Péterné Fehér Mária

A KATONA JÓZSEF-KORABELI KECSKEMÉTI VÁROSHÁZA

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA
A KATONA JÓZSEF-KORABELI
KECSKEMÉTI VÁROSHÁZA

 

„Az országnak legyen háza!” –sürgették a XIX. század második felében az Országház felépítését a politikai közélet résztvevői. Jóval korábban, 1723-ban, törvény írta elő megyeházák építését. A városházák viszont, úgy tűnik, magától értetődőek voltak, és sokkal régebb óta léteztek.
——Hogy Kecskeméten mikor épült először városháza, a történelem homálya fedi. A várostörténet korai időszakából nem rendelkezünk dokumentumokkal. Az 1368-tól városként számon tartott Kecskeméten 1591-től vezették az ún. városkönyveket, amelyek a második világháború alatt elpusztultak, de a történelem korábbi viharai: török, tatár, rác stb. dúlás sem kímélték a város iratait.
——Szilády Károlynak (1865–1934) a kecskeméti múzeum és könyvtár egykori vezetőjének gyűjtőmunkájából maradtak ránk tanácsülési jegyzőkönyvtöredékek. Ezekből arra következtethetünk, hogy Kecskemétnek már a régi időkben is volt háza, amelyben a város ügyeit intézték, s ezt városházának hívták.(1) Az 1659. október 16-i bejegyzés szerint: „Az mely lovat hozott város házához Kincsös István vörös döröst, azt vitte el vásárhelyi városi Lukács, Pap Sámuelnél lakos...(2) 1664. március 29-én a következő jegyzőkönyvrészlet említi a városházát: „...az nyelvét megeresztvén Balogh Györgyné azt mondotta az kecskeméti városházánál az katonáknak: katonák, olyam hami sak [sic!] az kecskeméti esküdtek, hogy engemet mind leányostul tatár kézben adnának”.(3)
A régi városháza képe
A régi városháza képe
A XVII. század végéről, a XVIII. század elejéről vannak adataink a régi városháza építéséről. Szokolai Hártó János várostörténeti munkájában a város épületeinek bemutatása során ekként ír: „...ugyancsak a 18. század elején emelkedett nevezetesebb épületek közt említendők az 1703-ban épült városháza.(4) Juhász István, Kecskemét nyugalmazott főmérnöke, a város építéstörténetének kutatója az „új ház” építését 1701-re teszi.(5) A főbírói számadáskönyvek tanúsága szerint már 1699-ben megkezdődött az építkezés. Az építési költség ebben az évben 786 tallért tett ki.(6) A városháza nagyméretű, alápincézett, földszintes épület volt, amelynek tervezője és kivitelezője Hölblingh János pesti kőművesmester. Ő készítette a ház zsindelyezését is. Hölbling Jánossal a város 1701 júliusában, az ácsmesterrel pedig ugyanezen év decemberében számolt el. Korabeli térképek alapján tudjuk a pontos helyét is az épületnek. Talán nem meglepő, hogy a mai városháza helyén állt.
——A régi városházaként említett épület első bővítésére 1746–1748 között került sor. Az addig földszintes épület emeletráépítéssel bővült. A bővítési munkákat most is pesti mesterekre bízták: Mayerhoffer András kőművesmesterre és Leopold János ácsmesterre. Mayerhoffer 400 tallért kapott munkájáért. (Mayerhoffer korábban is dolgozott Kecskeméten, 1724–1730 között a piarista templomot építette.) Az ablakok és ajtók kőkereteit Conti Antal pesti kőfaragó készítette és pesti gerencsérek végezték a szobákban, hivatali helyiségekben a kályhák berakását. Az emeletráépítés az épületnek a Nagytemplommal párhuzamos oldalán valósult meg. (A templom ekkor még azonban nem állt, csak 1774-ben kezdik el építeni.)


Kecskemét 1822. évi térképéről a város központi része
Kecskemét 1822. évi térképéről a város központi része


