Tánczos-Szabó Ágota

„BAJA VÁROS SZÉP HELYEN VAN”

Egy dél-alföldi város idegenforgalmi hivatalának működése a két világháború között

TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA
„BAJA VÁROS SZÉP HELYEN VAN
Egy dél-alföldi város idegenforgalmi hivatalának működése
a két világháború között(1)


Baja város szép helyen van, mert a templom közepin van, köröskörül arany csipke, rászállott a bús gerlice.” Az idézett vers egy helyi költésű népdal egyik versszaka. A címben kiragadott első sort az általunk tárgyalt korszakban előszeretettel idézték a szűkebb hazájukra büszke bajaiak. A város két világháború között működött idegenforgalmi hivatalának is mottója lehetett volna ez a sor, hiszen Baja nyaralóváros arculatának megteremtői elsősorban a város gyönyörű fekvését, a természeti értékeket és az azokból fakadó kikapcsolódási lehetőségeket igyekeztek hangsúlyozni minden fórumon. A város monográfiájának szerzője, Rapcsányi Jakab(2), a harmincas évek elején például a következőképpen mutatta be városát: „Baja a természet szépségeinek kincsesháza. Közvetlenül a Duna mellett, regényes fekvésével, régi stílű építkezésével, házainak ósdi kapuival, kúriáival, templomaival, középületeivel és parkjaival méltán számot tarthat a megtekintésre, s az ottan való üdülésre.(3)


Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
Baja – képekben
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)

Az 1930-as évekre, vagyis arra az időszakra esik Bajának az idegenforgalomba való bekapcsolódása, amikor a világválság után a turizmus újbóli fellendülése volt tapasztalható Magyarországon. Egyes források szerint a város vezetősége már a húszas években arra törekedett, hogy a várost nyaraló-, illetve üdülőhellyé minősíttesse, erre utaló kezdeményezésekkel azonban csak a későbbi dokumentumok lapjain találkozhatunk.(4) A fentiek magyarázata az lehet, hogy a két világháború közt Csonka-Bácska vármegye székhelyévé vált város kezdetben magasabb kihívásoknak igyekezett megfelelni: a Horthy-korszak első felében infrastrukturális fejlesztések, székházépítések, hivatal-elhelyezések kötötték le energiáit.(5)

A hivatal megszervezése

Baja 1932-ben csatlakozott a belügyminisztériumi kezdeményezésű Magyar Duna Szövetség munkájához, a városatyák ugyanis úgy vélték: a mozgalom a város idegenforgalmára és a kereseti lehetőségekre egyaránt kedvező hatással lehet.(6) Az említett szervezet célja a Duna melletti települések idegenforgalmának megteremtése volt, nyári üdülés, fürdőzés kereteiben. A város a szövetség propagandafüzeteibe fényképfelvételeket és cikkeket küldött, 1932 áprilisában megalakult a helyi fürdőbizottság, hozzáláttak a szállásadók kataszterének elkészítéséhez, a programszervezéshez, továbbá tárgyalások kezdődtek a MÁV-val, hogy a fürdő- és kirándulóhelyek könnyebb megközelíthetősége érdekében fürdőjáratokat indítson.(7)


Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
Baja – képekben (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
Baja – képekben
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)

