Mészáros Márta

AMIRŐL AZ ANYAKÖNYVEK MESÉLNEK

A kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház híveinek életfordulóit nyomon követő dokumentumok bemutatása

MÉSZÁROS MÁRTA
AMIRŐL AZ ANYAKÖNYVEK MESÉLNEK
A kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház híveinek életfordulóit nyomon követő dokumentumok bemutatása

 

A török dúlás után lakatlan Alföld tudatos benépesítésének köszönheti a mai Kiskunfélegyháza is újratelepítését. A XVIII. század közepén többségében római katolikus vallású jászok érkeztek az elhagyott kun pusztákra. Az egyház közösségszervező és összetartozást erősítő szerepet is vállalt annak érdekében, hogy gyökeret eresszen az otthonra talált népesség. A kiváltságaikhoz erősen ragaszkodó katolikus kiskunságiak nehezen fogadtak maguk közé jöttmenteket, így a más felekezetűeket is. A XIX. század elején már néhány protestáns is megtelepedhetett a városban, majd a század közepén a vasút és a katonaság révén, 1876-ban pedig a Csongrádról áthelyezett tanítóképző tanári karával érkezett jelentősebb számú református és evangélikus Kiskunfélegyházára.
——A helybeli állami tanítóképző intézet zenetermében tartotta meg alakuló közgyűlését a kiskunfélegyházi református és evangélikus egyesült protestáns gyülekezet Czelder Márton kecskeméti lelkész elnökletével 1884. december 26-án. Eme első jegyzőkönyv tanúsága szerint közös akarattal összejöttek, hogy hitük fenntartása és védelme céljából egyházközösségé alakuljanak.(1) Tíz év elteltével a református és az evangélikus hívek kimondták, hogy egyesült egyházat kívánnak létrehozni. A tanítóképző zenetermében Mészáros János kecskeméti református elnökletével és Szász Károly a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének jóváhagyásával megalakult az egyházközség.
——Ezt követően az imaház építésére fordították figyelmüket, amely végül 1907 tavaszán felépült. A felszentelési ünnepséget 1907. június 30-án tartották fényes külsőségek között. A fő törekvése a kecskeméti anyaegyház filiáléjaként működő gyülekezetnek a teljes önállóság volt. 1908. január 1-jétől ez is valóra vált, és a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház önálló anyaegyházként működött. Ettől kezdve már rendes lelkésze volt a gyülekezetnek, aki államsegélyben részesült (kongua). Megállapították emellett az egyházi szolgáltatások díjait, a stolérákat – stóladíjat amelyet az egyháztagoktól szedtek, valamint az anyaegyháznak saját pecsétje és anyakönyvei lettek.
——A gyülekezet történetének kutatása, múltjának teljes feltárása a református templom felépítésének centenáriumi évfordulója kapcsán indult el. 2007-ben készült el a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház történetét bemutató kézirat.(2) A hiánypótló kutatás igyekezett feltárni e kis gyülekezet megszületésének és megtartásának küzdelmét. A kiskunfélegyházi helytörténeti kutatás eddig kevés figyelmet szentelt a helyi protestáns egyház múltjának, amely azzal is magyarázható, hogy a többségében római katolikus vallású városnak csak alig 1%-át teszi ki a protestáns hívők száma.
——A múltat kutatva került a kezembe Tóth János kántortanító kéziratos előadása 1938-ból(3), majd Selmeczi Árpád lelkész, szintén kéziratban maradt gyülekezettörténeti összefoglalója 1968-ból.(4) A templom fennállásának 90. évfordulóján Fekete János Kiskunfélegyháza tudós és jeles helytörténésze írt egy rövid ismertetőt a helyi újságban.(5) Urbán Miklósné Kiskunfélegyháza nevezetes épületei között szintén ismertette a protestáns templom történetét 2005-ben.(6) Damásdi Dénesné ugyanebben az esztendőben jelentette meg párjának, Damásdi Dénes református lelkipásztornak tíz év szolgálatát bemutató kiadványát, akinek a kiskunfélegyházi gyülekezet első, de egyben utolsó helyszíne is volt áldozatos szolgálatának.(7) E négy visszatekintés – kiegészítve saját kutatásaimmal – alapul szolgált az egyházközösség történetének, életének megírásához. A majd 130 év sok viszontagsága is az épülést és a gyarapodást szolgálta mind a lelkekben, mind anyagiakban. A békességet szomjúhozták, és azon munkálkodtak, hogy Isten szeretete eljusson mindenki szívébe.
——A gyülekezet és a templom történetét kutatva betekintést nyertem az egyházközség anyakönyveibe is. Száz esztendő emberi életfordulóinak adatai sok esetben csak statisztikai adatok. Reméltem, hogy az itt talált bejegyzések megmutatják, hogy e kis létszámú és gyorsan cserélődő közösség hogyan változott. Honnan érkeztek, itt-tartó erő volt-e a házasság, a gyermekáldás, valamint nyomon lehet-e követni egy-egy család több generációjának sorsfordulóit. Az anyakönyvek tehát meséltek egy alföldi mezőváros kis protestáns gyülekezetének híveiről.

