Tánczos-Szabó Ágota

VÁROSAINK ÉS AZ 1928. ÉVI ZENEI KATASZTER – KECSKEMÉT

(Forrásközlés)

TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA
VÁROSAINK ÉS AZ 1928. ÉVI
ZENEI KATASZTER – KECSKEMÉT
(Forrásközlés)

 

1928-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból körlevél kelt útra, amelyet az ország polgármestereinek címzett a hivatal. A rövid megkereséshez egy csaknem 400 oldalas kérdőívet és egy kitöltési útmutatót is csatoltak, amely alapján az adott városvezetésnek saját településén alapos zenei témájú felmérést kellett végeznie. A kérdésekre adott válaszok nyomán feltárul a város zenetörténete, a városban működő egyházak, tanintézmények, egyesületek, dalárdák és zenekarok zenei tevékenysége; bepillantást nyerhetünk a városi zeneoktatásba, hangversenyéletbe, a színházi évad eseményeibe; adatokat kaphatunk a mozik, szórakozóhelyek zenei szolgáltatásáról, a zenei kereskedelemről, a helyi zeneiparról...
——Az országos felmérés apropója és eredménye, illetve kimenetele nem ismert, az így összegyűlt adatok értéke azonban vitán felül áll. A forrásközlést indokolja az a tényező is, hogy a Vallási és Közoktatási Minisztérium iratanyagának vonatkozó része az 1956-os események során, sajnos, megsemmisült, s így a válaszdokumentumok csak a helyi levéltárak közigazgatási iratanyagaiban maradtak fenn, ha fennmaradtak.
——A két világháború között a mai Bács-Kiskun megye területén városi státuszban lévő településeknek (Baja, Kalocsa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas) levéltárunkban őrzött iratai között egytől egyig fellelhető a VKM említett körlevele, a kérdőív és az ahhoz szánt magyarázat, Kiskunfélegyháza kivételével pedig a válaszirományok is. Utóbbiak – bár hiányosak – rendkívül informatívak, és a zenével szorosan összefüggő, egyéb kulturális területekre is rálátást biztosítanak, tehát komoly segítséget nyújthatnak munkájukban helytörténet-kutatóknak és művelődéstörténettel foglalkozó szakembereknek egyaránt. A fenti megfontolásból, további felhasználás végett osztjuk meg tehát e dokumentumokat az érdeklődő olvasóközönséggel, hogy egyfajta adatbázisként használhassák a bennük foglaltakat.(1)
——Jelen forrásközlés során a kecskeméti válaszirományon kívül a minisztérium által szétküldött dokumentumok közül a megkeresést és a magyarázatot is közzé tesszük. Utóbbi jól rávilágít a minisztérium elvárásaira, amely az összeállítóktól – a formai és módszertani keretek betartásán kívül – nagy mennyiségű és igen részletes adatokra számított. A zenei kérdőív eredeti, kitöltetlen állapotában is érdekes forrás, közlését a válaszirományok hiányossága még inkább indokolná, ezekben ugyanis – a minisztériumi utasítással ellentétben – vagy nem tüntették fel a kérdéseket (l. Kecskemét és Baja dokumentumait), vagy ha ezt meg is tették (pl. a kiskunhalasiak), bizonyos fejezeteket, amelyek városukra nézve nem voltak relevánsak, egyszerűen kihagytak. Fentiek ellenére– praktikus okok miatt – jelen esetben csak azokat a kérdéseket közöljük a kecskeméti válaszok előtt zárójelben, kurziválva, amelyekre a kecskemétiek feleletet adtak.


A kecskeméti válasziromány összeállítása M. Bodon Pál(2) nevéhez köthető egy, az iratcsomóban fellelhető utalás szerint.(3) Az eredeti dokumentum nehezen olvasható, sokszor javított, tintával és géppel írt piszkozati példány. Különösen értékes része az első fejezet, amelyben a város zenetörténetére: a zenetanítás kezdeteire, az első hangversenyekre, zenepártolókra vonatkozó adatokat – köztük a rengeteg nevet – olvashatjuk. Az egyházi zenére vonatkozó kérdéseket a város felekezetei külön-külön töltötték ki. A városi zeneiskola alapítási és működési adatain kívül részletes növendékhangverseny-műsorokat és a zeneiskola által szervezett, országos hírű zenészek közreműködésével (1926 és 1928 között) zajlott művészest-sorozat műsorát is megtalálhatjuk a dokumentumban. A dalárdákkal foglalkozó rész egyes bejegyzései azért érdekesek, mert az országos hangversenyügy jelentős problémáival foglalkoznak, a koncertrendezés magas költségeit és a teremhiányt nehezményezik. Sajnos, a válasziromány színházat, mozit tárgyaló részei rendkívül szűkszavúak, a zenei kereskedelemre és iparra vonatkozó utolsó fejezet pedig teljesen hiányzik az iratcsomóból. Ennek ellenére, a válaszirat alapján egy pezsgő, sokszínű, a város által is támogatott zenei élet képe körvonalazódik a két világháború közötti Kecskeméten.