Valószínűleg 1932-ben kezdte meg idegenforgalommal kapcsolatos működését a főjegyzői ügyosztály egyik tisztviselője, akinek legfőbb feladata Baja országos megismertetése és a városba érkező idegenek elhelyezése volt. Tevékenységét két évig közvetlen polgármesteri utasítás alapján végezte, miközben a hadigondozási és az árvaszéki ügyeknek is előadója volt.(8) Az idegenforgalommal kapcsolatos ügyek számának jelentős megnövekedése miatt azonban 1934-ben kérte ügykörének önállósítását és a szervezési szabályrendelet lefektetését. Ekkor, 1934-ben került sor tehát a hivatal tényleges megszervezésére.(9)
——Az említett szabályrendelet 14 pontban határozta meg az idegenforgalmi hivatal céljait és ügykörét. Szerepelt benne Baja „víziváros”, nyaralóhely propagálása, éves idegenforgalmi program készítése, információközvetítés, népszerűsítés, kalauzolás, a vendéglátóhelyek nyilvántartása, különféle idegenforgalmi szervezetek helyi képviselete, programokra jegyárusítás, hirdetés- és panaszfelvétel, háziipari termékek bizományi árusítása, társas összejövetelek, kirándulások szervezése és a közlekedési viszonyok megjavítása.(10)
——A hivatal a városi székházban működött, személyzete az igazgatóból és egy fő gépíróból állt. A hivatalvezetőt munkájában támogatta egy hetente ülésező, tíztagú propagandabizottság.(11) Ténylegesen persze továbbra is a polgármester, Vojnich/Borbíró Ferenc(12) elképzelései határozták meg az idegenforgalom fő irányvonalát, mint korábban, elsősorban a költségtakarékosság jegyében. Erre vonatkozóan egy 1934-ben kelt, a Vidéki Városok Idegenforgalmi Központja Igazgatóságának szánt levélben a következőket olvashatjuk: „Bár elvitathatatlan tény, hogy Baja víziváros természeti adottságainál fogva predestinálva van nyaralóhellyé lenni, mégis ez idő szerint még mint ilyet propagálni a külföldiek számára, korainak tartjuk. Főleg emiatt, de költségvetési fedezet hiánya miatt sem helyezhettünk súlyt a tervezett idegen nyelvű füzetekbeni szereplésünkre. Tudni kell ugyanis, hogy háztartási költségvetésünkbe kimondottan idegenforgalmi célokra fedezet még egyszer sem volt beállítható. A folyó évben sincs, sőt a közeljövőben sem számíthatunk rá. De hogy is gondoljon ilyesmire a törvényhatóságok Benjáminja, amikor Szeged város költségvetésében is mindössze 2500 P előirányzatot hagyott meg a belügyi kormányzat idegenforgalmi célokra.(13) Egy évvel később a Magyar Városok Országos Kongresszusa Igazgatóságának felvetésére, miszerint a városok rendezzenek ünnepi hetet, Baja így reagált: „Igazi és komoly idegenforgalmi attrakcióként csaknem szükségtelen is Baján a nyári szabad fürdőzés, strandolás, idegpihentető üdülés valóban olcsó kényelmességein kívül mást állandósítani. Ünnepi hetet nem is terveztünk, hamarosan nem is szándékozunk rendezni. Nagy költséggel jár, tapasztalat szerint pedig majdnem mindig ráfizetéssel zárul. Előbbire nincs hitelünk, utóbbit pedig városunk büdzséje nem bírja el.(14) Az idegenforgalmi hivatal működését tehát igen jelentősen behatárolták a város anyagi lehetőségei. A hivatal kevéske saját bevétele többnyire önkéntes adományokból, valamint a hivatal által szervezett rendezvények tiszta jövedelmeiből adódott össze. A „Baja Barátai” gyűjtőakciók során befolyt pénzösszegeket szintén a város idegenforgalmi törekvéseinek finanszírozására fordították.(15)


Madarász Lajos (Forrás: Bácskai fejek. Baja, 1928.)
Madarász Lajos
(Forrás: Bácskai fejek. Baja, 1928.)(16)
A bajai városháza épülete (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A bajai városháza épülete
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)

