültek. Az utcákat járva sortüzeket adtak le. A hozzájuk csatlakozó csőcselékkel szinte minden üzletet feltörtek és kiraboltak. A csendőrparancsnok 10 emberével csak a laktanya védelmére volt képes. Járőreit gyakran tűz alá vették. Az egyik járőr jelentette, hogy egy 60-80 főből álló zendülő banda október 2-án éjjel a csendőrlaktanya megtámadására készül. Ezt követően a csendőrparancsnok kiadta a parancsot, hogy ki-ki meneküljön, amerre bír. A bajai rendőrségnek a november 8-ai jelentésében pedig az áll, hogy a városban állomásozó katonaság a függetlenség kikiáltásának hírére feloszlott. A teljesen őrizetlenül maradt méntelepi laktanyában gyanús elemek fegyverhez jutottak. November 3-án reggel katonaszökevényekből és harctérről hazatért katonákból egy 30-40 fős fegyveres csoport alakult, akikhez 200-400 férfiakból, asszonyokból és gyermekekből álló csoport csapódott. A tömeg mintegy 35 üzletet kirabolt, a tömegben lévő katonák a rablás folyamán lövöldöztek és egy a betörést megakadályozni akaró katonát keresztüllőttek. A pusztítás a reggeli órákig tartott, ezt követően a tömeg a rablott holmikkal hazatért. Egy csoport azonban kocsmáról kocsmára járt és a kocsmárosokat lelövéssel fenyegette, ha nem szolgálják ki őket. A rendőrség ekkor 2 rendőrből és 4 altisztből állt. Létszámuk csakúgy, mint a csendőrségé alkalmatlan volt a fosztogatások megakadályozására. A rendet végül a november 3-án reggel megalakult polgárőrség és a 23. gyalogezred gépfegyveres szakasza állította helyre.(19)
——A rend helyreállítását követően az elrabolt áruk visszaszerzésére tett akció nem járt a kívánt eredménnyel.(20) A városparancsnokság november 4-én hiába hirdette ki a statáriumot, az intézkedésnek nem volt foganatja.(21) Különösen a rőfösárukból hiányzott sok. 38 üzlet zárva maradt.

› › ›

Jegyzetek

(1)  Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921). Történelmi feljegyzések. Türr István Múzeum, Baja, 2009. (Reprint kiadás.) * Knézy Lehel (Zombor, 1877-Balatonújhely, 1945), ügyvéd, lapszerkesztő. Zomborban, Újvidéken és Baján végezte iskoláit, Budapesten jogot hallgatott, itt tette le ügyvédi vizsgáját. A háború előtt Hódságban mint ügyvéd tevékenykedett, igen élénk társadalmi életet élt. Három és fél év katonai szolgálat után, 1920-ban Bajára költözött, majd a szerbek kivonulása után ismét ügyvédként dolgozott. Tagja volt a városi törvényhatóságnak, tb. ügyésze a vármegyének, elnöke, tisztviselője és tagja számos egyesületnek. Szerkesztette a Független Magyarság és a Baja-Bácska című lapokat. * A szerző két évtizednyi forrásgyűjtés után, 1940-ben fejezte be művét, amely évjelzés nélkül jelent meg a Bajai Corvin Könyvnyomda és az Újságkiadó Üzem gondozásában. Knézy saját tapasztalatait, megfigyeléseit a városi irattárban és a múzeumban végzett kutatásokkal egészítette ki, különböző tisztviselőktől kapott okmányok, kéziratok révén gazdagította.
(2)  Trianon kapcsán a Knézy-féle mű beszámol Apponyi Albert békeküldöttségének tevékenységéről, illetve a San Remo-i konferencián történtekről, ahol a város további sorsát is tárgyalták. A korabeli bajai lap hírt adott a békekötésről, azonban a szerb fennhatóságból kifolyólag cikkei erősen cenzúrázva láttak napvilágot.
(3)  "Hírek" (Hirdetmény). Bajai Független Újság, 1918. szeptember 1. 2. o.
(4)  "Hírek. Baja gabona kontingense". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 3. 2. o.
(5)  "Liszt". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 5. 1. o.
(6)  "Nyílttér" (Hirdetmény). Bajai Független Újság, 1918. szeptember 3. 3. o.
(7)  "Hírek. Zár alatt a vadgesztenye". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 3. 2. o.
(8)  "Hírek. Felhívás a közönséghez". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 4., 2. o.
(9)  "A külterületi lopások". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 12. 2. o.
(10)  "Betörés a belvárosban". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 18. 3. o., "Aprólopások". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 17. 3. o.
(11)  "Hírek. Segítve van". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 8. 2. o.
(12)  "Hullik a fákról". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 15. 1. o.
(13)  "Nem kapunk cipőt". Bajai Független Újság, 1918. október 6. 3. o.
(14)  "Legyen világosság". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 10. 3. o.
(15)  "Az utcai világítás". Bajai Független Újság, 1918. szeptember 29. 3. o.
(16)  KNÉZY Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921). Baja, 2009. (a továbbiakban: KNÉZY Lehel, 2009.) 7. o.
(17)  KNÉZY Lehel, 2009. 10. o.
(18)  KNÉZY Lehel, 2009. 13-14. o.
(19)  KNÉZY Lehel, 2009. 16-19. o.
(20)  KNÉZY Lehel, 2009. 38. o.
(21)  KNÉZY Lehel, 2009. 33-34. o.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012