Az ember életének sorsfordító eseményeit dokumentálják a hivatalosan vezetett anyakönyvek, a matriculák, lajstromok, amelyek a születés, a házasságkötés és az életút befejezésének adatait rögzítik. Az egyház kötelessége volt a születendő gyermek megkeresztelése, a házasulandók frigyének hitelesítése és az elhunyt temetésének celebrálása. A házasultak és a kereszteltek lajstromának vezetését, anyakönyvezését a katolikus egyház a tridenti zsinaton határozta el 1563-ban, majd 1614-től pápai rendelkezésre a halottakról készített listák vezetését is előírták. Magyarországon először a nagyszombati zsinat határozott az anyakönyvezésről 1614-ben. A protestáns egyházakban mintegy száz esztendővel később indult az anyakönyvek vezetése.(8)
——A Dunamelléki Református Egyházkerületbe tartozó kecskeméti egyházközség anyakönyveit 1721-től kezdték vezetni. Az 1884-ben, Czedler Márton kecskeméti lelkész elnökletével megalakuló kiskunfélegyházi református gyülekezet még húsz esztendeig az egyházmegye központjának szárnyai alatt működött. 1894-ben a helyi református és evangélikus hívek egyesült protestáns egyház megalapítására kaptak engedélyt a püspöktől, amely a kecskeméti anyaegyház filiáléja, fiókegyháza lett. Ez azt is jelentette, hogy a Kiskunfélegyházán élő protestáns hívek életében történő sorsfordító események anyakönyvezése Kecskeméten történt.
——Az önállóságra való törekvés a kezdetektől érezhető volt a Félegyházán élő református és evangélikus híveknél. Céljukat 1908-ban elérték, a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház önálló anyaegyházzá vált, ezáltal saját rendes lelkésze, pecsétje és anyakönyve lett hivatalosan is.
——Kiskunfélegyházán ennek ellenére csak 1906-tól vezették az anyakönyveket. Makay Sándor helyettes lelkész a debreceni Hegedűs és Sándor Könyv- és Papírkereskedésétől beszerzett hivatalos anyakönyvet a következő bejegyzéssel nyitotta meg:


Isten kegyelméből!
 
Ezen anyakönyv megkezdetett az 1906-ik esztendőben, amikor is az egyház presbitériuma a következő tagokból állott:
——Makay Sándor h. lelkész
——Szőke Antal főgondnok
——Gaál Imre egyh. Jegyző
——Dr. Róth Zsigmond
——Kneffel Ede
——Pályi Gyula
——Lédeczi András
——Tóth József
——Körösy Gyula presbiter.
A kegyelemnek Isten adjon e kis egyháznak kötelességtudó presbitereket, buzgó egyháztagokat, lelkiismeretes vezetőket, hogy így minden időben, minden körülmények között megállhasson egyházunk.
 
Kiskunfélegyháza 1906. jan. 1.
——                                                                Makay Sándor hitoktató lelkész


Makay Sándor az anyakönyv első részébe a Szülötteket és megkeresztelteket jegyezte be, ezután az Elhaltak anyakönyve következett, majd a Házassági anyakönyv, legvégén a Konfirmáltak dokumentálására volt lehetősége. Az egy könyvben lévő négy anyakönyvi bejegyzésre szolgáló lapok nincsenek számozva. Ha megnézzük a kereszteltek lajstromát, az első bejegyzés 1906. február 18-án Sándor nevű fiúgyermek születéséről és kereszteléséről szól, aki Makay Sándor református lelkész és Györgyi Lujza gyermeke volt. Nem véletlen tehát, hogy az itt szolgáló helyettes lelkész megkezdte az anyakönyvek vezetését.
——A két esztendő alatt 23 gyermeket keresztelt meg, 6 ifjú párra adta áldását, és 11 elhunytat búcsúztatott el. Ezután az anyakönyvi bejegyzések megszakadtak, mert az anyaegyház 1908-ban új könyvek beszerzésével bízta meg a gondnokot, hiszen csak ettől az évtől vezethettek önálló anyakönyveket.
——A hivatalosan és idő szerint megkezdett anyakönyveket az első rendes lelkész, dr. Hetéssy Kálmán hitelesítette. Az egyesült protestáns egyház szerződése szerint Szeberényi Lajos evangélikus főesperes 1908-ban, az anyaegyházzá alakuláskor megadta az anyakönyvezési jogot az evangélikus egyház részéről is, és felhatalmazta a gyülekezet lelkészét, hogy a szórványban élő evangélikus híveket teljesen saját híveinek tekintse, és lelki gondozásban részesítse.


A Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház anyakönyvei 1906–2006

A száz esztendő alatt majd három anyakönyv telt meg a Félegyházán élő protestáns hívek adataival. Az első könyvbe, amelybe Makay Sándor lelkész az 1906–1907. év adatait írta be, 1941-ig üresen maradt. Az 1908-ban hitelesített új anyakönyvet 1940-ig vezették, majd miután betelt, Kovács Ferenc lelkész az első könyvben folytatta tovább a bejegyzéseket. A megkereszteltek nyilvántartása 2006-ig, a halottak anyakönyve 1963-ig, a házasultak bejegyzései 1961-ig, a konfirmáltak számbavétele 1949-től 2009-ig található e könyvben. A harmadik anyakönyvet Páll László lelkész nyitotta, az 1961. évtől a házasságot kötöttek számára, míg 1963-tól az elhunytak és a református szertartás szerint helyben eltemetett hívek nyilvántartására. Mindkettő a mai napig használatos.
——A bemutatott időszak száz esztendő adatait öleli fel, 1906–2006 között. A három anyakönyvben összesen 3041 bejegyzés található a vizsgált egy évszázadban.


Időszak
Házasságot kötöttek
Kereszteltek
Elhunytak
Konfirmált
Összes bejegyzés
1906–2006
404 pár
1158 fő
1168 fő
311 fő
3041


Az anyakönyvezés egységes alapelveit és kötelező jellegét az 1894. évi 33. törvény határozta meg, amely bevezette többek között a polgári házasságkötést is. Az egyházi anyakönyvek vezetése továbbra is megmaradt, hiszen a hozzájuk tartozó hívek megszületett gyermekeiket megkeresztelték, házasságkötésüket a templomban szentesítették és halottaikat pap által temettették el. E törvény hatására az egyházi anyakönyvek is egységesebbek lettek és a teljes adatfelvételre törekedtek. A Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház anyakönyvi adatait formanyomtatványként megvásárolt könyvben írták már 1906-tól.
——Kiskunfélegyházán a református és az evangélikus hívek száma elenyésző a nagyszámú római katolikus egyház hívei mellett. A megalakulástól eltelt 120 esztendő alatt mégis sikerült megmaradni, gyarapodni. Az egyháztörténet azonban rávilágított arra is, hogy a gyülekezet összetétele néhány család, oszlopos tag kivételével folyamatosan változott. Az anyakönyvek áttekintése azt a célt is szolgálta, hogy bemutassa azt a közösséget, amely a félegyházi protestáns egyházhoz tartozott, valamint a házasságkötések és a gyermekek megkeresztelése, majd konfirmálása révén a helyben maradást is igazolta. Felvetődik a kérdés, hogy a családok életútjának fontos sorsfordító eseményei mennyire kötődtek e településhez, volt-e, van-e megtartó ereje a városnak és az egyházhoz kötődő közösségnek.
——Az 1906-tól vezetett anyakönyvek a bejegyzések sorrendjében kerülnek bemutatásra, és 2006-ig követik nyomon az egyházközség tagjainak életéhez fűződő fontos eseményeket.

› › ›

Jegyzetek

(1)  A Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház irattárában található az alakuló dokumentum. (Iktatószám nélkül.)
(2)  Mészáros Márta: A Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház története 1884–2007. (kézirat – megjelenés alatt)
(3)  Tóth János (kántortanító): Kiskunfélegyháza nevelésügyi állapota. 1938. A kézirat a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház tulajdona, a presbiteri iratok között található.
(4)  Selmeczy Árpád: Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház rövid története. 1968. A kézirat a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház tulajdona, a presbiteri iratok között található.
(5)  FEKETE János, 1997.
(6)  URBÁN Miklósné, 2005.
(7)  DAMÁSDI Dénesné, 2004.
(8)  SÍPOS Sándor, 1990. 143. o.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
 
BKMÖL ©  2010-2012