A bajai idegenforgalom problémái

Az idegenforgalmi hivatal jogász végzettségű hivatalvezetője, Madarász Lajos(17), aljegyzőként dolgozott a városnál, lelkes lokálpatrióta volt, aki Baja idegenforgalmának alakulását szívügyeként kezelte. Ahogy ő fogalmazott, „szülővárosomnak ez irányú fejlődését nemcsak hivatalszerűen, de hivatásszerűen is fogom fel, próbáltam, szeretném szolgálni.(18) Feladata nem volt könnyű, hiszen Bács-Bodrog vármegyében nyaralási szempontból számba vehető község kevés volt ekkor, és ezek egyike sem rendelkezett alkalmas vendéglátóhelyekkel, turisztikai látványosságokkal, kulturális attrakciókkal, de még megfelelő, kellemes klímával sem. „Köztudomású [...] – írja Madarász –, hogy csonka Bácskában – habár szerény keretekben – mégis egyedüli kulturgócpont Baja vízi város. Az alföld portengerében, a forró nyári nap hevében tikkadó falusi lakosság, különösképpen annak intelligenciája vágyakozik Bajára felfrissülés és kulturszükségleteinek kielégítése végett is.(19)
——Hogy az említett „vágyakozás” kielégülést nyerhessen, illetve a fővárosi nyaralóközönség Bajára csábítása érdekében, a város egyik idegenforgalmi szempontból is igen fontos problémáját kellett volna megoldani: a vonatközlekedést. A Baja–Budapest távolság megtételéhez szükséges utazási idő lecsökkentése új szárnyvonal megnyitásával vagy a menetidő csökkentésével valósulhatott volna meg. Előbbi esetben az évek óta tervezett Baja–Kecel vasútvonal hat Dél-Pest megyei nagyközséget is be tudott volna kapcsolni az ország vérkeringésébe, amelyek ekkor még minden vasúti és hajóközlekedést nélkülöztek. A másik megoldás pedig a balatoni fürdőjáratok mintájára „sűrű, gyors és olcsó fürdővonat-járatok létesítése” lett volna, amelyek a város idegenforgalmán „hivatottak és képesek” lettek volna lendíteni.(20)


A bajai vasútállomás (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A bajai vasútállomás
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A Filléres gyors programja (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
A Filléres gyors programja
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)

A tárgyalt időszakban sajnos a fenti tervek közül egyik sem valósult meg, sőt úgy tűnik, a hivatalvezető állandó csatározást folytatott a vasúti társasággal hol a kedvezmények, hol a menetrend, hol pedig a „filléres gyorsok”(21) ügyében. Ez utóbbiakat ugyanis a város több ízben is a fürdőidény elmúltával kapta meg, s mivel szeptember–októberben a Bajára látogatók nemigen kívánkoztak a Sugovica habjaiba, más elfoglaltságokat kellett számukra kitalálni. A fennmaradt tájékoztatók szerint az ősszel érkezett vendégeket az idegenforgalmi hivatal a városnéző sétákon kívül autóbuszos kirándulásokra invitálta, pl. a Szász Ottó-féle mintagazdaság(22) szőlőjébe szüreti látogatásra, Máriakönnye(23) kegyhelyre vagy a környékbeli községekbe (Szeremlére, Érsekcsanádra, Nagybaracskára) a helyi népviseletek és néptáncok megtekintésére. A látogatók továbbra is élvezhették a dunai hajókirándulások, csónakázások örömeit, az éttermekben „filléres” halászlé várta őket, a mozikban és a színházban „filléres” előadások, a szállodákban ötórai táncos tea, a szigeten(24) borvásár. A városi székház emeleti folyosóin állandó fényképkiállítást láthattak az érdeklődők Baja városról.(25)
——A város idegenforgalmának szintén jelentős problémája a vendégek elhelyezése volt. A város két szállodával bírt ugyan (Nemzeti Szálloda, Központi Szálloda), ezekben azonban a szobaszám kevés, összesen 100 főnyi, az ellátás pedig nem a legmagasabb színvonalú volt. Jól illusztrálja ezt a hivatalvezető és a Királyi Magyar Automobil Club(26) vezetőségének levélváltása. A „Club” a legvagyonosabb kategóriába tartozó utasközönség számára keresett vidéki kikapcsolódási lehetőségeket, amelyre Madarász a következőkben reagált: „Az ilyen utasnak megfelelő szállodai elhelyezés nem áll rendelkezésre, de a vidék kies fekvésű és üdítő hatású!(27) Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy hat kiváló autóút vezet a városba. A kapcsolatfelvétel végül is sikeresnek mondható, mivel 1936-ban egy német automobil klub vezető férfijai – köztük előkelőségek és világhírű versenyzők – érkeztek magyarországi tanulmányútjuk során a városba, mintegy 25 gépkocsival. Az idegenforgalmi hivatal által szervezett ünnepélyes fogadtatás és vacsora pedig nyilván pótolta a vendéglátóipar egyéb hiányosságait, mivel a korabeli iratok és a sajtó is pozitívan számoltak be az eseményről.(28)


A Központi Szálló kerthelyisége (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
 