M. Bodon Pál (Forrás: In memoriam Bodon Pál. Kecskemét, 1984.)
M. Bodon Pál (Forrás: In memoriam Bodon Pál. Kecskemét, 1984.)



1. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megkeresése, 1928. április 18.

M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

27 000/1928. szám
            III.

Zenekultúránk mai állapotának megismerése céljából szükségét látom, hogy a vidéki városok zenei viszonyairól kimerítő tájékoztatást nyerjek. E célból az ide mellékelt kérdőíveket és a hozzácsatolt magyarázatot azzal küldöm meg Polgármester Úrnak, hogy az arra adandó kimerítő válaszokat folyó évi június hó 1-[jé]ig közvetlenül hozzám terjessze fel. Kívánatosnak tartanám, ha Polgármester Úr a kérdőívekre adandó válaszok kidolgozására a város zenei köreinek bevonásával egy szűkebb bizottságot alakítana, melyben zenei szakemberek közreműködése biztosítaná azt, hogy az adandó válaszok szakszerűség szempontjából is kimerítők legyenek. Ha a kérdőívek kidolgozásánál bárminő felvilágosításra lenne szükség, az erre vonatkozó kérdést a hivatalos út mellőzésével dr. Jeszenszky Sándor miniszteri osztálytanácsoshoz (Budapest, V. Hold utca 16) intézzék, ki arra postafordultával válaszolni fog.
—— Remélem úgy Polgármester Úr, mint a város e kérdésben érdekelt körei átérzik e nagy munkálat fontosságát, mely a magyar nemzeti műveltség egyik hatalmas és virágzó területéről akar egy kataszteri felvételt készíteni, és ebben engem lelkiismeretes munkájukkal támogatni fognak.

Budapest, 1928. évi április hó 18-án

[aláírás](4)

Polgármester Úrnak,

                                                                              [a város neve]