A városháza következő bővítése 1806-ra esett. Ekkor a mai Kossuth tér felőli épületrészt bővítették: fiscalisi (városi ügyészi) hivatalt, „archivumot” (levéltárat), ún. kancelláriai helyiségeket és tömlöcöket építettek. A bővítés tervét és a kivitelezést a tanács ekkor már helybeli kőművesmesterre, Fischer Ágostonra bízta. A toldaléképület alapkövét 1806. július 3-án helyezték el az akkori főbíró Saátor Péter vezetésével. 1819. április 2-án pusztító tűzvész söpört végig a városon. Égni kezdett a városháza tetőszerkezete is, de sikerült gyorsan megfékezni a lángokat. A helyreállítás során cseréptetővel látták el az épületet. Egy XIX. század elején készült leltár részletesen felsorolja a városháza részeit és az egyes helyiségek berendezését.(7) Eszerint „A Város Köz háza egy emeletre s cserépfedélre van építve, foglal magában 23 hivatalos szobát, kellő ajtókkal, ablakokkal, zárakkal [...] 3 konyhát, egy pinczét, 7 földszinti és egy négyfelé osztott földalatti börtönt, egy 8 ökörre, valamint 40 Lóra készül Istállók vannak az udvar déli oldalán szükséges Jászlokkal, saroglyákkal, [...] valamint egy bedeszkázott Nád tetejű Jégverem, [...] egy Cserép fedelű kocsi szín kellő kapukkal és zárakkal, végre a Búzapiacz felöli kerítéshez szintén Cserép fedélre vannak két kisebb és alacsonyabb színek építve.” A hivatali helyiségek között a leltár a következőket említi: tanácsterem, levéltár, pénztár szoba, „választott polgári terem”, számvevői szoba, belső- és külső vendégszoba, főjegyzői szoba, második főjegyzői szoba, írnoki szoba, főpénztárnoki szoba, közgyámi szoba, „a polgárok szobája”, főügyészi szoba, polgármesteri szoba, udvari gazda szobája, útbiztosi és szállásmesteri szoba, csendőrök szobája, hátralékadó és haszonbér szedők szobája. Talán érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen berendezési tárgyak voltak pl. az ún. tanácsteremben, ahol a város tanácsnokai Kecskemét sorsáról határoztak. A jegyzék szerint: „egy hosszú Asztal zöld posztóval beterítve, északi ablakánál egy kisebb Asztal szinte zöld posztóval ellátva, egy magos Vaskemencze, egy ismétlő óra a falon Tokjával együtt, két Fogas, egy falon függő Fekete tábla, az Óra felett egy Feszület, az ablakban egy Barometrum, északi szegletben egy ezüst színű Asztal, fiókkal és alatta két felé nyíló ajtóval, egy ezüst színű Láda, mellyben Sebészi különbféle szükséges eszközök foglaltatnak, Két hosszú és két rövidebb kemény fából készült, kitömött és fekete bőrrel behúzott Padok, 24 darab Bőrszék, egy két karu Bőrszék, 2 darab Világtörténeti kép, Magyar és Erdély Ország rövid leírása Statistikai és geneologiai tekintetben, Pest Megye Városait, Helységeit, pusztáit, Hivatalait stb. magában foglaló Jegyzék, két Magyar Országot ábrázoló Térkép, egy Pest Vármegyét- egy Püspök Vácz-megye kerületét és két kisebb Magyar postákat mutató Földabroszok, 18 darab képek részint pedig családi czímerek, két kisebb Arczkép, egy ezüst színű kétfelé nyiló Almarium két fiókkal, két cíczkalamáris portartóval, egy csengetyű, két zöld Függöny”.
——Ennek az épületnek ügyészi szobájában dolgozott Katona József 1820-tól, mint actuarius [jegyző], 1822-től alügyészként, 1826-tól 1830-ig főügyészként. Munkába lépése kezdetén művét, a Bánk bánt a következő szavakkal ajánlotta Kecskemétnek: „Nemes Tanács! Első Munkámat, mellyet az Olvasó Világnak közre botsájtottam, születésem Helyének ajánlva, mély tiszteletemnek állandó jeléül ezennel benyújtom, maradván a Ns Tanácsnak alázatos szolgája Katona Jósef fiscalis.” A Városi Tanács 1820. november 22-én tartott tanácsülésén100 forint tiszteletdíjat szavazott meg érte Katona Józsefnek a következő szavakkal: „...A maga szíves Tiszteletét bémutatott munkájával is ki nyilatkoztatni kívánó Hazafi Úrnak ajánlását a Tanáts nem tsak jó Indúlattal el fogadja, hanem az Auctor Úrnak a magyar nyelv pallérozhatására törekedő dítséretes Igyekezetiért Honorárium fejében a Város Cassájából 100 fkat ki fizettetni rendelt.(8)
Katona József levele 1820-ból
Katona József levele 1820-ból