A Központi Szálló kávézója (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A Központi Szálló kerthelyisége és kávézója
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
A Nemzeti Szálloda (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A Nemzeti Szálloda
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A Nemzeti Szálloda menükártyája (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
A Nemzeti Szálloda menükártyája
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)

Turistacsalogatás: ötletek és programok

A fenti infrastrukturális jellegű problémák megoldásán túl az idegenforgalmi hivatal vezetője idejének jelentős részét szervezéssel töltötte. Kapcsolatot tartott az országos idegenforgalmi, vendéglátóipari egyesületekkel. 1934-ben közreműködésével megalakult a helyi OMWE(29)-csoport, amelybe a vármegyei települések bekapcsolódását is szorgalmazta.(30) Kevés költséggel járó, különleges bajai és bácskai vonatkozású programokat szervezett, továbbá a magyar nemzeti kultúrmunkát segítő dal- és zeneversenyeket, népviseletet, népművészetet bemutató eseményeket.
——A rendszeres évi programok közé tartozott Baján a farsangi maszkajárás, jelmezes, álarcos tömegfelvonulás, amely bállal zárult. A program érdekes mozzanata volt a Baján élő bunyevácok „kóló”-ja, körtánca. A legszebb jelmezeket és maszkákat viselőket díjazták.(31)


A bajai Szent István tér (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A bajai Szent István tér
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény.)
A maszkajárás hirdetménye (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
A maszkajárás hirdetménye
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)

Május hónapban zajlott a városban a „Jánoska-eresztés”. A vízimolnárok és vízen járók szentjének szobrát feldíszített és kivilágított kompon meghajókáztatták, számos csónak és vízi jármű kíséretében, evezős, csónakázó egyletek részvételével. Az eseményt a Szent Jánosról elnevezett városrész szervezte, az ottani plébános vezetésével. A költségek egy részét civil adakozásból fedezték, de a kalocsai kanonok is támogatta az eseményt.(32)
——A maszkajáráson és a Jánoska-eresztésen kívül a Bácskai Bokréta, a bácskai népviseletbe öltözött dalárdák versenye szerepelt még rendszeresen az országos programfüzetekben, mint kiemelkedő bajai program. Emellett különböző hangversenyek, sportesemények, kiállítások, vetített képes előadások, jégünnepély, kultúrestek, cserelátogatások szervezésére került sor a városban. A hivatal részt vett egyéb, társadalmi-politikai jelentőségű ünnepségek megvalósításában is (pl. a felszabadulási ünnepély(33), vagy a Gömbös Gyula 1934 nyarán történt bajai látogatása alkalmából szervezett ünnepség rendezésében). Megpróbálkoztak a szabadtéri előadás műfajának meghonosításával: június és szeptember között megafon-hangversenyeket tartottak a kivilágított Déri-kertben,(34) 1934 augusztusában pedig a Kamarás Dunán került sor József királyi herceg „Colombus” című színjátékának előadására, amelyre több szomszédos városból filléres vonat érkezett.(35) Madarász tervbe vette egy idénymúzeum felállítását is, amely népművészeti, iparművészeti, népviseleti tárgyak bemutatását tette volna lehetővé a városba érkezett idegeneknek addig is, míg Baján a múzeum kérdése megoldást nyer.(36)
——1934-ben nagy sikerrel zárult Baján az idegenforgalmi hivatal által megrendezett vándordíjas Csonka-Bácska dalosverseny.(37) A verseny szervezésének nehézségeit jól szemlélteti, hogy a beszervezendő Bács megyei községek dalárdái különböző kifogásokkal igyekeztek kihúzni magukat a nemes kihívás alól. Legjobban tükrözi ezt a jánoshalmi főszolgabíró 1933-as levele: „A járásban, úgy mint a többi Bács megyei járásban, nincs népművészet, sem népviselet olyan, melyet az idegeneknek be lehetne mutatni. Dalárda egy van, tudomásom szerint a járásban, Jánoshalmán. Erről sohasem hallottam, hogy valami kiváló lenne. A főszolgabíró kéri, hogy őt a vezetőségből hagyják ki, mert nem szeretne a tömegesen érkező külföldiek előtt felsülni. A szellemi táplálkozás és felfrissülés sajnos a járásban nem hódít, mert az eddig próbált előadásokra sem megy el senki.(38) A verseny végül mégis jelentős és országos visszhangú esemény lett, s a város kisgyűlése 100 pengővel jutalmazta meg a hivatalt és annak vezetőjét, Madarász Lajost, a magyar dalkultúra területén végzett lelkes munkájáért. A sikeres nap örömét talán az tompította némileg, hogy a győztes jánoshalmi dalárda a közös ünnepi vacsora helyett moziba kívánkozott.(39)