2. Kitöltési útmutató

27 000/1928. szám

Magyarázat a kérdőívek kitöltéséhez


Az I-X. fejezetbe csoportosított kérdések tisztán olvasható írással, lehetőleg géppel lemásolandók, különálló, sorszámozott lapoknak csupán egyik oldalára, mégpedig úgy, hogy minden kérdés után a kimerítően részletes válasz következzék. Ha a válasz adatai nem pontosak, csak hozzávetőlegesek, az a válasz végén megemlítendő. Minden oldal fenti bal sarkában feltüntetendő a város neve és a fejezet római száma. A kérdések minden fejezete új oldalon kezdődjék. Olyan esetben, ahol több intézmény ugyanazon kérdésekre válaszol, minden intézmény külön lapon sorolandó fel.
—— Az I. fejezet 13 kérdésének célja, hogy képet adjon a városnak zenei múltjáról. Sajnos ez a legtöbb magyar városnál hiányos lesz, épp ezért a jelentéktelen adatokat sem szabad mellőznünk, és minden elszigetelt adatot meg kell becsülni, mert ezek esetleg más városok adataival egybevetve összefüggő képet fognak adni. Valószínű, hogy mindenütt az egyházi zenére vonatkozó adatok fognak a legtávolabbi múltig nyúlni, és a legösszefüggőbb adatsort eredményezni. A zenei élet fejlődésének egyik első jelensége a zenei tanítás. Valószínűleg minden városban a művelt osztály legöregebbjei vagy talán levéltári adatok választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy kik voltak annak idején az első zenetanítók a városban, mikor alakult az első, talán azóta már régen megszűnt zeneiskola, és kik voltak azok az első érdemes nők és férfiak, kik a XIX. század folyamán a város lakosságának zenei műveltségét adták. Nem lényegtelen tudnunk a város zenei műveltségének tradíció szempontjából azt, hogy mióta rendeznek ott rendszeresen művészi színvonalú hangversenyeket, vagyis mióta van ott művészi igényekkel bíró zeneértő közönség. - A régi hangversenyélet nevezetesebb eseményei p[éldának]. o[káért]. olyan, mint Liszt Ferenc soproni hangversenye, melyre az ott katonáskodó Petőfi Sándor engedély nélkül ment el, nem kerülheti figyelmünket, és Szekszárd sem feledkezhetik meg azokról a szép nyári estékről, mikor a város apraja-nagyja az Auguszt-kastély [sic!] előtt sétálgatva hallgatta Liszt Ferenc játékát.(5) Hoffmannsegg gróf(6) naplójában leírt pécsi kamarazene-esték is lényeges adatokká lesznek e felsorolásban, melyek nemcsak az akkori zenei, de általános kultúrviszonyainkra vetnek fényt. Végül mindazon adatok felsorolására, melyek a feltett kérdések során megemlíthetők nem voltak, az utolsó kérdés ad alkalmat.
—— A II. fejezetben az egyházi zenére vonatkozó kérdéseket foglalja magába. A feltett kérdésekre természetesen a különböző felekezetek eltérő válaszokat fognak adni, sőt egyes felekezetek bizonyos kérdésekre nem fognak tudni válaszolni, viszont hiányát fogják érezni több kérdésnek. Ez esetben az előbbi kérdésekre nemmel, a hiányzó kérdésekre pedig a 41. számú "Egyéb megjegyzéseknél" adnak felvilágosítást.
—— A zenekultúrában alapvető fontosságú az egyházi zene. A legszélesebb rétegekhez, a legnagyobb tömegekhez szól. Ezrek és ezrek számára ez az első, sőt nagy részben az egyetlen zenei megnyilatkozás, amellyel életükben találkoznak. A magyar zenei viszonyok mai állapotának felvételénél természetes az egyházi zenei szolgáltatás adatai nagyfontosságúak. Ezért azzal a gonddal kérjük a kérdésre adandó válaszokat összeállítani, hogy azok összefüggő képet adjanak úgy az egyházközség zenei igényeiről, mint a zenei előadások művészi színvonaláról. Olyan speciális szervezetekről, mint a szemináriumi énekkarok vagy p[éldának]. o[káért]. a debreceni ref. kántus(7), külön kimerítő leírást kérünk. Hasonlóképp arról is, ha az év bizonyos ünnepén, p[éldának]. o[káért]. nagyhét alatt különleges egyházzenei előadások divatosak.
—— A zeneoktatásra vonatkozó III. fejezet kérdései két csoportra oszlanak: a) zeneiskola-oktatásra és b) az iskolán kívüli oktatásra. Az első csoport adatai könnyen összeszedhetők, de a második csoporté, már ami az iskolán kívüli oktatásra vonatkozik, sokkal nehezebben. E kérdéseknél a rendőrségi nyilvántartás adhat adatokat elsősorban. Az adatok kikérésénél hangsúlyozandó, hogy ez az összeírás egyedül csak kulturális szempontból történik, és semmiféle adó célra nem szolgál. Nevek, mint általában, kivéve az I. fejezetet, és ahol a kérdés azt külön kívánja, nem említendők.
