Sarlós István

BAJA VÁROS ADÓSSÁG-
PROBLÉMÁJA
1903-BAN
Széll Kálmán miniszterelnök
városi adósságok rendezésére tett kísérlete
(Forrásközlés)

SARLÓS ISTVÁN
BAJA VÁROS ADÓSSÁGPROBLÉMÁJA 1903-BAN
Széll Kálmán miniszterelnök
városi adósságok rendezésére tett kísérlete
(Forrásközlés)


Politikai előzmények

Széll Kálmán(1) 1899-ben kezdődött miniszterelnöksége alatt Ausztria–Magyarországot egyben tartó, a kiegyezés alapján álló politikai rendszer átmenetileg stabilizálódott. Az 1875–78 között pénzügyminiszterként dolgozó Széll szakmai tekintélye és politikai tapasztalat révén viszonylag gyorsan megnyugtatta a kedélyeket. A törvényhozás munkáját obstrukcióval megbénító ellenzéket meggyőzte a folyamatban lévő törvényjavaslatok és változtatások hasznosságáról. A korábban „vételen” vitákat generáló javaslatokat pár hét alatt megszavazta az országgyűlés. Széll Kálmán kormánya megreformálta: a kúriai bíráskodást; a házszabályokat; a magyar külkereskedelmi kapcsolatokat Ausztriával és az összes többi állammal; hatékonyabbá tette az árvaszék működését; a községi csendőrök kiképzését és egyszerűsítette a közigazgatást. Új alapokra helyezte Fiume Magyarországon belüli helyzetét. A politikai sikereket a miniszterelnök programját követő Szabadelvű Párt az 1901-es általános országgyűlési választásokon kihasználva, nagy győzelmet aratott. A választási sikerből következő stabil parlamenti többséggel a háta mögött belevágott a kabinet legnagyobb problémáját jelentő, ezért 1897 óta húzódó gazdasági kiegyezés megújítását célzó tárgyalásokba.
——Az 1867. évi XIV., XV. és XVI. törvénycikkeket a gazdasági változásoknak és az országok pénzügyi teherbíró-képességének figyelembe vételével 10 évente újították meg. Az 1897-es pénzügyi válság, mind Ausztriában, mind Magyarországon belpolitikai válságot generált, melynek következtében a gazdasági kiegyezés megújítása lehetetlen volt. A magyar országgyűlés az ország működőképességének megőrzése érdekében egy ideiglenes törvénnyel hatályban tartotta a korábbi, 1887-es megállapodást, de ez csak átmeneti megoldást jelentett. 1902 elején Széll Kálmán megkezdte a gazdasági kiegyezés megújításáról szóló tárgyalásokat. Az év utolsó napján írták alá a felek a megállapodást, amely a mezőgazdasági vámtételek jelentős emelésével az agrárius érdekeket szolgálta.(2)

A körrendelet

1903 elején, a gazdasági kiegyezés következtében a kormány eljutott népszerűsége csúcsára, a belpolitikai élet megnyugodott, a kérdéses gazdasági ügyeket rendbe tették. Széll Kálmánra új feladatok vártak: az 1903. évi költségvetés elfogadtatása és a véderőbővítés. 1903. május 1-ig kellett volna elfogadni az új költségvetést. Az 1897-től érezhető gazdasági bizonytalanság és az 1901-ben kezdődött hitelválság városi hiteleket érintő részének kezelésére az 1903-as költségvetés keretein belül kívánt megoldást találni a miniszterelnök, ezért 1903 márciusában belügyminiszteri körrendeletben szólították fel a városokat – mind a törvényhatósági joggal bíró, mind a rendezett tanácsú városokat – a meglévő hitelállományuk pontos közlésére.

20651 II.-b/1903 B. M. számú körrendelet

Tárgy: A városok által felvett kölcsönökről szóló kimutatás.
Valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város közösségeinek.