Katona József 1830. április 16-ig töltötte be a felelősségteljes főügyészi hivatalt. Ezen a napon délután 4 óra tájban a városháza kapujában összeesett, s kis idő múlva meghalt. (Halálának helyét, az 1891-ben alakult Katona József Társaság 1930-ban egy emlékkővel jelölte meg, amely ma is látható.)
——A városháza az idő múlásával egyre szűkebb lett a hivatalok szaporodása folytán. 1844-ben ismét bővítésre gondoltak, ezt a nehéz anyagi helyzet miatt azonban elhalasztották. 1847-ben egy városi küldöttség Pesten járva megbízást adott Brein Ferenc építésznek a bővítéshez szükséges tervek elkészítésére. A tervek elkészültek, erről az országot járó, munkájukhoz adatokat gyűjtő Kubinyi Ferenc és Vahot Imre Kecskemétre látogatva így írtak: „Kecskemét városháza régi ronda épület lévén, a község egy újnak építését határozta el, s mihelyt pénzbeli viszonyai megengedik, tüstént megkezdi azt. Látván az épületnek Brein József (?) pesti építész által készített tervét, biztosan állíthatom, hogy ennél jobb ízlésű, díszesebb városházépület nem fog létezni a magyar hazában, s Kecskemétnek legfőbb művészi büszkesége leend az.(9) A terveket azonban nem sikerült megvalósítani. A szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszakban Pest-Solt megye székhelyeként (1854–1861) a megyei hivatalok elhelyezését kellett megoldani, majd 1861 után gazdasági nehézségekkel küszködött a város. A városházépítésre rendszeresített pénzalapra lassan gyűltek a forintok. Csak az elavult épülettel szembeni elégedetlenkedők száma nőtt évről évre. 1873-ban egy helyi újságíró így fakadt ki: „... Itt a hivatali helyiségek – a polgármester szobájától a főjegyzői, a kapitányi, az adópénztárnoki szobán át, valamennyi hivatal helyiségei kicsinyek, egészségtelenek, minden tekintetben célszerűtlenek és ily nagyváros közönségéhez nem is illőek, minden kritikán, bírálaton aluliak”.(10) 1888-ban már egyenesen „botránykő”-nek titulálta a sajtó az épületet a város közepén. Az 1880-ban polgármesterré választott Lestár Péter (1819–1896) csak Kecskemét vagyoni helyzetének megszilárdítása után gondolhatott egy új városháza építésére. A régi, sokat látott épületben az utolsó közgyűlést 1892. október 25-én tartották, s 1892. december 5-én, hózivatarban kezdték bontani. Az ódon épület egy része 193 évig, másik 146 évig állt fenn, ennyi ideig adott helyet a város igazgatását végző városatyáknak.
Brein József-féle városház-tervrajz
Brein József-féle városház-tervrajz
Az elmúlt majd 200 év alatt a kor sok híres, ismert alakja fordult meg a falai között. Pl. 1790. november 23-án az angol követ, Svalise Kieth, a törökkel kötendő béke ügyében Bukarestbe utazván a városházán szállt meg egy éjszakára. Ferdinánd főherceg, a későbbi V. Ferdinánd császár és magyar király is járt itt. 1848. szeptember 25-én Kossuth Lajos volt a város vendége toborzókörútja során. Csak kívülről szemlélte az épületet Ferenc József, amikor az 1850-es években két alkalommal is megfordult Kecskeméten.


Jegyzetek

(1)  A Szilády Károly által összegyűjtött jegyzőkönyvtöredékeket Iványos-Szabó Tibor közli: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei címmel. I. kötet, 1591–1711. Összeállította, a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1996., II. kötet, 1712–1811. Kecskemét, 1998.
(2)  A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei, I. 1996. 67. o.
(3)  Uo. 99. o.
(4)  SZOKOLAI HÁRTÓ János: Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése. Kecskemét, 1846. 129. o.
(5)  JUHÁSZ István: A kecskeméti régi városháza története. (Kézirat.) Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) XXXII. 4/d. A Bács-Kiskun Megyei Levéltárba leadott kéziratok gyűjteménye. 51.
(6)  BKMÖL IV. 1510/a. Kecskemét város számadási iratai. Főbírói számadások 1699/1700. évi lajstrom 59. p.
(7)  A "Város Köz háza" címet viselő leltár a BKMÖL IV. 1504/y. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Vegyes iratok 2. tékájában található.
(8)  BKMÖL XIV. 15. Katona József drámaíró iratai. 5/a. számú irat.
(9)  KUBINYI Ferenc–VAHOT Imre: Magyarország és Erdély képekben. 1853.
(10)  Kecskeméti Lapok 1873. február 23.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012