—— A IV. fejezet, mely a zenekarokra vonatkozó kérdéseket tartalmazza, három részre oszlik. Az első csoportba tartoznak a szimfonikus zenekarok, melyek kizárólagos céljuknak tartják a magasabb zenét művelni, hangversenyek útján, fejlettebb zenei igények kielégítésére. A második csoportba a katonazenekarok tartoznak, míg a harmadik csoport felöleli mindazon zenekarokat, melyek az előbbi két csoportba be nem oszthatók, tehát az összes fúvó és vonós zenekarokat. Azonban nem tartoznak ide a színházi, a mozgófénykép-színházi, mulatóhelyi, vendéglői és cigányzenekarok, melyekre vonatkozó kérdések a későbbi fejezetekben találhatók.
—— A zeneélet legfőbb reprezentánsa a zenekar, és a vonzereje is a legnagyobb. Ezért különös fontossággal bír az, hogy a válaszok részletesek, mindenre kiterjedők legyenek, mert csak így kaphatunk képet a zenekar művészi és anyagi életfeltételeiről.
—— Az V. fejezetben a dalárdák és énekkarokra vonatkozó kérdések következnek. Ezek a nagy tömeg zenei művelésére hivatottak, és miután működésük bizonyos testületi szellemet és egyesületi szervezetet kíván, társadalmi szempontból is nagy jelentőségük van. Súlyt helyezünk arra, hogy minden dalárda és énekkartól pontos válaszokat kapjunk és azok különleges viszonyairól, terveiről, fejlődési lehetőségeiről vagy az azt gátló körülményekről az "egyéb megjegyzések" kérdésénél részletes információt adjanak.
—— A színházakra vonatkozó VI. fejezetben levő kérdések összeállításánál nagyon különböző viszonyokra kellett gondolni, melyeknek igen sok változata lehetséges. Sok helyen épp a kérdések legfontosabbjára, speciálisan zenei kérdésekre amiatt nem fognak tudni választ adni, mert a legutóbb működött színtársulat nincs ott. Ez esetben kérjük a kérdéseket kitöltés végett a társulatnak megküldeni. Az egyéb kérdések rovata alkalmat ad a helybeli színházi viszonyok ismertetésére és összefüggő képet adhatna azokról a speciális körülményekről, mely a kérdések során nem volt kellően kidomborítható.
—— A hangversenyek nemcsak a város zenei életének élénkségét mutatják, hanem azt is, hogy mennyire van az elszigetelve, vagy bekapcsolva az egész ország zenei életébe. Fontos itt megállapítani, hogy milyen hangversenyek iránt a legnagyobb az érdeklődés, és milyen anyagi terhei vannak a hangversenyrendezésnek. A terem kérdés, valamint a hangversenyzongora szintén lényeges feltételei az országos hangversenyügy kifejlesztésének.
—— A VIII. fejezet a város zenei életét teszi kérdés tárgyává. Itt különösen a város felsőbb társadalmi rétegének zene iránti vonzalmáról eshetik szó. Valószínű, hogy a város zenészei révén egészen pontosan megállapítható lesz a kamarazenét művelő házak száma. A kamarazene művelése a legbensőségteljesebb [sic!] zenei kultúrát jelenti, és minden ilyen kamarazene-együttes maga körül egész kis társaságot alakít és táplál a legnemesebb zenével. Az se kerülje el a válaszadók figyelmét, hogy olyan családoknál, ahol akár a családfő, vagy a felesége magasabb zenei kiképzésben részesült, - zongora, hegedű, ének stb. - rendszerint ki szokott alakulni egy zenei szalon. Zenekulturális szempontból gyakran ezeknek a szalonoknak és kamarazene-együtteseknek állandóbb és mélyebb hatásuk van, mint a hangversenyeknek vagy más nyilvános zenei produkcióknak. A helyi sajtóviszonyok is igen fontosak, mert a sajtó az, mely a helyi jelentőségű zenei eseményeket kellően méltatva, érdeklődést ébreszthet és a vidéki zeneéletben beálló nagy pauzák alatt is ébren tudja azt tartani. Végül a városban levő zongorák és pianínók száma nagy jelentőségű adat lenne. Ha ez az adat nagyobb nehézség nélkül és a válaszok beküldésének határidején belül beszerezhető, akkor kérünk reá pontos választ. Összeírás esetén hangsúlyozandó, hogy az adatok zenekulturális célra szolgálnak és nem adócélra.
—— A IX. fejezetben levő kérdésre valószínűleg a legfontosabb adatokkal a rendőrhatóságok nyilvántartása fog szolgálni, míg a kereskedelmi és ipari érdekeltségek bevonása a X. fejezet kérdésénél nem mellőzhető. A kotta- és gramofonlemez-forgalomra vonatkozó kérdéseknél a kuplé alatt értendő a szentimentális vagy tréfás chansonok, dalok, kabarészámok, míg a lemezek forgalmában magyar nóták alatt, szemben a cigányzenével, a szólóénekesek (Balás Árpád(8), Blaháné(9), Fráter Lóránd(10)) lemezei értendők. Klasszikus zene vagy művészlemez összefoglaló cím alá tartoznak a műdalok, operák, operaáriák és -részletek, a művészi, illetve virtuóz hangszerzene és a szimfonikus zene.