Tájékoztatást kívánván magamnak szerezni a városok hitelügyi viszonyairól, valamint arról, hogy milyen befektetések eszközöltettek kölcsönpénzeken: felhívom a város közönségét, hogy kölcsöneiről a mellékelt mintának alakra nézve teljesen megfelelő kimutatást szerkesszen és azt f. évi április hó 15-ig hozzám okvetlenül terjessze fel.
——A jelzett kimutatás minden egyes hasábja megfelelő czímmel lévén ellátva, bővebb magyarázatot nem igényel; és csakis a kimutatás 6.) hasábjára nézve kívánom megjegyezni, hogy amennyiben a jelenleg fennálló kölcsön valamely régebben felvett függő kölcsön visszafizetése, avagy egy régibb kölcsön konvertálása czéljából vetetett fel, úgy a jelzett hasáb alatt felsorolandók azon czélok amelyekre az eredeti kölcsön felvétetett és pedig azon összegek számszerinti kitüntetésével, mely összeg egy-egy rendeltetési czélra fordíttatott: p. u. »Az 1870. évben felvett 100.000 korona kölcsönből 1880. évben még fennállott 90.000 korona tartozás konvertálása czéljára. Az eredeti kölcsön következő czélokra használtatott fel. –
——1.) Iskola építésekre.....................................20.000 korona
——2.) Laktanya építésre.....................................60.000 ''
——3.) Kövezési czélokra ...................................10.000 ''
——4.) Épületek javítására ....................................5.000 ''
——5.) Félévi annuitás fedezésére, valamint a
——kölcsön felvételével járó kiadásokra.................5.000 ''
——Összesen: .................................................100.000 korona«
——A 7ik hasábban »a hitelező neve« alatt nemcsak a pénzintézetek, hanem akár a törzsvagyon, akár egyéb alapok is értendők illetőleg megjelölendők, ha t. i. a kölcsön ezekből vétetett.
——Az u. n. előleg kölcsönök csak az esetben tüntetendők fel a kimutatásban, ha a visszafizetés még vagy egészben vagy részben meg nem történt.
——Amennyiben valamely új kölcsönnek felvétele iránt már tárgyalások lennének folyamatban, ezen körülmény a kimutatás »jegyzet« hasábjában kitüntetendő, annak a jelzésével, hogy kérdéses tárgyalások jelenleg mily állásban vannak.
——Budapesten, 1903 évi márczius hó 4én
(3)

A Széll Kálmán által aláírt felszólítás március 14-én érkezett meg Bajára. A rendeletet március 16-án továbbítottak Lakner István városi főszámvevőnek, azzal a kiegészítéssel, hogy a kimutatást 15 napon belül készítse el, amely az igencsak szűkre szabott határidőre nem, csak április 11-re készült el.(4)

Kimutatás Baja Törvényhatósági város kölcsöneiről



 

Kelt Baján, 1903. évi április hó 11-én.(5)

A városi adóság szerkezete

Baja város 1903-as adósságállományából nem az adósság mértéke, hanem a szerkezete jelentett igazi problémát. Miután Baja kimaradt az országos vasúti fővonalak hálózatából a város fejlődése egyértelműen lassulni kezdett.(6) A város vezetése egyértelműen belátta az országos vasútvonalhoz való csatlakozás gazdasági előnyeit, ezért a Baja–Szabadka szárnyvonal kiépítésére komoly összeget szánt. Az 1884-ben az Osztrák–Magyar Banktól(7) felvett 240.000 koronás hitelt erre a célra fordították. A bajai uradalom földesúri jogainak kivásárlása is komoly terhet rótt a városra, ezt 1881-ben 692 000 koronás hitellel oldotta meg a város. Az ezüst alapon álló közös valuta folyamatos értéktelenedése az ezüst világpiaci árának esése miatt e kölcsönök törlesztése többletterhelést rótt a városra.(8) 1891-ben a közös valuta aranyalapra helyezése előtt Baja a két kölcsönét egybe konvertáltatta át egy új 854 000 koronás, 50 évre felvett hitellel. A másik nagy tételű kölcsönt a városi közkórház építésére vette fel a város. 1902. április 5-én kötötték meg az építési szerződést, 1903. szeptember 21-én jelentették be a városi közgyűlésen a munkálatok befejezését.(9) A félmillió koronás hitelt a Magyar Jelzáloghitelbank biztosította igen kedvező 4,9%-os kamattal 50 éves futamidővel. Az előzetes számítások szerint a kórházi bevételek a kölcsön éves törlesztő részletét kiegyenlítették.
——A kisebb városi építkezések finanszírozását a Bajai Takarékpénztár 5–10 éves futamidejű hiteleiből oldotta meg a város. Az ártézi kutak építése és a mátéházai majorság gazdasági épületeinek bővítése nem jelentett nagy anyagi befektetést. A város „saját” forrásaiból is finanszírozhatott kisebb építkezéseket és fejlesztéseket. A városi alapokban őrzött pénzt közepes és hosszú futamidejű hitelekre vette igénybe Baja. Az Árvaházi Alap az új árvaház építésére, a Kór- és Szegényházi Alap a városi bérház építésére adott kölcsönt a városnak. A rövid futamidejű, 5–6 éves városi kölcsönöket a Letétpénztár(10) és a Házipénztár(11) állta, természetesen ezek is csak kisebb összegeket jelentettek. Baja alapvető érdeke volt, hogy a folyó fizetési mérlege rendben legyen, ezért a pénztári forrásokat csak korlátozott mértékben vehette igénybe, és akkor is viszonylag gyorsan pótolni kellett a hiányzó összeget.