Propaganda

Végül a hivatal talán legfontosabb munkaterületéről, a propagandáról is ejtsünk szót. 1933-ban még a polgármesteri hivatal hirdetett meg „Baja város szép helyen van” címmel pályázatot (a város idegenforgalmi szempontú bemutatása volt a feladat), amelynek győztes pályaművét rádióelőadásra szánták. Madarász a beérkezett pályaművek ötleteit később a hivatal által kibocsátott prospektusokhoz is felhasználta, így születtek az ezekhez hasonló hangzatos reklámmondatok: „Víz, homok, végtelen tér, napfény, erdei levegő!” „Olcsóbban nyaral Baján, mint él otthon!” „Jó konyha, kitűnő borok, olcsóság!”.(40) A legjelentősebb és igazán jól sikerült brossura: Az Utas könyvének Baját és Bács-Bodrog vármegyét bemutató része 1935-ben jelent meg, amelyben Bajával kapcsolatban a következőket emelték ki: megyeszékhely sok hivatallal, jó a közlekedés, jól felszerelt szállodák vannak a városban. A kikapcsolódást a dunai szabadfürdőzés, a homokzátonyos strandok, a langyos vizű Kamarás Duna, a biztonságos gyermekstrand, séta- és kirándulóhelyek szolgálják. Sportlehetőségek terén horgászat, evezés, vízipóló, úszás, tenisz, vívás, céllövészet közül lehet válogatni. A szórakozást két mozi, egy kertmozi, idényszínházi előadások, hangversenyek, kaszinók, bridzs-szalon, sakk-kör, zenés kerthelyiségek biztosítják. A gasztronómiának is szántak jó pár sort a különleges bajai halételek felsorolásával: ikraleves, kecsegepörkölt, rántott harcsa, süllő roston, krumplis csuka, dévér nyárson, angolna csikóslében, kárász lisztben.(41)


Az utas könyve - Bajai prospektus az 1930-as évekből (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
 
Baja nyaralóváros - Bajai prospektus az 1930-as évekből (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
Bajai prospektusok az 1930-as évekből
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)

A prospektusok kiadása, hirdetésekben, nemzetközi vásáron, kiállításokon való szereplés persze jelentős költségvonzattal járt, amelyet az idegenforgalmi hivatal nem mindig tudott előteremteni. A társirodák, idegenforgalmi szervezetek felkéréseire, ti. hogy prospektusokat küldjön, Madarász sokszor csak mutatványszámokat mellékelt, a hirdetőcégek megkereséseit a nyomorúságos pénzügyi helyzetre hivatkozva sorra elutasította, és fedezet hiányában nem valósult meg pl. a Baja nyaralóvárosról a Magyar és Kämpfner Litográfiai Műintézet által tervezett plakátterv gyártásának elindítása sem.(42)Pénz nélkül a legszerényebb idegenforgalmi tevékenységet sem lehet ellátni” – szögezi le Madarász 1935-ben a polgármesternek írt levelében.(43) A hivatalvezető találékonyságára jellemző azonban, hogy bajai születésű politikusokat, ismert embereket agitált: fejtsenek ki propagandát városuk érdekében, de eszébe jutott az is, hogy egyedi gyártású műanyag cigarettaszipkákkal reklámozza Baja víziváros-nyaralóhelyet.(44)


Plakátterv (Forrás: BKMÖL IV. 1427.)
Plakátterv
(Forrás: BKMÖL IV. 1427.)