3. A kecskeméti válasziromány(11)

Kecskemét
I. fejezet

I. A város zenei múltja(12)

 

[1. A város zenei múltjára vonatkozó adatok össze vannak-e gyűjtve és hol?]
Ad. 1. A város zenei múltjára vonatkozó adatok rendszeresen összegyűjtve nincsenek. A fontosabb mozzanataira azonban Szent-Gály Gyula, a kecskeméti zeneiskola volt igazgató[ja] „A kecskeméti városi zeneiskola keletkezése és működése” című füzetében rámutat.(13)

 

[2. Vannak-e a városi múzeumban vagy másutt a város zenei múltjára vonatkozó vagy általános zenei vonatkozású emlékek és mik azok?]
Ad. 2. A múzeumban csak néprajzi jellegű hangszerek (pásztortilinkók, duda, tekerő, citera stb.) vannak.

 

[3. A városi vagy egyéb helybeli levéltárban levő zenei vonatkozású adatokat gyűjtötték-e már, publikáltak-e belőle, ki és mikor?]
Ad. 3. Zenei vonatkozású adatokat a helyi levéltárakban eddig nem gyűjtöttek.

 

[4. A városi vagy egyéb helybeli nyilvános könyvtárban vannak-e zenei vonatkozású vagy zenei tárgyú régi könyvek és hangjegyek?]
Ad 4. A városi levéltárban Szomor Máté v[árosi]. főügyész (1755–1810) hagyatéki iratai között két latin nyelvű hegedűiskola bevezető oldalai „Fundamenta violini” (7 oldal), „Fundamentum pro fidibus” (3 old.) címen.(14)

 

[5. A város egyházi zenéjének múltjára vonatkozó adatok?]
Ad 5. A város egyházi zenéjének múltjára vonatkozó egyes adatok az illető egyházak ill. az ezek kebelébe tartozó iskolák (piarista gimnázium, ref. gimnázium) levél- és irattárában valószínűleg vannak, ezek azonban csak az ott levő egész anyag feldolgozása, rendezése közben kerülhetnének napvilágra.