Az rendelet utóélete

Az 1903. évi költségvetés kérdése összefonódott a véderőbővítés kérdésével. A véderőbővítés körüli parlamenti viták ismét felkavarták az indulatokat mind az osztrák kormány és a magyar kormány között, mind a magyar országgyűlésen belül. Az osztrákok csak a közös hadsereg létszámának növelését szerették volna elérni, mellyel a magyar országgyűlés is egyet értett, de a nagyobb újonclétszám megszavazását a közös hadsereg magyar jellegének erősítéséhez kötötte. Az osztrák vezetés azonban nem egyezett bele a korábbi, hagyományos erőviszonyok minimális módosításába sem. A Széll kormány törvényjavaslata, amely az újonclétszám megajánlást és az újoncjutalék kérdését is rendezni kívánta egyben, a szélsőbaloldali ellenzék obstrukcióját váltotta ki. A kormány zsarolása végett az ellenzék a költségvetési törvény vitájára is kiterjesztette az obstrukciót, így 1903. május 1-én beállt a költségvetés nélküli állapot. A Szabadelvű Párt gróf Apponyi Albert(12) vezette szárnya a nemzeti hagyományokat féltve fordult szembe Széll Kálmánnal, gróf Tisza István(13) és követői az ellenzéki obstrukció letörését követelték a miniszterelnöktől. Az éves költségvetés hiánya és a kormánypárton belüli ellentétek megpecsételték a Széll kormány sorsát, a miniszterelnök beadta lemondását, június 27-én távozni kényszerült posztjáról. 1903 után Széll Kálmán már nem került olyan kormányzati pozícióba, hogy irányíthassa Magyarország pénzügyeit, így a városi adósságokat összesítő adatgyűjtéséről és a magyarországi városok adósságainak rendezéséről alkotott elképzeléseit sohasem hozta nyilvánosságra. A miniszterelnök 1903-as vállalkozása eltűnt a pártpolitika süllyesztőjében.