A prospektusokban festett csodálatos képekkel és a hangzatos propagandával ellentétben a valóság számos meglepetést tartogatott a gyanútlan turisták, fürdővendégek számára. Egy ilyen esetről nyerhetünk képet Madarász Lajos leveléből, amelyben a területi erdőmérnök figyelmét igyekezett felhívni egy meglehetősen kínos jelenségre: „Nap-nap után panaszolja a Dunán fürdőző közönség, hogy a tehenek, sertések csapatostól járnak oda itatásra és ott piszkítanak.” „A napokban is 150 pesti vendég érkezik Bajára, akiket ki akarunk vinni egy kis dunai strandolásra. Ez idén mindössze kétszer lehettem kint, mindkétszer tehéncsorda fogadott. A legkellemetlenebb helyzetbe kerültem vendégeink előtt. Hajlandó lennék a pásztornak néhány pakli dohányt vagy néhány pengőt is juttatni az ősszel, ha ebből a kínos helyzetből kiszabadítana, úgy hogy a jószágokat itatás és delelés céljából lefelé terelné, oda, ahol már nincs fürdőző közönség.(45)

Összegzés

A fenti probléma idővel biztosan rendeződött, és a közlekedés, továbbá a vendéglátóipar anomáliái, valamint a pénzszűke ellenére, Baja város idegenforgalmi hivatala lelkes, találékony vezetőjével az élen hatékonyan végezte munkáját. Baja nyaralóváros akart lenni, erre „predesztinálva” érezte magát, a bajaiak pedig úgy vélték, városuk sikerrel felel meg a kihívásnak. Baja várost állítólag 1939-ben nyaralóvárossá nyilvánították, de ezt a tényt további kutatásoknak kell még majd bizonyítaniuk. A hivatalnak 1937-ig maradtak fent iratai, további működése nem ismert.
——Végül egy idézet a már említett 1933-as pályázat nyertes pályaművének szerzőjétől: „amilyen készséges örömmel látja ez a nyaralóváros az ideérkezőket, oly büszke, jóleső érzéssel kíséri ki az őszi szél suttogásakor az innen távozó kedves vendégeket, akik viszontlátásra integetnek búcsút, barnára sült arccal, vidám kedvvel és megelégedéssel szemünknek. Mikor a vonat ablakából, vagy autó volánja mellől vagy hajó fedélzetéről lobogtatják búcsúkendőiket, felharsan ajkukon a dal, amit a bennszülöttektől oly szívesen tanultak el, hogy: »Ba-ja vá-ros szé-ép he-lyen van!«(46)


Baja (Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény)
Baja
(Forrás: BKMÖL Képeslapgyűjtemény)