 

[6. Mióta van zeneoktatás a városban és annak kiemelkedőbb mozzanatai és személyei?]
Ad 6. Valószínű, hogy a zenetanulás iránti érdeklődés Kecskeméten a múlt század '50-es éveiben kezdett ébredezni. E feltevést igazolja az a tény, hogy Zimay László(15) zeneszerző, budapesti konzervatóriumi tanár középiskolai tanulmányait Kecskeméten 1854-ben végezte, s már diákkorában tanított itt zongorázni. Messzebbre visszanyúló adatok nem állnak rendelkezésre.
Az 1850–90-es évek között a zeneoktatásban kiemelkedőbb szerepet vittek: id. Baktay Mihály tanított (kb. 1850-től) hegedűt, cimbalmot, fuvolát, klarinétot, s tanította, vezette 54 éven át a ref. gimnázium ifjúsági zenekarát, s karmesterkedett más zenekaroknál is. Baumgartner János a piarista gimnázium zenetanára, hangszereket és éneket tanított 1876-ig. (Hogy mikor alkalmaztatott, nem lehet megállapítani. Az első nyomtatott évkönyvben – ami 1865-ben jelent meg – már mint tanár szerepel.) Predics László – a szabadságharc előtt ügyvéd; 1886-ban pedig egykorú feljegyzések szerint már a m. kir. dalműszínház(16) „kitűnő hegedűse” is tanított itt hegedűt hosszabb időn át, úgyszintén leánya, Predics Jolán zongorát. Magánúton tanítottak Zimay László atyjának, Zima Vencel karmesternek a vezetése alatt működött Eszterházy huszárezred zenekarának a fent említett Baumgartner Jánoson kívül itt maradt tagjai: Vlaszák (hegedű), Resch János (zong[ora].) 1870–80 között. A '80-as évektől [c]ca 35 éven át tanított magánúton zongorát, éneket, kamarazenét: Barta Henrik törvényszéki szertáros, a millenáris évek közkedvelt „Casinó csárdás”-ának szerzője.
Az iskolaszerű zenetanítást 4 osztállyal Szotyori Nagy Károly előbb itteni, majd debreceni ref. kántor kezdette meg 1876-ban. Távozása után 1883-ban alapította Szabados Géza(17) zenetanár a „Kecskeméti Zenedé”-t, mely 1895-ben szűnt meg. Tanárai voltak: Nemesszeghy István(18), Bordeaux Géza,(19) Szent-Gály Gyula, Chiovini Lajos. Az 1894-ben megalapított „Kecskeméti városi zeneiskola” első igazgatója Szent-Gály Gyula volt, Bordeaux Géza pedig egyik zongoratanára. 1909-ig a városi zeneiskolánál működött Koller Ferenc hegedűtanár, a miskolci városi zeneiskola jelenlegi igazgatója. 1910 óta a v[árosi]. zeneiskola igazgatója M. Bodon Pál zeneszerző. A zeneiskolának ma is működő régi érdemes tanárai: özv. Dávid Nándorné sz. Veress Klára, özv. Bereczky Jenőné sz. Kádár Emese. A városi zeneiskolánál tanárkodott 1912–1919-ig Moór Károly zongoraművész(20), 1913–15-ig Linz Jenő zongoraművész, jelenleg a genfi conzervatorium kiművelési tanára.

 

[7. Mikor tartottak a városban első ízben hangversenyt és a régi hangverseny-élet nevezetesebb mozzanatai?]
Ad 7. Az első hangverseny dátuma megállapíthatatlan. Említik, hogy Sárközy Júlia úrnőtől hallották a hírét, miszerint 1837-ben tartott Kecskeméten hangversenyt egy budapesti énekművésznő, kinek nagy hatású éneklését még matróna korában sem tudta elfelejteni. Lehet, hogy ez volt az első komoly hangverseny-vállalkozás Kecskeméten. Az első helyi hetilap megindulása(21) óta az alábbi fontosabb hangversenyekről vannak pontosabb adatok: 1870. máj. 11.: Reményi Ede(22) első hangversenye szép számú közönség előtt.
1870. jún. 5.: a „Városi dalárda” zászlóavatási ünnepe a „Pesti nemzeti dalkör”, budai, ceglédi és szolnoki dalárdák közreműködésével. Díszhangverseny a színházban: id. Ábrányi Cornél(23), Szerdahelyi és Szerdahelyiné Prielle Cornélia(24), Sipos Antal(25) közreműködésével.
1871. máj. 25.: Reményi Ede III-ik hangversenye.
1872. aug. 28.: Saphier József 13 éves áll. ösztöndíjas zongorázó, Székely Imre(26) tanítványa klasszikus és magyar hangversenye 45 főnyi hallgatóság előtt.
1878. márc. 17.: Színházi zenekar hangversenye Konti József(27) karmester vezénylésével.
1880. ápr.: Blaháné színházi vendégszereplése.
1880. máj. 16.: Horváth Attila 17 éves vak zongoraművész hangv[ersenye]. (60 főnyi hallgatóság)
1880. aug. 22.: Moór Emánuel(28) zong. hangv[ersenye]. nagy számú közönség előtt.
1886. aug. 8.: Predics László a m. kir. dalműszínház hegedűse és Predics Irén zong. hangversenye.
1888. jan. 24.: Gr. Zichy Géza(29) hangversenye.
1892. ápr. 24.: Hubay Jenő(30) hegedűestje.
1892. jún. 16.: Káldy Gyula(31) történeti hangversenye nagy sikerrel.
1894-ben volt az első nyilvános kamarazene-előadás: Barta Henrik, dr. Szeless József,(32) Bordeaux Géza. Szent-Gály Gyula, Horváth György(33) közreműködésével. Közben és azután nagy számban voltak műkedvelői előadások zeneszámokkal a 8. és 11. pont alatt felsoroltak közreműködésével.