Jegyzetek

(1)  Széll Kálmán (1843-1915), politikus, 1868-1915 között országgyűlési képviselő, 1875-78 között pénzügyminiszter, 1899-1903 között Magyarország miniszterelnöke és egyben belügyminisztere is. Vas megyében született, 1866-ban jogi doktorátust szerzett, Deák Ferenc közeli barátja és egyik legjobb tanítványa. Tisza Kálmán első kormányának pénzügyminisztereként rendbe tette az ország pénzügyeit, csökkentette a kiadásokat, az adók növelésével többletbevételre tett szert, jelentős szerepe volt az ekkor alakult Osztrák-Magyar Bank (a Monarchia nemzeti bankja) létrehozásában, amely stabilizálta a két ország pénzügyi rendszerét. 1878-as lemondása után 1899-ig a pénzügyi szektorban dolgozott, A Leszámítoló Bank (1881-99) és a Magyar Jelzálog-Hitelbank (1886-99 és 1907-15) igazgatóságának elnöke. 1899-1903 közti miniszterelnöksége alatt ismét stabilizálta az ország gazdasági helyzetét, mivel kivívta kortársai elismerését. Kormányfői tisztségének elhagyása után is a magyar politikai élet aktív szereplője maradt, bár az ország irányításától egyre távolabb került.
(2)  HANÁK Péter: A dualizmus válságának kezdetei a 19. század végén. KATUS László: Magyarország gazdasági fejlődése (1890-1914). In: Magyarország története 1890-1918. (Főszerk. Hanák Péter.) Budapest, 1983. 226-234. o. és 263-401. o.
(3)  Bács-Kiskun Megyei Levéltár (a továbbiakban: BKML) IV. 1407/b. Baja Város Tanácsának (1929-től Polgármesteri Hivatalának) iratai. Közigazgatási iratok. (a továbbiakban: IV. 1407/b.) 4385/1903.
(4)  BKML IV. 1407/b. 5980/1903.
(5)  BKML IV. 1407/b. 6000/1903.
(6)  A város gazdasági visszaesését nem lehet egyértelműen egy okkal magyarázni. Az 1840-es tűzvész pusztítása, a Bach-korszak alatti elcsatolása az országtól, a vasúti fővonalakból való kimaradás, a térség gazdasági átalakulása és a folyami áruszállítás lassú bővülése együttesen vezetett el ide.
(7)  Az 1878-ban alakult Osztrák-Magyar Bank ekkor Ausztria-Magyarország jegybankja volt. Ekkor a jegybankok még végeztek nyílt piaci műveleteket. KAPOSI Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700-2000. Budapest-Pécs, 2002. 210-211. o.
(8)  Uo. 211. o.
(9)  Dr. CSEH Imre: A Bajai Városi Kórház történetének vázlata. In: A bajai kórház millenniumi évkönyve 2000-ben. (Szerk. Dr. Poór László.) Baja, 2000. 14-15. o.
(10)  A dualizmus alatt minden városban volt Letétpénztár. Itt őrizték a városi polgárok biztosítékként letétbe helyezett értékeit. Az itt őrzött értékpapírok ellenében a Letétpénztár is nyújthatott rövid lejáratú kölcsönöket.
(11)  A városi Házipénztár intézte a folyó ki- és befizetéseket. A pénztárban őrzött összeg folyamatosan változott, de így is biztosíthatott fedezetet minimális kölcsönökhöz.
(12)  Gróf Apponyi Albert (1846-1933), politikus, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja, több kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1920-ban a párizsi békedelegáció vezetője, 1925-33 között Magyarország népszövetségi fődelegátusa. Pesten és Bécsben jogot tanult. 1872-75 között a Deák Párt tagja, majd a kiegyezést nemzeti oldalról támadó politikusok vezetője lett. Támogatta Széll Kálmán kormányát, ekkor visszalépett a Szabadelvű Pártba, a képviselőház elnöke lett (1901-03). 1903 után egyre távolabb került 1867-es álláspontjától, a nemzeti oldal és a függetlenségi irányvonal vezetője lett. 1906-10 és 1917-18 között kultuszminiszterként az oktatás, elsősorban a magyar nyelv ügyét helyezte előtérbe. A több nyelven beszélő Apponyi vezette a sikertelen Neuvilly-i békedelegációt 1920. február 15-én. 1922-ben az országgyűlés korelnöke, 1925-től élete végéig az ország népszövetségi képviselője.
(13)  Gróf Tisza István (1861-1918), politikus, országgyűlési képviselő, a főrendi ház tagja 1903-05 között, majd 1913-17 között Magyarország miniszterelnöke. Több egyetemen tanult jogot, közgazdaságtant és államtudományokat, utóbbiból doktorált is. Politikai pályafutása alatt a kiegyezés vívmányait és a dualista államrendet védte. Az állam működőképessége érdekben még a házszabályok felrúgásától sem riadt vissza. 1914-ben az első világháború kitörésekor ellenezte a háborút, mert a dualista rendszert és Magyarország területi egységét féltette egy esetleges vereségtől, de utána az ország erőforrásait maximálisan a hadsereg szolgálatba állította. 1918-ban a közvélemény elsősorban őt tette felelőssé a vereségért.

 


  BKML © 2013