Jegyzetek

(1)  Jelen dolgozat a XXXIII. Somogy Megyei Levéltári Napon (2009. október 7-én) elhangzott, majd a Somogy megye múltjából 40. kötetben (Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 2010.) megjelent előadás bővített, illusztrált változata.
(2)  Rapcsányi Jakab, dr. (1870–1946) orvos, helytörténetíró.
(3)  RAPCSÁNYI Jakab: Baja. Budapest. 1934. 379. o.
(4)  ERDEI Ferenc: Futóhomok. Budapest, 1977. 243. o.
(5)  A témáról bővebben lásd: TÁNCZOS-SZABÓ Ágota: A határhelyzetbe került Baja városstratégiái 1921–1930. In: Limes. Tudományos szemle. 2004. 4. 23–42. o.
(6)  Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) IV. 1401. Baja Város Törvényhatósági Bizottságának iratai (a továbbiakban: IV. 1401.) 33/1932. (1932. április 21.) Polgármesteri jelentés.
(7)  BKMÖL IV. 1427. Baja Város Idegenforgalmi Hivatalának iratai (a továbbiakban: IV. 1427.). Madarász Lajos idegenforgalmi hivatalvezető aláírásával ellátott kézírásos jegyzet: Polgármesteri jelentéshez, 1932. április 15., (2. d.), illetve IV. 1401. 33/1932. (1932. április 21.) Polgármesteri jelentés.; „Megalakult a Dunaszövetség bajai fürdőbizottsága”. Baja-Bácska, 1932. április 10. 3. o.
(8)  BKMÖL IV. 1427. 505/1934. (68. sz.) Gyöngyös polgármesteri hivatalának Baja thj. város idegenforgalmi hivatalától 1934. november 21-én kelt levele Borbíró polgármester aláírásával.
(9)  A szervezési szabályrendelet kelte: 1934. december 18. BKMÖL IV. 1427. 574/1934. (68. sz.) – Vö.: Budapesten 1916-ban, Kecskeméten 1931-ben alakult meg a helyi idegenforgalmi hivatal.
(10)  BKMÖL IV. 1427. 574/1934. (68. sz.)
(11)  A hivatal szabályrendeletének 6. §-a szerint a propagandabizottság a törvényhatósági bizottság, valamint a kereskedő- és az iparostársadalom tagjaiból állt össze, akiket a polgármester kétévenként kért fel. BKMÖL IV. 1427. 574/1934. (68. sz.)
(12)  Vojnich (Borbíró) Ferenc, dr. (1879–1962) 1915–1919, majd 1921–1937 között Baja polgármestere volt.
(13)  BKMÖL IV. 1427. 342/1934. if. (31. sz.) 1934. augusztus 31-én kelt irat.
(14)  BKMÖL IV. 1427. 37/1935. if. (34. sz.) 1935. február 9-én kelt, a polgármester helyett Madarász Lajos által aláírt piszkozat.
(15)  Baja nyaralóváros propagálására propagandaalap létesítését tűzte ki célul Madarász Lajos 1933-ban. A „Baja Barátai”-tól befolyt összegeket idegenforgalmi célokra fordították. BKMÖL IV. 1427. Madarász 1933 augusztusában kelt, iktatószám nélküli levele a polgármesterhez. (14. sz.)
(16)  Ezúton szeretném megköszönni Kovács Zitának, a bajai Türr István Múzeum vezetőjének, hogy a képet rendelkezésemre bocsátotta.
(17)  Madarász Lajos (1888–?). 1922-ben tett ügyvédi és bírói vizsgát Budapesten. 1914-től állt Baja város szolgálatában, kezdetben mint számtiszt, majd mint városi főlevéltárnok működött. A szerb megszállás után a gazdasági hivatal élére került, majd az iparhatóság és a közrendészeti hivatal vezetője lett. Az 1930-as években aljegyzőként és a városi idegenforgalmi hivatal vezetőjeként tevékenykedett. (L.: Bácskai fejek. Magyar társadalmi lexikon II. Szerk.: Hirn László és Szaulich Antal. Baja, 1928.)
(18)  BKMÖL IV. 1427. 280/1935. if. (113. sz.) Magyar Városok Országos Szövetsége Elnökségének Madarász Lajos 1936. január 8-án.
(19)  BKMÖL IV. 1427. 16/1935. if. (83. sz.)
(20)  BKMÖL IV. 1427. 37/1935. if. (34. sz.)
(21)  Az IBUSZ és a MÁV közös akciója 1932 tavaszán indult. A világválság idején drámaian lecsökkent belföldi utazásokat olcsó vonatok indításával igyekeztek ellensúlyozni. A filléres vonatokat mindig egy adott eseményre szervezték, vásárokra, szüretre, sportversenyekre stb. Az akció sikerét mutatja, hogy az 1940-ig indított 1400 vonat 1,4 millió utast szállított. JUSZTIN Márta: „Utazgassunk hazánk földjén!”. A belföldi turizmus problémái a két világháború között Magyarországon. In: Korall (Társadalomtörténeti folyóirat) 26. (2006. nov.) 185–207. o. (203. o.)
(22)  Szász Ottó bajai földbirtokos.