› › ›

Jegyzetek

(1)  A meglévő válaszirományok közül Baja városét a levéltár 24. évkönyvében adtuk közre. (TÁNCZOS-SZABÓ Ágota: Minden, ami zene! Városaink és az 1928. évi zenei kataszter. In: Bács-Kiskun megye múltjából 24. Szerk.: Gyenesei József. Kecskemét, 2010.) A kalocsai és a kiskunhalasi válaszirományokat a „Múltbanéző” további számaiban közöljük majd.
(2)  Mihályfalusi Bodon Pál (Horka (ma: Szlovákia), 1884 – Soltvadkert, 1953.) zeneszerző, pedagógus. 1908-ban zeneszerzés tanszakon diplomázott a Zeneakadémián. 1910-ig a fővárosban tanított, majd Kecskemétre került, ahol a zeneiskola élén állt 1949-ig. A város zenei életének vezéralakja lett, tanított, zenét szerzett, zenekart, hangversenyeket szervezett, jeles művészeket hívott meg a városba szerepelni. Kecskemét zenei élete ebben az időszakban – nem csekély mértékben ~ tevékenységének eredményeként – országos visszhangot keltett.
(3)  Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) IV. 1908/b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. 22 086/1928.
(4)  Valószínűleg Klebelsberg Kunóé, aki 1922-től 1931-ig a kultusztárca élén állt.
(5)  Báró Augusz Antal építtette a szekszárdi Augusz-kastélyt. Liszt Ferenc négy alkalommal járt itt. Emlékét az épület falán lévő emléktábla és a benne működő, nevét viselő zeneiskola őrzi.
(6)  Valószínűleg Johann Centurius Hoffmann Graf von Hoffmannsegg (Drezda, 1766 – Drezda, 1849) német botanikus, ornitológusról van szó, aki európai utazásai során Magyarországra is ellátogatott.
(7)  Kántus: református kollégiumi énekkar a XVII–XVIII. században Debrecenben (és Sárospatakon). Feladata a templomi szolgálaton kívül a temetéseken, ünnepségeket, közösségi eseményeken való fellépés volt.
(8)  Balázs Árpád (Kolozsvár, 1874 – Budapest, 1941.), zeneszerző, dalköltő. Jogi tanulmányai közben a kolozsvári konzervatóriumban hegedűtanszakot végzett és zeneszerzést tanult. Árvaszéki tisztviselő, majd rendőr lett. Több, kora kispolgári és dzsentri ízlését kielégítő dala széles körben elterjedt.
(9)  Blaha Lujza, szül. Reindl Ludovika (Rimaszombat, 1850 – Budapest, 1926.), színésznő, a „nemzet csalogánya”. Az osztrák katona-karmester, Blaha János taníttatta, istápolta, majd feleségül vette az árván maradt fiatal, tehetséges színésznőt. A 19 évesen megözvegyült Blaháné hálából élete végéig viselte első férje nevét.
(10)  Fráter Loránd (Érsemjén, 1872 – Budapest, 1930.), dalszerző. Ludovika Akadémiát végzett, 1906-ban mint huszár kapitány nyugalomba vonult. Már katonatiszt korában foglalkozott irodalmi és zenei tanulmányokkal. Országszerte hangversenyeket adott, amelyeken nagy sikerrel énekelte saját szerzeményű dalait, nótaátiratait. Legtöbb nótájának szövegét is maga írta. Főleg a dzsentrik és az ún. középosztály körében népszerű dalaiból háromkötetes gyűjteményt adott ki. 1910-ben függetlenségi programmal országgyűlési képviselővé választották. 1928-ban Amerikában hangversenyezett.
(11)  A kecskeméti válaszirat – a minisztériumi utasítás ellenére – az eredeti kérdéseket nem tartalmazza, így azokat – a forrásközlés szabályai ellenére, a könnyebb tájékozódás végett – a válaszok előtt kapcsos zárójelben, dőlt betűvel szedve megismételjük. Az iratcsomó a BKMÖL IV. 1908/b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. 22.086/1928. számon található.
(12)  A fejezet kitöltése során a válaszadó számos javítást eszközölt a piszkozaton, szavakat, mondatokat húzott át, vagy szúrt be a szövegbe. Az olvashatatlan részeket kihagytuk a szöveg begépelése folyamán. A javítások gyakorisága miatt minden változtatást nem tudtunk érzékeltetni a szöveg közlése során, így ezeket csak azokon a helyeken jelezzük külön, ahol jelentős eltérésről van szó.
A fejlécen a cím mellé ceruzával odaírták: „Csak egy oldalon, a lapok sorszámozva 3 p[é]ld[ány]ban.”, továbbá: „3 pld.”, illetve piros ceruzával: „féloldalra gépelve”. A fejezet minden oldalának fejlécén megtalálható a „Kecskemét I. fejezet” beírás, illetve az oldalszám. A fejezet 6 oldalt tesz ki.
(13)  Szent-Gály Gyula (Szeged, 1863 – Miskolc, 1919.), zeneszerző, zenepedagógus. 1893-ban került Kecskemétre. Megszervezte a zeneiskolát, amelynek igazgatója volt 1894–1909 között. Aktívan részt vett a város kulturális életében: a Zenekedvelők Egyesületének igazgatója, a Polgári Daloskör karnagya, a Katona József Kör és az Országos Magyar Dalosegyesület választmányi tagja volt. Éneket tanított a polgári leányiskolában és a piaristáknál. 1909-ben a miskolci zeneiskola igazgatójaként folytatta tevékenységét. Említett műve Kecskeméten 1896-ban jelent meg.
(14)  Szomor Máté (Kecskemét, 1758 – Kecskemét, 1819.) jogász, színész, színműíró. Ügyvédként dolgozott Kecskeméten. 1790-ben tagja lett Kelemen László színtársulatának. Vígjátékot is írt. Hazatérése után főfiskálissá választották. Hagyatéki iratai, köztük az említett két hegedűiskola a BKMÖL XIV. 40. Szomor Máté kecskeméti fiscalis iratai elnevezésű fondban találhatók.
(15)  Zimay László (Gyöngyös, 1833 – Budapest, 1900.), zeneszerző, karnagy, zenetanár. Ifjú éveit Kecskeméten töltötte, s később is gyakran járt a városban, itt élt ugyanis testvére, Zimay Károly. Szakértelmével segítette a kecskeméti városi dalárdát.
(16)  Az egykori Magyar Királyi Dalszínház, az Opera, 1884-ban nyitotta meg kapuit.
(17)  Szabados Géza (Pest, 1839 – Kecskemét, 1903.), zenetanár, karmester. Aradi Gerő színésztársulatával jött Kecskemétre. Az 1870-es évek második felében a római katolikus főgimnáziumban és a polgári leányiskolában tanított éneket és zenét. 1883-ban zeneiskolát nyitott, amelyet 10 évig működtetett. A rendszeres helyi zeneoktatás megalapozója volt.
(18)  Nemesszegi István (?–?), tanár, zeneszerző. 1883-ban került Kecskemétre. Tanított az állami főreáliskolában, majd magán zeneiskolát vezetett. Dalszerzőként és zenekritikusként is tevékenykedett.
(19)  Bordeaux Géza (Vajdahunyad, 1868 – Kecskemét, 1934.), zeneszerző, zenepedagógus. 1890-ben telepedett le Kecskeméten. Tanított a Szabados-féle magán zeneiskolában, önállóan és a városi zeneiskolában 1894 és 1912 között.
(20)  A szövegben itt egy zárójeles megjegyzés olvasható, amelyet ceruzával áthúztak: „(jelenleg Ausztráliában működik)”.
(21)  Kecskeméten 1846 májusában indult szépirodalmi hetilap Korány címmel. A Kecskeméti Lapok 1868-tól jelent meg.
(22)  Reményi (Hoffmann) Ede (Miskolc, 1828 – San Francisco, 1898.), zeneszerző, hegedűművész. XIX. századi nemzeti zenekultúránk egyik legjelentősebb képviselője volt az előadóművészet területén. Már 9 esztendős korában hangversenyezett. 20 évesen, tevékeny szerepet vállal a szabadságharcban. Görgey tábornok segédtisztje, aki idővel kedvenc hegedűse is lett, emiatt a szabadságharc leverését követően külföldi emigrációba kényszerült. Európában rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Kapcsolatba került a kor több kiemelkedő zeneszerzőjével, például Brahms-szal vagy Liszt Ferenccel. Az 1850-es években hosszabb ideig Londonban működött, ahol Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel tüntetette ki. 1860-ban amnesztiával hazatért, a magyar zenei élet egyik központi szereplője és ünnepelt egyénisége lett. 1878-ban Amerikában telepedett le.
(23)  Ábrányi (Eördögh) Kornél (Szentgyörgyábrány/Nyírábrány, 1822 – Budapest, 1903.), zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus. 1834-ben Erkel Ferenccel történt találkozása hatására fordult a zenei pálya felé. Az 1840-es évek első felében, nyugat-európai tanulmányútja során, kapcsolatba került Liszt Ferenccel és Chopinnel. A szabadságharcot követően Pesten élt, nevéhez fűződik az első magyar zenei szakfolyóirat elindítása és az Országos Magyar Dalárdaegyesület létrehozása. Tevékenyen részt vett a Zeneakadémia felállításában.
(24)  Szerdahelyi Kálmán (Miskolc, 1829 – Nagybánya, 1872.), színész. Felesége: Prielle Kornélia (Máramarossziget, 1826 – Budapest, 1906.), színésznő. Különböző vidéki társulatok, majd a Nemzeti Színház tagjai voltak. Színpadon megjelenített párosukat legendásnak tartották. Prielle Kornélia fiatalon Petőfi szerelme volt.
(25)  Siposs Antal (Ipolyság, 1839 – Révfülöp, 1923.), zongoraművész és zeneszerző. A Nemzeti Zenedében, majd Liszt keze alatt tanult. 1874-ben magán zeneiskolát létesített. Vezető szerepet vitt a zenei életben. Az Országos Dalárda Egyesület egyik megalapítója volt.
(26)  Székely Imre (Mátyfalva (ma: Ukrajna), 1823 – Budapest, 1887.), zongoraművész és zeneszerző. Az 1840-es évek elején Gyömrőn a Teleki család zenetanára volt, majd hangversenyeket adott és zeneszerzőként is bemutatkozott. Külföldi tanulmányútja során 1847-ben Reményi Edével együtt Párizsban tartózkodott, majd hosszabb ideig Londonban élt. 1852-ben végleg Pesten telepedett le. 1879-től haláláig a Nemzeti Zenede zongoratanára volt.
(27)  Konti József (Varsó, 1852 – Budapest, 1905.), karmester és zeneszerző. A bécsi konzervatóriumban tanult, majd Salzburgban volt karmester. 1878-ban telepedett le Magyarországon. A Várszínház, a Népszínház, majd a Király Színház karmestereként nagy érdemeket szerzett a magyar zenés színpad fellendítésében.
(28)  Moór Emánuel (Kecskemét, 1863 – Mont Pélerin sur Vevey, Svájc, 1931.), zongoraművész és zeneszerző. Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. 1885 és 1887 között Amerikában és Nyugat-Európában adott koncerteket. Nevéhez fűződik a Duplex-Coupler Grand Pianoforte (más néven Pleyel–Moór-zongora) megszerkesztése, amely egymás felett elhelyezett két klaviatúrájával, kettőző pedáljaival megkönnyíti a nagyobb ugrásokat, nagyobb fogásokat, oktávfutamokat stb. és új hanghatásokra nyújt lehetőséget.
(29)  Zichy Géza, gróf (Sztára, (ma: Szlovákia) 1849 – Budapest, 1924.), zongoraművész, író és zeneszerző. Pozsonyban és Pesten tanult, Liszt Ferenc is tanította. 1863-ban vadászbaleset érte, amely során elvesztette jobb karját. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először, s félkezű zongorajátékával nagy sikert aratott. 1875–1918 közt a Nemzeti Zenede elnöke volt. Koncertezett Európa nagyvárosaiban, hangversenyei jövedelmét jótékony és kulturális célokra fordította. A fél kézzel való zongorázás technikájával a maga nemében egyedülálló virtuozitásra tett szert.
(30)  Hubay Jenő (Pest, 1858 – Budapest, 1937.), hegedűművész, pedagógus és zeneszerző. Nagy tehetségű virtuóz, kiváló nevelő, a magyar hegedűiskola megalapítója. 1882-ben a brüsszeli konzervatórium vezető hegedűtanára volt. 1886-ban hazatért és elfoglalta a Zeneakadémia hegedű-tanszékét. Ezt rövidesen mesteriskolává fejlesztette, amelyet külföldi tanítványok is nagy számban keresték fel. 1919–1934 között az intézet igazgatója volt. 1886-ban vonósnégyes-együttest alapított. Korának legnagyobb előadóművész egyéniségei közé tartozott.
(31)  Káldy Gyula (Pest, 1838 – Budapest, 1901.), karmester, zenetörténész. A XIX sz. végén uralkodó németes irányzattal szemben a magyaros irányzat képviselője volt. Nevét régi magyar zenei emlékeket tartalmazó (tudományos szempontból erősen vitatható) kiadványaival tette ismertté.
(32)  Szeless József, dr. (Kecskemét, 1846 – Kecskemét, 1907), jogakadémiai tanár, országgyűlési képviselő. 1870–1880 között a kecskeméti jogakadémián tanított. Politikai pályája során a Deák-párt, majd a Szabadelvű párt tagja, utóbbinak helyi elnöke volt. 1884-ben képviselővé választották. A politizálástól visszavonulva a társadalmi életben fejtett ki jelentős tevékenységet. Elnöke volt a Katona József Körnek, az Uri Bandának, a dalárdának, alelnöke a kaszinónak, tagja a református egyháztanácsnak stb. 1876-ban egy ideig szerkesztette a Kecskeméti Lapokat is.
(33)  Horváth György (Kecskemét, 1815 – Kecskemét, 1874.), mérnök, országgyűlési képviselő. Mérnöki munkája és politikai tevékenysége mellett a helyi társadalmi élet aktív résztvevője volt. A városi dalárdának több éven keresztül betöltötte elnöki tisztét.

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012