(23)  Máriakönnye, szerb nevén Vodica, a Bácska legjelesebb búcsújáróhelye, Bajától délre fekszik. A kegyhely eredetéről szóló legendák a XVIII. századba nyúlnak vissza, a kegykép is a XVIII. századból származik, ismeretlen festő munkája. Búcsúját szeptember 8-án, Kisasszonykor tartják.
(24)  A Pandúr-szigetnek a Sugovica és a Türr István-átvágás által határolt része, az egykori Kis-Pandúr, ma: Petőfi-sziget.
(25)  „Filléres gyors” tájékoztatók. BKMÖL IV. 1427. 112. sz.
(26)  A Magyar Automobil Klub 1900-ban alakult a fővárosban. 1911-ben vette fel a „Királyi” előnevet.
(27)  BKMÖL IV. 1427. 32/1936. if.
(28)  BKMÖL IV. 1427. Iktatószám nélküli irat, a KMAC 1936. október 10-én a bajai polgármesteri hivatalnak írt köszönőlevele. (7. d.)
(29)  OMWE: Országos Magyar Weekend Egyesület. 1929-ben jött létre a hazai nyaralás, hétvégi üdülés országos megszervezése és intézményes előmozdítása céljával.
(30)  „Annak, hogy első tekintetre Bácska községei mint weekendező helyek nem mutatkoznak eléggé megfelelőknek, bizonyára az is oka, hogy a vármegye vezetősége mélyebben eddig nem bocsátkozott a kérdés kimunkálásába” – vélekedett az idegenforgalmi hivatal vezetője. Lelkes agitációjával megnyerte pl. Bácsalmás, Hercegszántó és Dávod községeket, utóbbi két településen a helyi idegenforgalmi bizottság megalakítására is sor került az iratok szerint. BKMÖL IV. 1427. 279/1935. if. (11/1936-nál.), 40/1936. if., 76/1936. if.
(31)  BKMÖL IV. 1427. 24/1936. (49. sz.)
(32)  BKMÖL IV. 1427. 373/1934. (87. sz.)
(33)  A szerb megszállás alóli felszabadulást a város augusztus 20-án ünnepelte. Egy 1935-ből megmaradt tájékoztató szerint az ünnepi programsorozat már 19-én este megkezdődött társas vacsorával, felvonulással, tábortűzzel. A 20-i eseményeket hálaadó szentmisékkel nyitották meg, délután egyesületi összejöveteleket, sportrendezvényeket tartottak. BKMÖL IV. 1427. Tájékoztató az augusztus 19–20-i programokról. 1945. augusztus 12. Szám nélküli nyomtatvány (75. sz.).
(34)  BKMÖL IV. 1427. 29. sz.
(35)  BKMÖL IV. 1427. 380/1934. if. (29. sz.) Madarász Lajos a polgármesteri hivatalnak, dátum nélküli fogalmazvány.
(36)  A Szent István téren vagy a Déri-kertben terveztek felállítani egy ideiglenes, a környék népművészetét, iparművészetét bemutató „provizórikus bódét”, a Bajára látogató turisták, vendégek számára. BKMÖL IV. 1427. 283/1935. if. (121. sz.) Madarász Lajos a város polgármesterének 1936. január 15-én. – Baján a városi múzeum megalapítására 1936 októberében került sor.
(37)  A témáról bővebben lásd: GYENESEI József: Az 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története. In: Bács-Kiskun Megye Múltjából 24. Szerk.: Gyenesei József. Kecskemét, 2010. 264–278. o.
(38)  BKMÖL IV. 1427. 14/24/1933.
(39)  BKMÖL IV. 1427. 102/1934. if.
(40)  „Baja nyaralóváros” Az idegenforgalmi hivatal által kiadott leporelló. BKMÖL IV. 1427. (7. d.)
(41)  Az Utas könyve. Magyar utazási kézikönyv és útmutató. Baja thj. város, Bács-Bodrog vármegye. Különnyomat. Kiadja az Országos Magyar Weekend Egyesület. 1929. BKMÖL IV. 1427. 49/1936. if.
(42)  BKMÖL IV. 1427. 44. alapszámon 177/1934. if. (44. akta) Az idegenforgalmi hivatal vezetője a Magyar és Kämpfner Litográfiai Műintézetnek, 1934. május 28.
(43)  BKMÖL IV. 1427. 73. alapszámon 204/1935. if. Madarász Lajos a polgármesternek, 1935. június 15.
(44)  Madarász a cigarettaszipkákat kék-sárga színben, a város színeiben tervezte elkészíttetni. A termék gyártására vonatkozóan az iratanyag nem tartalmaz adatokat. BKMÖL IV. 1427. 57. alapszám. (1934.)
(45)  BKMÖL IV. 1427. 100. alapszámon 349/1934. if. Madarász Lajos Benkő Béla érsekuradalmi erdőmérnöknek írt levele, 1934. június.
(46)  „Baja nyaralóváros”. Baja-Bácska, 1933. augusztus 1. 1–2. o. (dr. Stein József cikksorozatának korábbi részeit l. uo. 1933. július 29–30.!)

 


 első oldal | előrébb    1     | hátrébb | kezdőlap
BKMÖL ©  2010-2012